A tó és a Hévíz-patak felett lebegő páraréteg, a rengeteg tündérrózsa, a part menti mocsaras lápvidék meseszerű hangulatot ad a túrának, szinte várja az evezős, hogy mikor bukkan elő egy kobold a fűcsomó mögül, vagy mikor lebben fel egy tündér a tündérrózsa virágjából…
vagy mikor pillantjuk meg a csak 10 méterre lemaradt hajót, mert az orrunkig se látunk. A fenti néhány gondolatot a Hévíz-patak túraleírásunkból idézem, mert nagyon illet a tegnapi napunkra. Így a tél vége felé általában nem nehéz kifogni egy szép napsütéses időt a vízitúrázáshoz, amikor már érződik a nap melege, az autóban maradhat a sapka és a kesztyű. 2016. 02.10-én amikor is a szombathelyi Decathlon csapata jött el velünk evezni az időjárás erre az egy napra visszaállt téli üzemmódra, és megmutatta, hogy még nincs itt a tavasz. Kora reggel, hó, havas eső, jeges eső váltotta egymást folyamatosan, és be kell vallanunk, hogy a zord időjárás miatt tízből kilenc csapat tutira lemondta volna a túrát. De a Decathlonosok ott voltak, és majdnem teljes létszámban vízre is szálltak. Az eső folyamatosan esett, az első néhány kilométeren, még a patak fölött lévő pára miatt csak a közvetlen előttünk és mögöttünk lévő hajót láttuk, de ezzel együtt – vagy éppen ezért – szuper jó hangulatban telt a túra. Tempósan haladtunk, aki nagyon fázott, vagy nagyon elázott 3 és 6 km-nél kiszállhatott – de csak 1 hajónyi legénység nem evezte végig a túrát. Mire a kiszállóhoz értünk elállt az eső, és még a nap is kisütött.
A csapatépítés teljesítve, legyőzték az időjárás elemeit, akik előtte nem eveztek, ők is gyorsan ráéreztek az evezésre, és a jókedvükkel még a napot is előcsalogatták.
