Vidra Vízitúra http://www.vidra-vizitura.hu ... vízitúra szervezés, vadvíz, kajakoktatás, kajak-kenu bolt, vidraságok... Tue, 15 Oct 2019 14:54:31 +0000 hu hourly 1 V. UltraRába RTM Riviera kenuval http://www.vidra-vizitura.hu/v-ultraraba/ Fri, 26 Jul 2019 18:38:38 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=13873 Read more →

]]>
Sok-sok évvel ezelőtt beszélgettünk arról, hogy le lehet-e egyben evezni a Rába magyar szakaszát, lehet-e egyben kajakozni-kenuzni 200 km-t, megállás és alvás nélkül, éjszaka a Rábán sötétben, átemelésekkel, elakadt fákat kerülgetve, ideális vonalat keresve. A válasz csak akkor derült ki, amikor megpróbáltam: igen. Azóta az idei volt az 5. UltraRába nagyon durva arcokkal, akik szintén bevállalják ezt a valóban nagyon kemény teljesítménytúrát. 
Az idei évben az extrém alacsony vízállás miatt a nevezők fele nem indult el, hogy ne sérüljön a gyors, de törékeny karbon hajójuk. Mi a kölcsönkapott szupergyors karbon kenut lecseréltük egy lassú, de törhetetlen hármas kenura. Elindultunk egy RTM Riviera kenuval, ami hülyeségnek tűnhetett, de nem bántuk meg, a karbon kenut nagyon szétvertük volna az alacsony vízállású folyón. Hiszen minden lehetséges, csak ami lehetetlen, az tovább tart.
A kérdés: “Teljesíthető-e az UltraRába 215 km-es távja szintidőn belül, egy PE műanyag hármas kenuval?”
Válasz: “Igen.”
“A siker jobbára azon múlik, hogy akkor is kitartsunk, amikor mások már feladták.” – egy nagyon jó futóbarátom kedvenc mondása. Szerintem ide illik, mi Petivel nem adtuk fel most sem. Köszi Peti, tök jót dumáltunk. 🙂 
Jövőre újra a Detti – Ati kenu kettesben megyünk. Peti szabad préda, átengedem jövőre valakinek, csak szólok, lehet stipi-stopizni. 

Ati


V. UltraRába Finisher csoportkép:  
Kele Attila és Székely Péter (RTM Riviera kenu 2), Lőrincz Endre és Molnár Csaba (DAG Biwok kajak 2)
]]>
I. MaxiMura SUP 57 – egy csodás nap története http://www.vidra-vizitura.hu/i-maximura-sup-57-egy-csodas-nap-tortenete/ Sun, 23 Jun 2019 18:05:42 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=13771 Read more →

]]>
Eredetileg ezen a napon a Rábán SUP-oztunk volna. Erre a napra terveztük azt, hogy a már többször megrendezésre kerülő UltraRába SUP-os változatán evezünk. Az UltraRába a teljes magyarországi Rába szakaszon zajló nonstop terjesítménytúra, azaz 200 km-nél is hosszabb távot kell kajakkal vagy kenuval egyben teljesíteni. A Rábán ez lett volna az első SUP-os UltraRába, így előző évi tapasztalatok hiányában ebben az évben a kajakos-kenus változattól külön időpontban, és egy “rövidebb”, 100 mérföldes/161 kilométeres távra mentünk volna.

Az erre a napra eredetileg tervezett program…

A vízállás közbeszólt, mivel a Szentgotthárd -93 cm-es vízállás SUP-hoz túlságosan alacsony, azt eredményezte volna, hogy még a kicsi, flexibilis szkegeket is ledaráltuk volna, így az UltraRába SUP-ot még az idei nyár egy későbbi időpontjára halasztottuk. Evezni viszont kell, mert nagyon rákészültünk,  úgyhogy mentő megoldásként kitaláltam a murai SUP-ozást, amit NedyBali gyorsan el is keresztelt MaxiMurának, mivel táv szempontjából ez a maximum, amit a Mura magyar szakaszán evezni lehet, megtoldva egy kis Kerka patakkal. Tehát elindulunk a Kerka patakon, Lendva torkolat, leevezünk a Kerka – Mura összefolyásig, azaz a szlovén-horvát-magyar hármashatárig, és innen evezünk tovább egészen addig, amíg a Mura bele nem torkollik a Dráva folyóba Őrtilosnál: 57 kilométer összesen. Hát így történt velünk az, hogy a tervezett másfél napos, 161 kilométeres rábai SUP-ozás helyett, hétfőn a Kerka és Mura vizein húztuk az evezőinket.

Elkísért minket még pár barát, így a tervezett NedyBali, Kecskés Miki, Vidra Ati ultrarábás csapat mellett, Tóth Tamara, Zarándy Zaza András, Bekk Csabi, Csirke István is SUP-ozott  velünk. Papp Krisztián és Turbó kutyája pedig amolyan vízi serpaként, kenuval kísérte a túrát.

Reggel a Mura torkolatnál találkoztunk a csapattal, csak egy autóval, a Vidrabuszommal mentünk fel a beszállóhoz, így a túra végén az autók már jó helyen lesznek, mindenki időban indulhat hazafelé.

Cuccolás és pakolás Őrtilosban kora reggel. Remélem nem ébresztettük fel az itt sátrazó vízitúrázókat.
A csapat SUP-os része még reggel.

Kerkaszentkirály felé a csapatnak kicsit hosszúnak tűnt az út, de hát ami a vízen 57 kilométer, az a parton is elég hosszú út. Megnéztük azt is, milyen szép Nagykanizsa.

A szúnyoghad már Őrtilosban is támadt, így Kerkaszentkirályon nagy meglepetés nem ért senkit, gyakorlatilag a szabad testfelületeket folyamatosan százával támadták a szúnyogok. Esős időt követő több hetes kánikula után ez teljesen normális. A szúnyog a partot nem hagyja el 10-20 méternél messzebb, és mivel a Mura elég széles, napközben egyetlen szúnyoggal sem találkoztunk, amikor a Mura közepén eveztünk. De parton és a partok közelében nagy háború zajlott.

A SUP-ok felfújása gyorsan zajlott, hála az elektromos pumpámnak, és kis kézi rásegítés után minden SUP menetre készen állt.

Mindent összepakoltunk, a víz engedélyköteles, névsor és engedély rendben, órák beélesítve, indulhatunk. 

Csak a Garmin!
Indulás a kerkaszentkirály hídnál.

A Kerkaszentkirályi hídnál indultunk el, nem javasoltam senkinek se, hogy szkeget feltegyenek, az oka az első 20 méter után mindenki számára nyilvánvalóvá vált. A Kerka patakon a Tormafölde 0 cm-es vízállás azt jelenti, hogy kajakkal, kenuval, rafttal is le lehet menni, de a nagy szkeg a SUP-okon leér az alacsonyabb részeken. Így mindenkinek nehéz volt az iránytartás, főleg azoknak, akiknek a SUP-ján nincs kicsi flexibilis szkeg. A Kerka patak normál víznél, lassú folyású, vadregényes kis patakocska, komoly technikai tudás nem szükséges, nagy víznél azonban megerősödik, a hódok, a vihar miatt keresztbe borult, és a keskeny patakmeder miatt túlpartra átérő fa veszély jelenthet. Úgyhogy magas víznél csak okosan, mi eveztük árvízben a Kerkát még Csesztregtől indulva, konkrétan egy WW II-es patakká változik olyankor.

Szépen lassan csordogált a Kerka, az iránytartás nehézkes volt a szkeg nélkül, így nem is haladtunk túl gyorsan. Leszállni nem kellett, se a SUP, se a kenu nem ért le. Egy helyen volt egy keresztbe borult fa, bal parton rafttal átemelős, kenut és SUP-ot a bal part mellett egy kis szűk és alacsony részen át lehetett bújtatni. Kalandos volt, fergeteges jókedvünk volt.

A Lendva torkolat után a Kerka a Lendva vizétől megduzzadva már elég volt a szkeghez, így itt feltettük a deszkákra, és innen gyorsabban haladtunk.

Szkeg felszerelése a SUP-ra a Lendva torkolatnál.

Elértük a Mura – Kerka összefolyást. Érdekes hely: középen a földnyelv Szlovénia, jobb part a Murán Horvátország, bal part a Kerkán Magyarország. 

A Mura vizére érve felgyorsultunk, a csapatból páran vadvízi kajakozunk is, úgyhogy nekünk egyáltalán nem volt meglepő, de a csapatunkban voltak, akik ilyen jellegű folyón még nem eveztek, nekik újdonság volt: a Mura nagy és széles, sok-sok víz, nagy esés és víznyomás, ennek megfelelően gyors, szabályozatlan, zabolázatlan, a meanderező folyóvölgy a kanyarokban épít és rombol, elakadt hatalmas fák a vízben, karfiolos, örvényes víz, sodor és limányok találkozása, az emberi jelenlétnek minimális nyoma, rengeteg madár, fekete gólya, vidra, mindenhol hódcsúszda, ez itt a rétisasok földje, az európai Amazonas, röviden ez egy boldog élő folyó, szeretem.

Hosszú ám az 57 kilométer, egész nap evezni kell, fontos itt is a frissítés. Rövid pihenő és ebéd következett. Ha hosszabb lenne a táv, akkor az ebédet érdemes lenne a deszkán ülve elfogyasztani, addig is haladnánk, de ebbe a napba belefér a pihenés a parton is.

Nagyon jó hangulatban, beszélgetve, jó tempóban haladtunk. Sokféle deszka volt a csapatban, cserélgettünk is menet közben, kipróbáltuk egymás deszkáját. Élő folyón, sodró vizen, valós kürülmények között kipróbálni egy deszkát jó dolog. 

Az időjárás pont megfelelő volt, minimális szél, az is északi, tehát a kanyargó folyó ellenére is többnyire hátulról, az ég kissé borult, de így nem égtünk szénné a napon. A második tervezett megálló előtt egy kanyarral jött az égi támadás: hatalmas felhőszakadás zúdult ránk, mire megálltunk, már csurom vizes volt mindenki.

Volt nálam 2 esőkabát is, de a kenuban Krisztiánnál, és a többiek se vettek fel semmit, így együttérzésből én is bőrig áztam, szerencsére a bőröm vízálló, a ruhám meg megszárad… Krisztián nekiálllt kávét főzni a szakadó esőben, mire elkészült a kávé, az eső is elállt, ennek örömére a part mellett a szúnyogok összehangolt támadást indítottak ellenünk. Kénytelenek voltunk menekülőre fogni, a leggyorsabban felhörpintett kávé amit valaha láttam.

Az eső után párás volt a levegő, mintha köd telepedett volna a folyóra, misztikus volt. 

Haladtunk szépen, fizikailag is mindenki jól bírta, nagyon frankó csapat jött össze, kitűnő emberek és sportolók. 

A Mura torkolat előtt 6 kilométerrel újabb felhőszakadás és vihar támadt ránk, és innentől már végig hatalmas esőben eveztünk. A képek talán valamit mutatnak belőle. Bár én személy szerint remegtem, úgy fáztam, hiszen az esőben a levegő is kb. 10 fokot hűlt nagyon gyorsan, fázós is vagyok, de a hangulat így is szuper maradt. Nem is nehézségként, hanem egy hatalmas kalandként éltük meg azt, ahogy az égből ömlő hatalmas mennyiségű víz, a Mura zöld vize, és a Dráva kéksége egyesül. Ez különben is egy misztikus hely, azt gondolom, hogy az ország egyik legszebb helye a Mura – Dráva összefolyás. Így a felhőszakadással együtt pedig még különlegesebb volt érzeni a kicsinységünket és halandó mivoltunkat, az anyatermészet szereti az emberiséget és befogadja, annak ellenére, hogy milyen hálátlanul viszonyulunk mi hozzá, emberek. Valami ilyesmi érzés kavargott bennem akkor.

A szentmihályhegyi – őrtilosi kikötőben a kötelező csoportfotók elkészítése után összepakoltunk, fent a kocsmában még egyet kávéztunk, és beszélgettünk, majd mindenki ment haza a szeretteihez az otthonába.

Nagyon hálás vagyok a SUP-os barátoknak ezért a napért, nagyon jól éreztem magam velük, köszönöm a társaságot, Krisztiánnak köszönjük a csomagszállítást a kenuval.

Adatok: Kerkaszentkirály – Őrtilos, 57,9 km-t mértem, kicsit több, mint 7 óra kellett a táv leevezéséhez, Mura Letenyénél 190 cm, Kerka Tormafölde 0 cm. Természetesen hagyományteremtő volt ez a nap, lesz még MaxiMura máskor is…

A csodálatos fotókat NedyBalinak és Bekk Csabinak köszönhetjük, és én (Vidra Ati) is készítettem párat. A cikk alatt találsz még sok képet, érdemes végigpörgetni, talán megmutatnak valamit abból a fantasztikus napból, amit mi együtt tölthettünk ezen a csodálatos folyón.

VidraAti

]]>
Délutáni csapatépítő vízitúra a Kerka patakon és a Murán http://www.vidra-vizitura.hu/delutani-csapatepito-vizitura-a-kerka-patakon-es-a-muran/ Sat, 22 Jun 2019 03:36:32 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=13736 Read more →

]]>
A Milestone Intézet munkatársaival töltöttünk egy szép, napsütéses délutánt a Kerka patakon és a Mura folyón. 🏞🛶❤🌳🌼🌞😎

Pár kép a napunkról, nagyításhoz és lapozáshoz kattints a képre!

]]>
Csapatépítő kenuzás a Zalán http://www.vidra-vizitura.hu/csapatepito-kenuzas-a-zalan/ Sat, 15 Jun 2019 20:24:24 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=13715 Read more →

]]>
Egy jó hangulatú, késő délutáni csapatépítő kenutúra a Zalán. Teszttel és versennyel. Néhány fénykép a programról:

]]>
Detti szorgalmi Vadlán 50 terepfutás http://www.vidra-vizitura.hu/detti-szorgalmi-vadlan-50-terepfutas/ Mon, 03 Jun 2019 18:23:21 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=13584 Read more →

]]>
Mit keresek én a Vadlánon?

Mi az a Vadlán? A Vadlán Ultra Terep egy terepfutó verseny a Keszthelyi-hegységben. Kétféle táv választható: egy 108 km-es és egy 50 km-es körrel. “Számunkra oly sokat jelent a Keszthelyi-hegység, nem tagadjuk elfogultak vagyunk iránta. Mi is futók, ultrafutók vagyunk és szeretnénk Nektek megmutatni a csodálatos színekben pompázó Keszthelyi-hegységet, az új kilátókat, mind a 7-et. A Rezi és Tátika várakat, a szerzetesek által működtetett Sztúpát és még számos Zala megyei csodát!” – írják a szervezők.

Nekem nem a futás az esődleges sport az életemben. Biztos mindenki hallotta már a mondást, ha az edzésed nincs fent a neten, akkor az meg sem történt. 🙂 Szóval, akkor én csak akkor edzem, ha Ati is ott van, és felteszi a netre. A viccet félre téve, heti 7-8 edzésem van: spinning, köredzés, és TRX – ezek a láthatatlanok -, és ezek mellett szoktam elmenni futni legtöbbször a rigyáci erdőben. Legjobban azok a részek tetszenek, amik szűk utak, kis ösvények. És persze nagyon sokat evezek, sok vízitúrát vezetek én is.

A Keszthelyi-hegységben többször is jártam már, a Lepke 40-es teljesítménytúrán, de a barátainkkal is többször túráztunk itt. Nagyon tetszik ez a környék, a növényzet és a terep változatossága. Pont olyan ez ami engem motivál, ahol van kedvem futni. 

Ati tavaly is és tavaly előtt is részt vett a Vadlánon, és csak jót mondott a pályáról, a szervezést pedig én is láttam,tökéletes volt. Folyamatosan ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy ennek a részese szeretnék lenni, és nem mint kísérő… Félre ne értse senki, nagyon szeretem Atit kísérni a versenyeken, de az más. De úgy gondoltam, hogy a táv, a szintidő és a terep együttese olyan mint egy óriás, ami felkap megrág, azán kiköp a táv legeldugottabb pontján. De a kisördög ott motoszkált, és aztán egyre gyakrabban merült fel bennem a gondolat, hogy szépen titokban odasettenkedünk, és megnézem magamnak én ezt a Vadlán 50-et. 

Volt terv, több is. Én úgy indultam el, hogy az emelkedőkön tempósan gyalogolunk – persze van néhány ahol a tempó elmarad -, az egyeneseket és a lefeléket megfutjuk, és ha beérünk a szintidő alatt, én nagyon boldog leszek, ha nem akkor sincs gond, túráztunk egy jót. Ati terve – amit kb 49km-nél osztott meg velem – “elmegyünk 25-ig, ott rájössz, hogy ez nagyon fárasztó, és letúrázzuk a másik felét”. Végül is volt közös pont, mert minketten úgy álltunk neki, hogy legfeljebb lesz egy jó túrázós napunk. 

Nem indultunk túl korán, kicsivel 9 után. Nagyon meleg volt, párás meleg, de a táj gyönyörű volt. Amíg a település közelében futottunk, addig a pipacsmezőkben gyönyörködtem, utána fel sem tudom sorolni a sok szépet amit láttunk. A kilátás az összes csúcsról nagyon szép volt, bár sok idő nem maradt a gyönyörködésre, mert ugye a szintidő nevű szörny….

Rezi vár. Miénk a világ.

Vállusnál aztán egyértelművé vált, a párás meleg bizony a zivatar előjele volt. Az “aprócska dombra” itt még száraz úton egy, aztán később két bottal felküzdöttem magam, de aztán leszakadt az ég. Egészen a Szent Miklós forrásig öntötték a nyakunkba a vizet, aztán már csak fákról és a bokrokról jött ránk a víz, aztán újból megeredt, aztán ismét elállt, de a víz és a sár innentől már állandó volt, ami azért lassított a tempónkon, de még tudtunk a szintidőn belül haladni.

A táv utolsó 15 km-én már éreztem a terep nevű szörny nyomait a jobb térdemen. A lefelék már nem igazán estek jól. Az utolsó 5 km-t ősszel Atival lefutottam, ott már ismerős volt minden, és azért már azt is lehetett tudni, hogy beérünk a szintidő alatt.

Nagyon jó érzés volt ott állni a székelykapu alatt, akkor is ha nem volt zene, taps, nem várt senki. Jó volt, mert ez egy szintfelmérésnek indult, nagyon elfáradtam, és tudom, hogy rezgett a léc, de nem vertem le.

Rengeteg képet találsz még a beszámoló alatt erről a szép napunkról, kattintásra nagy méretben lapozható.

Detti

ui. 1: Igaz, most nem volt leves a Büdöskútnál, de a frissítést eső formájában többször is megkaptuk. 🙂

ui.2: Ati ma átküldte a Vadlán 50 regisztrációs linkjét… Neki kell állnom futni.


]]>
Kis lile fészek http://www.vidra-vizitura.hu/kis-lile-feszek/ Tue, 28 May 2019 19:15:45 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=13555 Read more →

]]>
Kis lile fészek a Mura folyó egyik kavicspadján. Teljesen beleolvad a kavicszátonyba, nagyon nehéz észrevenni. Nézzed csak meg az utolsó képet, és keresd meg azon a fészket. Ugye? Emiatt fontos, hogy az évnek ebben az időszakában ezeken a kavicspadoknak nem szabad óvatlanul mászkálni, nehogy véletlenül összetörjük a tojásokat.


]]>
V. UltraRába 100 mérföld SUP (2019) és VI. UltraRába 225 km (2019) regisztrált indulóinak a bemutatkozása http://www.vidra-vizitura.hu/v-ultraraba-100-merfold-sup-2019-regisztralt-induloinak-a-bemutatkozasa/ Wed, 22 May 2019 17:44:01 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=13484 Read more →

]]>
A lista bővülni fog a regisztrációs időszak végéig, a friss jelentkezők kerülnek az oldal tetejére.

A 2019-es év UltraRábáira itt látható, hogy kik kaptak VIP meghívót, rajtuk kívül csak azok jelentkezését fogadjuk el, akik a szabályzatban szereplő kvalifikációs feltételeket teljesítik.

Időrendiség miatt felül vannak a 100 mérföldes SUP, alatta a 225 km-es kajakos-kenus eseményhez tartozó bemutatkozások.

V. UltraRába 100 mérföld SUP

4. Nedjalkov Balázs

Csapat: Mecsek Maraton Team Sportegyesület
Kvalifikáció: VIP meghívott
futottam erre-arra ezt-azt:

2015: – Lajvér terepmaraton 2. hely – Mátrabérc Trail 6. hely – Vértes Terep Ultramaraton 4. hely – Salomon Ultra Trail Hungary 5. hely – Ultra Kék páros – Sulyok Ábrissal 1. helyezés – Valamar Trail hosszú táv 6. hely (Horvátország) – Dupla Élmény – Gyurkó Péterrel párban 1. hely – Piros 85 6. Hely
2016: – S1 Trail 70 km 12. hely – Lajvér terepmaraton 2. helyezés – Lavaredo Ultra Trail 110. Hely – Korinthosz.hu 80km 4. hely – Piros 85 4. Hely – Firenze maraton 2:55h
2017: – S1 Trail 160km Szimandl Anitával párban 1. hely (Olaszország) – Salamon Ultra Trail Hungary – 6. hely – Marathon7500 90km 7500m d+ Nyakas Gáborral Párban 2. hely (Románia) Primavera Trail Race 3. hely (Románia) Pirin Ultra Trail 66km 5. hely (Bulgária) A Kör Instant Trail 150km Nyakas Gáborral párban 24:56h Les Nándor hosszútáv 1. Hely Magyar rövidtávú terepfutó bajnokság 1. hely
2018: – Gánt Trail 1. hely – Vértes Terep Ultramaraton – 3. hely – Stara Planina Ultra Trail 2. hely (Szerbia) – Jahorina Ultra Trail 2. hely (Bosznia-Hercegovina) – Kozara Ultra Trail 2. Hely (Bosznia-Hercegovina) – 2X2race 45km 4200m d+ 9. hely (Románia) – Garmin Hegyvidék SkyRun 2. hely – 1111 Vertica Race 1. Hely (Bosznia-Hercegovina) – Garmin Skyrun 2. hely
2019: – Bodri Trail „L“ táv 2. hely – Gánt Trail „L“ táv 1 hely – Vértes Terep Ultramaraton 3. hely – Stara Planina Ultra Trail (Szerbia) 1. hely


Motíváció: Miért szeretnél indulni az UltraRábán?: Mert ott akarok lenni az első pár őrült között, aki teljesíti.
SUP: SUP Fanatic Rapid air Turing
Bemutatkozásd: NedyBali fut és evez <– Itt mindent megtalálsz rólam. De bővebben talán annyit írnék, hogy futok és evezek. 😉

Nedjalkov Balázs

3. Kecskés Miklós

Csapat: Vadmagyar Kajakosok
Kvalifikáció: VIP meghívott
UltraRába 2016,
Vízimentő,
Rescue3
Motíváció: Nagy erőtétel és kihívás lesz. Szeretném ismét teljesíteni az UltraRábát SUP-on is, mert olyan jó érzés a végén leülni a partra, és csak nézni a vizet, hogy sikerült.
SUP: Aqua Marina Magma 10’10”
Bemutatkozás: Lassan egy évtizede kajakozom rendszeresen vadvízi és tengeri hajókkal. Nekem az evezés kikapcsolódás, feltöltődés, egy olyan minőségi időtöltés, amit legtöbbször a barátaim társaságában tehetek meg.

Kecskés Miklós

2. Kele Attila

Csapat: Vidra Vízitúra
Kvalifikáció:
UltraRába 2015., 2016., 2017., 2018. 
UltraBalaton 220 km egyéni 2016., 2017., 2018., 2019.
Vadlán Terep Ultra 108 km 2017., 2018.
IRF guide-trip leader, MVSZ vízimentő, Rescue3
Motíváció: Az összes eddigi UltraRábán részt vettem. Teljesítettem kajakkal és kenuval is, szeretném teljesíteni SUP-pal a 100 mérföldes UltraRábát is. Úgy gondolom, hogy nagyon nehéz és fárasztó lesz. Az ilyen ultra távú evezéseket és futásokat én csak instant lelki zarándoklatnak nevezem, amellett, hogy a testnek egy komoly kihívás és erőpróba, a lélek is egy nagy utazáson vesz részt. Várom.
SUP: RTM SUP 10\’6
Bemutatkozás: Nagyon szeretem a folyókat, vadvízi kajakkal, rafttal, kenuval és SUP-pal is nagyon szívesen evezek én is, és a családunk többi tagja is. Párommal, Dettivel két évtizede szervezzük és vezetjük a Vidra vízitúráit. A sok vízitúra mellett sokat futok a kutyáinkkal, főleg terepen. Szeretek bringázni, télen snowboardozni.
Az UltraRábát én találtam ki, úgyhogy már csak ezért is ott a helyem az indulók között.

Kele Attila

1. Király Dávid

Csapat: SUP Budapest
Kvalifikáció: VIP meghívott.
Napi szintű túravezetés a SUP Budapest túráin évek óta. Ezen kívül kajakos, kenus evezős múlt. Győr-Budapest a Dunán több ízben SUP-on.
Motíváció: Elsősorban a SUP sport népszerűsítése, másodsorban személyes erőpróba.
SUP: RED Voyager 13\’2
Bemutatkozás: 30 éves vagyok, Budapesten élek. Nyáron SUP-os túrák és élmények szervezésével, télen sítáborok szervezésével foglalkozom, így a sport és a természet központi szerepet játszik életemben.

Király Dávid

VI. UltraRába 225 km

4. Kele Attila, Székely Péter

Típus: Kenu2
Csapat: Vidra Vízitúra
Kvalifikáció: Peti VIP meghívott.
Székely Péter: Ultrabalaton egyéni 2x (2018, 2019), Vadlán Ultra Terep (2018), UltraRába (2018)
Kele Attila: Ultrabalaton egyéni 4x (2016, 2017, 2018, 2019), Vadlán Ultra Terep 2x (2017,2018), UltraRába (2015,2016, 2017,2018), IRF, vízimentő
Motiváció: Tavaly már teljesítettük kenu 2-ben az Ultrarábát, idén újra egy hajóban evezünk. Nagy utazás volt tavaly ez a másfél nap, szeretnénk idén is végigmenni ezen az úton.
Hajó: Pörnyeszi Canadier 580.
Bemutatkozás:
Ati: Nagyon szeretem a folyókat, vadvízi kajakkal, rafttal, kenuval és SUP-pal is nagyon szívesen evezek én is, és a családunk többi tagja is. Párommal, Dettivel két évtizede szervezzük és vezetjük a Vidra vízitúráit. A sok vízitúra mellett sokat futok a kutyáinkkal, főleg terepen. Szeretek bringázni, télen snowboardozni.
Az UltraRábát én találtam ki, úgyhogy már csak ezért is ott a helyem az indulók között minden évben.

Peti: rögtön jövök.

Kele Attila, Székely Péter (kenu2)

3. Kakas Tamás, Pobori Krisztián

Típus: Kenu2
Csapat: Szabadcsapatok
Kvalifikáció: Mindketten VIP meghívottak.
Ultrarába 3x, Bp.-Baja
Motiváció: Eddig is mentünk .
Hajó: Canadier 650, Pörnyeszi.
Bemutatkozás: Kakas és Dodó a két jómadár.

Kakas Tamás, Pobori Krisztián (kenu 2)

2. Szabó Attila, Horváth Attila Hodzsi

Típus: Kenu 2
Csapat: DSE Kiskunlacháza, Weking
Kvalifikáció: Mindketten VIP meghívottak.
UltraRába teljesítés több alkalommal, illetve sok más hosszú távú verseny és túra.
Motiváció: Kihívás.
Hajó: Pola650
Bemutatkozás: Rendszeresen részt veszünk ezeken a versenyeken. Fontos számunkra a kihívás.

Szabó Attila, Horváth Attila Hodzsi (kenu 2)

1. Lőrincz Endre, Molnár Csaba

Típus: Kajak 2
Csapat: Villám páros
Kvalifikáció: Mindketten VIP meghívottak.
Lőrincz Endre: UltraRába III, Rába100 többször, Balaton 103 km, Sárvár 12 órás futás
Molnár Csaba: UltraRába III-IV; Rába100 többször; Dunakiliti-Mohács 400 km – 4 nap
Motíváció: Hosszabb táv, új kihívás, fantasztikus társaság.
Hajó: DAG Biwok
Bemutatkozás: Külön – külön mind a ketten eveztünk hosszabb távokat, de csak 2 éve ültünk össze először egy rövid ismeretség után , innen is jött a nevünk – villám páros

Molnár Csaba és Lőrincz Endre (kajak 2)
]]>
UltraRába 2019. VIP meghívókártyák http://www.vidra-vizitura.hu/ultraraba-2019-vip-meghivokartyak/ Mon, 20 May 2019 15:07:25 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=13447 Read more →

]]>
A kártyákon szereplő személyek meghívót kaptak a 2019-es SUP vagy kajak-kenu UltraRábára, a meghívó elfogadása, és a regisztráció kitöltése után ők automatikusan bekerülnek az indulók közé.

V. UltraRába SUP 100 mérföld

Nedjalkov Balázs
Király Dávid

VI. UltraRába 225 km

Aipli Sándor
Bagi Attila
Barna György
Bekk Csaba
Császár Gyula
Denke Sándor
Fehér László
Horváth Attila Hodzsi
Hubik Attila
Kakas Tamás
Kecskés Miklós
Lőrincz Endre
Molnár Csaba
Nagy Árpád
Nedjalkov Balázs
Németh Zoltán
Orosz László
Ötvös Ádám
Papp Krisztián
Pobori Krisztián
Rakonczay Gábor
Sánta Tamás
Szabó Attila
Szimandl Anita
Varga Béla
]]>
Ultrabalaton 2019. – A ráadás http://www.vidra-vizitura.hu/ultrabalaton-2019-a-raadas/ Thu, 16 May 2019 13:46:21 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=13355 Read more →

]]>
Három a magyar igazság, egy a ráadás

A 2019-es Ultrabalaton szám szerint a tizenharmadik rendezés.

Először Székely Petivel párban indultunk még 2015-ben, utána háromszor egyéniben (2016. 2017., 2018.), így az idei nekem a negyedik alkalom volt egyéniként.

Negyedik egyéni Ultrabalatonunk. A képpel kicsit előre szaladtunk, Detti arca 🙂 mindent elmond.

A beszámolóban a lila színnel írt szövegrészeket Detti írta.

Az idei rendezés annyiban más volt, hogy a start helyszíne Balatonaligáról átkerült Balatonfüredre. Az útvonal maradt ugyanaz, csak pont egy maratoni távval odébb csúszott az egész. Kíváncsi is voltam, hogy hogyan fogom majd megélni azt, hogy az eddigi, már megszokott helyszínek mind-mind 40 kilométerrel kevesebb megtett távot jelentenek. Ahol eddig megvolt a 100 kilométer, ott még csak 60, ahol megvolt a táv fele, ott még csak 70 kilométer, ahol pedig eddig a cél volt, onnan még vissza van egy maraton.

A régi helyszín a jóval zöldebb környezet miatt és a Balaton közelsége miatt valóban szebb volt. Az új, balatonfüredi helyszínen a parkolás szerintem könnyebb, az autók közelebb voltak a rendezvényhelyszínekhez, ami azért a cuccolás és pakolászás miatt nem mindegy. (A WC is kulturáltabb, bár jövőre szerintem érdemes lenne pár plusz toi-toi WC-t is betenni még, mert néhányszor úgy tűnt, hogy az épületekben lévők mennyisége nem elegendő. Főleg start előtt, de látva, hogy egyéni vagyok, előre engedtek a sor elejére.)

Összességében nekünk nem volt problémánk az új helyszínnel. Szerettük azt is, és szerettük ezt is.

Detti:

Vannak dolgok, amik állandóak:

  • májusban UB,
  • készülődés, egy hétig kerülgetjük a lakásban az itt-ott csoportosított dolgokat,
  • az időjárásnak megfelelő ruházat, idén négy évszakra készültünk,
  • “csak 1 kör”,
  • “azért mert ott van”,
  • “nem fáj, csak máshogy jó”,
  • a “csapatunk”:
    – Ati, hát övé a legnagyobb feladat, ő fut, végül is ő találta ki, én, aki biciklin kísérem, mert 2002. májusában megígértem neki, hogy jóban, rosszban ♥ ,
    -a fiúk, akiknek szoktam mondani, hogy rossz helyre születtek, ha nyugodt életre vágynak, mellettünk egy dolog állandó, az, hogy állandóan megyünk,
    -és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban Krisztián, Ati tesója, aki 4 éve igent mondott a sofőrködésre, és azóta mindig.
  • a rengeteg biztató üzenet (ezer hála érte)
  • a meglepetés látogatások a pálya szélén (el sem hiszitek, mekkora erőt adnak ezek a percek),
  • vízzel nem lehet UB-t futni,
  • 160 km körül ” jövőre nem jövünk”,
  • 180 km soha nem érünk oda,
  • 200 km már sétálva is beérünk.

Vannak amik változnak:

  • az időpont 1 héttel korábbra került,
  • a versenyközpont helyszíne,
  • a résztvevők száma.

Visszakanyarodva a felkészülésre: A tavalyi UB után végigvízitúráztuk a nyarat. (Vízitúra szervezéssel és kajakbolttal foglalkozunk, tehát nekünk ez a szál munka és hobbi is egyben.) A sok vízitúránk mellett tavaly nyáron lezajlott az UltraRába, ami sokban hasonlít, és persze sokban el is tér a futástól. De 200 km feletti evezés másfél napon keresztül folyamatosan, sokkal többen hasonlít egy 200-as ultrafutáshoz, mint azt gondolhatja, aki még nem vett részt ilyenen. Ősszel tavaly is voltam a Vadlánon, amiről megint csak jót és jót és jót tudnék írni. Így a tavalyi UB után nem vittem túlzásba a versenyeket, a két UB között csak a Vadlán futóversenyen és egy ultra távú evezős versenyen jártam. Futni persze futottam, egy hetem általában úgy nézett ki, hogy hétfőtől péntekig, általában reggelente lefutottam 12-15 kilométert, abból összejött heti 70 km körülbelül, néha több, és minden hétvégén kajakoztam-kenuztam mellé még olyan 20-40 kilométert (évi 130 nap vagyok vízen kb.). Végig úgy éreztem, hogy az edzésmennyiség pont elég, nem sok, nem kevés. Meg aztán nem akarom én a hobbi-futogatásnál komolyabban művelni ezt a dolgot, maradjon meg csak hobbinak, a kajakozás mellé pont jó, mert ezt is szeretem csinálni. De csak addig érdekel, amíg nincs magam felé valami megfeleléskényszer és komolyabb elvárás. Sokat futottam egyedül vagy a kutyákkal, és nagyon sokat futottam a mi kis Vérbagoly csapatunkkal a hajnali erdőkben, nagyon sokat kaptam tőlük edzésben és barátságban is. Télen persze idén is voltam Szilvi ultrafutó táborában, az is nagyon jó volt, nagyon durva futók járnak oda, csak kapkodom a fejemet, hogy milyen komoly sportolók között lehetek. Kicsit aggódtam, hogy a sok sár miatt egyszer elvernek (szerintük én vagyok érte a felelős 🙂 ), de idén is megúsztam. Meg persze néha-néha elindulnak a DZD-n is próbálkozók, azért azzal is van valamennyi tennivaló. Röviden: a felkészülés teljesen rendben volt, nem hátráltatott se sérülés, se más.

Ahhoz képest, hogy az előző Ultrabalatonok előtt micsoda izgalommal és precizitással készültünk, az idei előkészületeket nem vittük túlzásba. Az UB előtti nap már nem nyitottuk ki a kajakboltot, így azért volt egy délelőttünk összepakolni. Pénteken csak Dettivel ketten mentünk le Balatonfüredre, a többiek szombaton hajnalban érkeztek. Mi barátoknál aludtunk pénteken éjjel, így idén a lakóautó otthon maradt, mikrobusszal mentünk. Az autós kíséretünknek sokkal könnyebb volt ezzel kísérni, mint a lakóautóval.

Vidra busz bepakolva.

Ahogy az eddigi években is, Detti kísér végig bringán, én futok. Fiaink Somi és Barni, Krisztián bátyámmal kísérnek autóval. Tökéletes, el vagyok kényeztetve minden évben, semmire, de tényleg semmire nincs gondom, csak tegyem egyik lábamat szépen a másik után.

Útközben megálltunk a Szépkilátónál. Megnéztük, mekkora a Balaton. Jó nagy…

Pénteken kora délután megérkeztünk a versenyközpontba. Sok jó baráttal találkoztunk, megörültünk egymásnak, beszélgettünk. Felvettük a rajtcsomagot, nem is volt sor, hamar megkaptuk. Az idei póló tetszett, finom anyaga van, nekünk tetszett a minta is, a szín is, a 13-as számmal a B betű az UltraBalaton nevében ötletes.

Csak a mihez tartás végett…
Tésztaparti.

Szokásos tésztaparti, mi még a tömeg előtt voltunk, úgyhogy ezt hamar letudtuk. A tésztaparti után volt az Athletes Garden, az egyéniek számára elkülönített részen egy technikai értekezlet az egyéni indulóknak és bringás kísérőiknek. Mi igazán újat nem hallottunk, minden ismert volt az előző évekből, vagy az idei újdonságokat már olvastuk a honlapról, de mindenképpen jó újítás ez is.

Athletes Garden.
Peti barátunk csapatával.

Ezután az értekezlet után ünnepélyes megnyitó a nagy sátorban. Hangulatos és megható volt, ahogy az előző években is. Szeretjük az Ultrabalaton megnyitókat. Kedvenc részem, amikor felállnak az először egyéniként indulók, nem felejtem el, milyen érzés ott állni először.

Akik állnak, idén indulnak először egyéniben.

Megnyitó után elautóztunk Balatonalmádiba barátokhoz. Czeglédi Zoli barátunk családjánál aludtunk Dettivel. Kislányuktól, Larinától idén is megkaptuk a varázserőt adó rajzunkat, ilyen varázslat birtokában gyerekjáték körbefutni, és körbetekerni a Balatont.

A varázskarkötők.

Beszélgettünk, megvacsoráztunk, és időben lefeküdtünk aludni.

Reggeli 5 órakor ráértünk felkelni, ez a közeli szállás és a 7 órás start nagyon jó volt, rendesen ki tudtuk pihenni magunkat. Kipróbált, bevált, kényelmes ruhákat és cipőt (kb. 200km-es Hoka Bondi 6) vettem fel. Hajlatokat és a lábfejemet bekrémeztem, ekkor még nem tudtam, hogy az éjjeli esőben ennek mekkora jelentősége lesz.

Ez a kép még Almádiban, Cézéék háza előtt készült. Majd egy nap és 180 kilométer múlva ugyanitt leszünk.

Balatonfüredre érve gyorsan és gördülékenyen ment minden a start előtt.

A parkolóban pakolás közben.
Rajtzónában.
Nekem ez a kedvenc képem az idei Ultrabalatonon. Itt még a rajtzónában vagyunk, Detti a kordon másik oldalán.
Mindjárt indulunk a közös 221 kilométeres körünkre.
Ági és Peti.

Chip olvasás után minden egyéniről készült külön egy fotó, ami nagyon jó, de emiatt jó 10 perccel megcsúsztunk a starttal.

Az én hivatalos start fotóm.
Indulás, 50 méter már megvan a 221 kilométerből.
273 egyéni induló.

Az egyéniek elindultak, majd utánunk elindították a bringás kísérőket is.

Dettiék is indulnak.
Mukiék arra is figyelnek, hogy a bringás kísérőknek is legyen szép startja közvetlenül a futók után.

A start után vörös hajával Csipi ott állt az út szélén, és szurkol, vigyorogva kiáltja felénk:
“Az összes DZD teljesítő átka kísérjen utadon, az összes sárért, eltévedésért, szívásért. Otthon ülnek, és böködik a vudu babát…” 🙂 Köszönjük Csipi az útravalót,tökéletes motiváció volt, bevált.

Detti: Hogy hogy is éltük meg ezt a közel 31 órát? Minden évben, amikor ülök a biciklin, arra gondolok, hogy egy diktafonra rá kellene mondani az aktuális gondolataimat. Biztosan érdekes lenne, ahogy a kezdeti izgalom, az egyéniek elindítása –lehet megkövezni, nálam ez elérzékenyüléssel jár – , aztán a bicajos kísérők elindítása után, ahogy ebből a FLOW érzésből feladat lesz, számomra egy olyan feladat, amiben Ati van az első helyen. Feladat, aztán munka, monotonitás, fáradás, álmosság, aztán mit keresek én itt, majd a felkelő nappal, és a folyamatosan fogyó kilométerekkel érkező reménysugár, amikor már csak egy maraton van hátra, és az utolsó előtti ponton történő átöltözésig, amikor újra hatalmába kerít minket a FLOW. Bizony nagyon sok gondolat megfordul a fejemben. Ezen gondolataimat olvashatjátok, vagy átpörgethetitek kinek, hogy tetszik.

Szóval, az elején a flow, az kitart egy jó darabig, bár az első néhány km azzal telik, hogy valahogy utolérjem Atit, de itt még minden rózsaszín. Beszélgetés a rég látott ismerősökkel, gyönyörködés a tájban, az egyik frissítő a másik után, Ati jó ütemben halad, a nap süt, a szél tengerként ringatja a gabonamezőket.
Közben az ember lánya teszi a dolgát, leveszem az asztalról amit kér, viszem utána, töltöm a kulacsot, stb stb, ezek a feladatok, amik kitartanak a verseny végéig,

Nekünk kellett az elején még egy kilométert pluszban futni, hogy a Spartathlon kvalifikáció miatt meglegyen a táv, mire visszaértünk erről a plusz karikáról, a bringás kísérők már ott vártak minket. Csatlakozni nem nagyon tudtak a futójukhoz, mert az első 5 kilométeren elég szűk volt az út. Detti is csak a tihanyi elágazás után tudott utolérni. Természetesen a bringatúrások nem tudtak itt se várni türelmesen, az egyénieknek és a bringás kísérőknek kellett félreugrálni többször is. Nem szeretném megbántani a bringatúrásokat, természetesen nem mindenkire igaz amit írok, de nagyon sok bringatúrás egyáltalán nincs figyelemmel se az egyéniben, se a csapatban futókra. Az egyik bringás éjszaka a frissítő asztal mellett cigizett, meg is kértem a személyzetet, hogy küldje el. Egy ultrafutó versenyen a frissítő asztalnál cigizni? Normális???

Jövőre terv szerint az egyéniek egy nappal előbb, külön indulnak majd. Nem tudom, milyen lesz majd úgy. Talán az is elég lenne, ha az egyénieket és a 2-3 fős csapatokat tennék külön. Azt én is érzem, hogy a nagyobb csapatoknak az Ultrabalaton egyre inkább megy át buliba, több a buli, kevésbé fontos a futás, a kisebb létszámú, és így nagyobb távokat futókat, nem a szervezők, hanem a futók egyre kevésbé biztatják, ismerik el. Engem ez annyira nem zavar, de biztos van olyan, aki erre érzékenyebb. A négy egyéni UB-n minket a többi futó igazán nem zavart soha, a száguldozó bringatúrásokkal voltak csak rossz tapasztalataink.

Vászoly.

Első 7 kilométer sík után, Aszófőnél kezdődik az Ultrabalaton szintesebb része. Ez a szintes rész egészen Salföldig hullámzik, aztán itt, 47 kilométernél a hullámvasútnak vége is van, ezután számottevő szintes szakasz már nincs. Talán még 180 kilométer környékén a tavalyi célnál lévő, Aligai magaspart, de az is inkább azért, mert ott már fáradt mindenki. Nekem annyira nem baj a szint, hozzá vagyok szokva, a legtöbb edzésemet enyhén szintes erdei utakon futom. Alföldi gyerekeknek és sokat síkon futóknak biztos durva lehet. Nekem az egyik kedvenc részem az UB-n. Szép, változatos, és itt még friss vagyok.

Én ezt az Aszófő – Salföld közti maratoni szakaszt próbáltam okosan, de azért haladósan megtenni. Jól ment, az eredeti tervhez képest gyorsabb is voltam, pedig figyeltem rá, hogy ne kapkodjam el. Autós kísérőink mindig előrementek a pontokra, Detti figyelt, hogy egyek, igyak, magnézium, só, minden meglegyen. Az idő melegedett, az ígért hőmérsékletnél sokkal melegebb lett. Az egyéniek el is kezdtek páran jegelni, néhányszor én is elfogadtam Sziszóéktól (Editet kísérték) a jeget, de én annyira nagyon nem éreztem szükségét akkor.

Hullámvasút.
Amikor az emelkedő a képen síknak tűnik…

Detti: Aztán egyszer csak látom az arcán, hogy nála már nincs meg a flow, gond van, nem jó a gyomra, nem akar enni, csak vizet inna…., vízzel nem lehet UB-t futni. Az idén ez nagyon sokáig tartott, kb. 60 km-t tettünk meg úgy, hogy alig evett. Biztatom, dicsérem, nyugtatom, noszogatom, de nem nagyon tudok rá hatni. Aztán egyszer csak jobban lesz, és kb. annyira nem tudjuk, hogy mitől lett jobban, mint ahogy azt sem hogy mitől lett rosszul, és ez határozottan látszik a tempóján.

Valószínűleg mégsem frissítettem eleget, keveset ettem, úgyhogy emiatt elgyengültem, hasmenés és hányinger nem volt, csak nem volt kedvem nagyon enni, és fáradtnak éreztem magam. Volt már ilyen, annyira nem ijedtem meg tőle. Ismerem, tudom, hogy ez elég sokáig el fog tartani, órákon át, de vége lesz majd, addig le is fogok lassulni, de az ultrában az a jó, hogy nincs olyan mély gödör, amiből ne lehetne kimászni. Ha kivárod, és nem csúszol ki a szintidőből. Úgyhogy kicsit lassabb tempóban, de szépen haladtunk tovább, Detti meg feltette az “egyél, mert vízzel nem lehet UB-t csinálni” lemezt.

Haladunk…

Ezt csak a kanizsaiak fogják viccesnek tartani, de beidézném Norbi FB hozzászólását a rosszullétemre: “Sáska gyerek, hagymát neki!”

Depózunk.
“Sáska gyerek, hagymát neki!”

53 km Varga pincészet. Nagyon figyelmes személyzet a ponton, minden kívánságunkat lesik, és végre leves. Köszi!

Varga Pincészet. Futás lent a pincében a hordók között.

Sok ismerőssel találkozunk, vannak, akik egyéniben futják, velük folyamatosan kerülgetjük egymást, pár baráti szó, és haladunk tovább. Vannak csapatban futó ismerősök, kielőznek, és futnak tovább, vannak szurkoló barátok, velük is jó találkozni, a pincészet után LesiZoli el is kísér egy darabon.

Balatongyörök.

Fogynak a kilométerek, elérjük Keszthelyt, 86 km. Az egyéniek külön wc-je is persze foglalt. Nem nagyon érdekli a csapatokat a felirat a wc-n, ezt más egyéniektől is hallottam. Végre egy felszabadul, az ajtó nem zárható, csak háromszor nyitnak rám. Megkérem a frissítőnél a személyzetet, hogy egy kis vizet legyen szíves öntsön a kezemre, megmosnán. Azt mondja, hogy menjek le a Balatonhoz, ott mossam meg. Nem fogok 86 km futás után a kövek között bukdácsolni. Elveszek egy pohár vizet, és egy egyéni segít, ráönti a kezemre. A végeredmény ugyanaz, csak termeltünk egy műanyag poharat szemétnek…

Keszthelyen több ismerőssel is találkozom, meleg étel is van, igazi buli hangulat az állomáson, de nem időzöm sokáig, megyek tovább.

Keszthely és déli part közti szakasz következik, ezúttal világosban. Összefutunk többen. Peti, Németh Zoli, Edit. Nincs időnk a neten figyelni, hogy kivel mi a helyzet, egymást kérdezgetjük, hogy ki tud valakiről valamit. Béla és Ádám eléggé lemaradva mögöttünk, nem jó… Hodák Sanyi, egy volt tanár kollégám kísér egy darabon, később a déli partra érve Hetti és Balázs, egy baráti család vár, és lep meg a szurkolásával.

Kisjós család szurkol.
Ott a Peti is mögöttem. Nagyon sokat haladtunk idén együtt.

Dettit sokan fel is hívják, érdeklődnek, hogy mi van velünk. Jólesik a figyelem és az érdeklődés.

A 100 km meglett 12 órán belül, úgyhogy minden rendben volt, idő van. Bár igaz, az eredeti tervemhez képest itt 20 perc csúszásban voltam.

Balatonmáriafürdő, 102 km. Az egyik kedvenc frissítő helyem. Ezúttal is kedvesek, a meleg leves finom. Furcsa, hogy világos van, ide mindig már éjjel szoktunk érkezni. Jó a tudatnak, hogy idővel jól állok, de rossz, hogy még nincs meg a fele, tavaly itt majdnem megvolt a kétharmada.

Ránk sötétedett, és lehűlt a levegő. De itt még nem esik. Pólót cseréltem, azt hittem elég lesz egy száraz és tiszta póló éjszakára.

Detti: Mondhatnám, hogy ez lesz a monotonitás szakasza, hogy haladok mellette, teszem a dolgom, de a monotonitás még várat magára. Hűl a levegő, egyre több réteg ruha kerül rám, még jó, hogy télre készültünk, így van téli futógatya 2 db, termo garbó, softshell kabát, sapka, vastag kesztyű, elvégre május van. És mintha ez még nem lett volna elég, villámlott, és jött a szele is, tehát rám került még egy esőnadrág és egy esőkabát is. Aztán megjött a monotonitás is, az eső csak esett, és esett, hol van már a flow? 🙂

Eső előtti utolsó pillanatok.

Ahogy sötétedik, Detti minden állomáson felvesz magára valami új ruhadarabot, nagyon hűl a levegő. Besötétedik teljesen, és a sötéttel érkezik az eső is. Nyugtatom magam, nem baj, csak egy-két zápor lesz, az belefér. Rövid szünetekkel esett az eső egész éjjel, és esett még másnap délelőtt is. Hol kevésbé, de voltak durva időszakok, amikor mintha öntötték volna. Hideg volt, és bár esőruhában voltunk, és felöltöztünk, de teljesen átáztunk így is. Aggasztó volt, hogy egész éjjel vízben cuppogott a lábam, és a talpam miatt aggódtam.

Németh Zoli barátom FB oldalán olvastam egy idő illő idézetet:

“Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt”

(Dolly Parton)

Annyira nem volt rossz az idő, mint 2 évvel ezelőtt, vagy ma, amikor a verseny után pár nappal ezt a szöveget írom. Mindenben meg kell keresni a jót.

Valószínűleg az éjszakai rossz idő miatt, de annyira nekem se volt kedvem futni. Itt elengedtem a kitűzött célidőt, időm van, szépen kényelmesen majd beslattyogok. Az természetesen fel sem merült egyikükben sem, hogy kiszálljunk.

Szóval, hogy őszinte legyek, azért ezt lehetett volna jobb idővel csinálni a rossz időjárás ellenére is, csak éjszaka nagyon elkényelmesedtem, és sumákoltam, Detti hiába mondta, hogy haladjunk gyorsabban.

Nem mondanám, hogy komoly holtponton lett volna, volt pár nehezebb időszak, de nagy mélységekben nem jártam. Ha jobban tolom, akkor azért lettek volna nagyobb gödrök…

Detti: Azt hiszem, ezen a ponton kell elmesélnem azt az érzést, amire nem tudom, mi lenne a jó kifejezés, ha egyáltalán van. Az eső egyfolytában esik, néha a szél is fúj, hideg van, álmos vagyok, a ponton ahol ott a szuper kávégép, a fiú –akinek legalább annyira elege volt mint nekem – nem képes kávét kicsikarni a gépből, nem mondom, hogy nem jön elő belőlem a mit keresek én itt? Főleg ha azt is hozzávesszük, hogy ezen a szakaszon inkább éreztem úgy, hogy egy csökönyös szamarat kísérek, mintsem az én céltudatos erős férjemet. Sorra gyártotta a kifogásokat, amihez foggal körömmel ragaszkodott. Bármit is mondtam, semmi nem hatott rá.

Szilvi is felhívott többször, mondja is Detti, hogy Szilvi a legjobb dopping, mert utána mindig jól futok.

Éjszaka Detti nagyon álmos. Kétszer is elaludt a bringán, egyikből majdnem lett is egy nagy esés. Nagyon féltettem, hogy elalszik, és elesik. Detti próbál kávét vadászni, elég kevés sikerrel.

Jön a hajnal, az nagyon jó, utána már annyira nem vagyunk álmosak.

Detti: Világosodik, mintha a hold magával vinné az álmosságot is, csak a felhőket nem vitte, azok maradtak. Ekkor már Siófok körül jártunk. Nem esett, és a Balcsi fölött megjelentek az első reményt adó napsugarak is. Ezt látva úgy döntöttünk száraz zoknit cipőt veszünk. Szuper érzés volt a jéggé fagyott lábaimat szárazba burkolni. De minden, ez is elmúlt. Az égiek még 5 percet sem adtak, újra öntötték az esőt. Na, amire itt gondoltam, azt inkább nem írom le. Kellett néhány km, és emelkedő, hogy ismét beletörődjek a megváltoztathatatlanba. Aztán végre elállt az eső, a nap is kisütött. Volt még száraz ruhánk bőven, de akkor meg már arra gondoltam, hogy aki megáztatott, megszárít, nem öltöztem át.

Amíg rövidnadrágban voltam, ez a hosszú esőkabát véresre dörzsölte a lábaimat. Így jár, aki hisz az előrejelzéseknek, és nem készül fel minden időjárásra rendesen.

Az esőben a jobb térdemet véresre dörzsölte az esőkabát, és a talppárnám nagyon szétázott az éjjel, azt sokkal jobban be kellett volna krémezni.

Balatonaligai magaspart, szuper hely máskor, most elég gyilkos volt megmászni. Hiába a meseszép látvány, esik az eső és erősen fúj a szél, most a kilátás sem tud kárpótolni. Tavaly itt volt a vége. Még egy maraton, nem! Már csak egy maraton.

Hallom a híreket ismerős futóktól, az éjszaka jól megritkított minket sajnos, sok barátunk kiszállt. Peti nagyon jól jött végig, Aliga után összeakadunk, megyünk kicsit együtt. Nem kérdés, ez már meglesz minden egyéninek, akivel találkozunk. Van még a szintidőből.

Melegszik az idő, sorra kerülnek le a ruhák, én is leveszem az esőruhát, ami alatta volt, időközben megszáradt rajtam. Elhatározom, hogy a cél előtt mindenképpen felöltözöm valami normálisba, mert ebbe úgy nézhetek ki, mint valami idióta.

Az éjszakai túlélő szerkóm. Detti szerint Birodalmi lépegető.

190 kilométernél mellettem terem Runy kutya. Hja, hozta a gazdáját is… Na, ez a lüke LesiZoli elkezdi mondani, hogy “Vidra, gyere szállj ki, itt a kocsim, beszállsz, elviszlek szívesen Füredre. Látom, fáradt vagy, vége lesz ennek a szarnak, Dettinek se kell akkor tovább szenvednie.” Azért persze hozzáteszi, hogy azért ezt nem merné mindenkinek mondani, tudja, hogy nekünk mondhat bármit, mi úgyis végigmegyünk. 🙂

LesiZoli el, Detti egyből kap egy defektet… Több, mint gyanús… 🙂 Akarunk telefonálni a tesómnak, hogy a tartalék bringát hozza el, de nincs rá idő, mert Peti kísérője, Donát, pillanatok alatt egy varázslattal (és egy spray-vel) megoldja a problémát.

Na, itt meguntam az UB-t, a talpam is egész jól volt itt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy innen bekocogok. Meg is lepődtem, ha a végén simán megy egy félmaraton, akkor miért tökölünk még mindig itt, már bent kellene lennünk, és nyalogathatnám a sebeimet.

Száguldok a cél felé.

A cél előtt 5 kilométerrel megálltunk a kocsi mellett, letörölgettem a kezemet és a lábamat nedves törlőkendével, mert nagyon ragadtam a kosztól, és átöltöztem tiszta ruhába. Na, ennek nem sok értelme volt, majd később kiderül, miért. 🙂

Detti: Ez már “az egyre fogyó km”-ek, és a lassan újra megérkező FLOW része a beszámolónak. 🙂 Igen átöltöztünk, mint a nagyok, mert ki akar egy ronda zöld esőgatyában célba érni? Meg azért is, mert ez egy ünnep nekünk, fontos a befutókép, mert azt nézegetjük a monitorunkon a következő UB-ig, fontos, mert embert próbáló 31 óra ér véget nemsokára. Újra megcsináltuk EGYÜTT, a CSAPAT.
Az utolsó két frissítő ponton a fogadtatás, a zene, a taps, a biztatás… Csak az tudja, miről beszélek, aki mögött ott van 215 km. NAGYON KÖSZÖNJÜK!

Futunk tovább, Füreden a sétányon utolértem Petit, aztán olyan léglimányt húztam magam után a félelmetesen gyors kb. 8 perces tempójú futásommal, hogy behúzta Petit is a célba. Az utolsó kilométereket együtt nyammogtuk le.

Egymást átölelve értünk oda a chip leolvasásához Peti barátommal. Jaj, tényleg megható volt. 🙂 Belöktem magam elé, csippantson először, legyen idén előttem, majdnem összejött neki, de mégse. Nekem volt egy vonat miatti 1 perces idő-jóváírásom, úgyhogy a 221 km-en (223-at mértem, de mindegy) rávertem Petire egy percet, mint utólag kiderült. 🙂

Ez volt a negyedik egyéni UB-m, az eddigi legrosszabb idővel, de nem baj, jó volt ez így is. Egy óránk így is bent maradt még, nem rezgett a léc.

273 egyéni induló volt, ebből 103 ért be szintidőn belül, én a 71. lettem. (30 óra 56 perc)

A hagyományos családi befutóképet Dettivel és a srácokkal idén se maradhatott el, együtt futottunk be a célba most is.

A célban Zarándy Andrástól kaptunk egy kis pezsgős fogadtatást. Még két nap múlva is a pezsgőt próbáltam leszedni a szemüvegemről. Érdemes volt átöltözni a cél előtt pár kilométerrel. 🙂

Megvan a negyedik szalag, megvan a befutóérem. Kaptunk finisher pólót is, ami a versenykiírásban még nem is volt benne, nagyon szép, és köszönjük ezt is!

Székely Peti barátunk is a célban.
Szalag, érem, finisher póló.
Finisher sátor.
Peti, megyünk még egy kört?
Minek iszik, aki nem bírja?

A célban ettünk egy meleg levest, a pezsgős ruha miatt átöltöztem gyorsan, ha jól számolom, akkor ötödik alkalommal ezen az UB-n. Volt olyan év, hogy amiben indultam, abban voltam a záróünnepségen a színpadon, és vártuk az utolsó beérkezőket és a záróünnepséget.

Záróünnepség, keress meg a képen! Zolikánk éppen érzékeny búcsút vesz egy körmétől.

A záróünnepségen a csapatok eredményhirdetése megelőzte az egyéniek köszöntését idén is. Nem lepődtem meg, mivel mindig ez van, de sok csapat, miután a saját kategóriájának megvan az eredményhirdetése, és megkapják a nyereményüket, lelépnek. Ugyan már! Ennyire ne legyetek már puhányok, mindenki fáradt, de tiszteljed már meg a többi társadat azzal, hogy te is megtapsolod, ahogy ők is megtapsoltak téged. Persze, akinek nem kabátja, ne vegye magára…

Az egyéniek köszöntése minden záróünnepségen megható. Szeretem.

Egyéniek azon része, akik tudtak itt még járni. 🙂

Mi finisherek kaptunk diplomát, ez is egy apró gesztus, de jól esett.

A diploma.
Az idei befutóérem.
A Finisher póló.

Nyugi, mindjárt vége, de előtte még világbéke és köszönöm szekció:

Dettinek köszi mindent, nem csak most a bringás kíséretért, hanem úgy általában is, egy csoda a lány, a világon a legnagyobb, aki ismeri, tudja.
Barni, Somi, Krisztián bátyám autóval a stabil pont a kíséretünkben. Pontosak, mindig ott vannak, ahol lenniük kell. Tökéletesek ők is.

Detti: Én is csatlakoznék. Köszönet a biztató üzenetekért, amikre nem volt idő válaszolni, köszönet az érdeklődő, segítő, ébren tartó telefonokért. Köszönet a személyes találkozásokért.
Köszi Ati, hogy kibírtál akkor is, amikor a véredet szívva noszogattalak, remélem jövőre nem keresel másik bringás kísérőt.
Köszi fiúk, hogy elviselitek bolond szüleiteket.

Köszönet illeti az UB szervezőit és mindenkit, aki akármelyik frissítőállomáson, akármelyik kereszteződésben állt, idén is nagyon jó munkát végzett mindenki. Köszi mindenkinek, köszi Muki!

Világbéke.

Tudom, mit teszek jövő májusban.

]]>
A DZD 3 x 100 /2 – Mészáros Zoltán http://www.vidra-vizitura.hu/a-dzd-3-x-100-2-meszaros-zoltan/ Tue, 14 May 2019 15:01:07 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=13353 Read more →

]]>
A DZD 3 x 100 táv második Palin templom – Lenti Kerka híd szakasz teljesítésének kísérlete. Mészáros Zoltán beszámolója.
Mészáros Zoltán

2019. május 3-án este kocsival érkeztem Nagykanizsára és egy parkolóban hagytam, majd a 22:40-es busszal mentem Palin Udvarház utcáig.
A felszerelés fotózása után küldtem egy emilt Attilának, hogy indulok, indítottam a GPS rögzítést és 23:00-kor indultam a templomtól, illetva a rajtnál még tetvészkedtem egy keveset. Mindig utólag jut az ember eszébe, hogy még ezt vagy azt jó lenne a keze ügyébe tenni.
Az eső nem esett, a szél fújt és jó hangulatban vágtam neki a borús, holdtalan éjszakának. Zsigárdi majornál a harangláb fotózása közben üvöltöttek a kutyák, de hamar abbahagyták. 75 perc alatt Hosszúvölgybe értem és reméltem minél tovább kitart az esőmentes idő. Felbaktattam a homokkomáromi Kisboldogasszony templomhoz, amikor elkezdett esni az eső. A vízcsapnál lévő árkádos részen átrendeztem a cuccaimat, ettem, ittam és az esőkabát védelmében útnak indultam.
Mondanom se kellene, de a cipőm (decathlonos túracipő-goretexes) és a zoknim, majd ezen keresztül a cipő belülről is elég gyorsan átvizesedett az aljnövényzetben. Ez a helyzet a túra végéig fennállt.
Tudtam, hogy tartós eső lesz és igazából ezzel, valamint a várhatóan a sár miatt igen nehéz tereppel való megküzdés volt az indulás célja. Természetesen szerettem volna normális, elfogadható időt menni a 100 km-es távon, de alapvetően azt szerettem volna tudni, hogy kipihenten, éjszaka nekivágva a vizes, sáros terepnek milyen hatása lesz. Mennyire vesz igénybe, mennyi erőt vesz ki, milyen lesz a hangulatom, sérüléseket el tudom e kerülni, tudok e megfelelően koncentrálni, illetve eljutok e egyáltalán Lentibe.
Nehezítette a tájékozódást, hogy az eső erős páraképződéssel járt és időnként jóformán az orromig is alig láttam a ködszerű párában. A telefonomat sem kapkodhattam lépten-nyomon elő az esőben, így volt időnként pár száz méter kitérőm, mire rájöttem, hogy nem jófelé megyek. Nem is tudtam 4 km/óránál gyorsabb tempót menni, sőt inkább lassabbat. Végre fél ötkor elértem a Várdomb forrást és hajnalodott is. Ezután sikerült valamivel gyorsabban haladni és mire az Oltárci Vadászházhoz értem elállt az eső. A vadászház teraszánál rendeztem soraimat és eltettem az esőkabátot. Alig mentem azonban tovább, úgy rákezdett, hogy kénytelen voltam gyorsan előkapni és újra felvenni. Ezután ezt játszotta egy ideig. Negyed óra intenzív eső, 5 perc szünet, majd megint eső, de már nem álltam neki öltözködni. Hét óra után elértem a Börzönce-hegyi kápolnát vagyis több mint 8 óra alatt 26 km hivatalos táv (a track szerint a kitérőkkel 28 km), ami elég gyenge teljesítménynek tűnik. Nem voltam elkeseredve, mert úgy tűnt javul az idő és még tudok erősíteni. Mentem tovább, de a Sárga sáv és a Zöld háromszög elágazásnál rossz felé mentem és kerítésekkel osztott, tarvágással tarkított területen keresztül a GPS segítségével navigáltam a Kék kereszt csatlakozásig némi kitérővel. További problémák nélkül elértem a Deák kutat, ahol csak fényképeztem és mentem tovább. Az eső már csak szemerkélt. Hamar Söjtörre értem, ahol a buszmegállóban zoknit cseréltem, eltettem az esőkabátot, majd a szemközti presszóban íttam egy bögre meleg teát. Ez bizony jól esett. Persze a tiszta zokni is egyből vizes lett, de mégis jobb érzés volt.
Gyalogoltam a Deák utcán és bár tudtam, hogy jobbra kell letérni a Kék kereszten, mégis tovább mentem 300m-t. Ez már a fáradtság jele. Összeszedtem magam és további problémák nélkül értem a Pusztaedericsi kápolnához. Gyorsabb tempóra sikerült váltanom és a Szentpéterföldei vadászházat, majd Lasztonyát elhagyva értem a Torhai forráshoz 18 óra előtt néhány perccel. Ekkor kezdett rá újra az eső is. Feltöltöttem a vízkészletemet, fotóztam, öltöztem és immár újra esőben mentem tovább.
A Lispeszentadorján utáni csúszós emelkedőn elég lassan szenvedtem fel magam, de sikerült. A Piros sávon haladva 22 óra körül értem el az Ősbükkös felé vezető aszfaltozott utat. Nemsokára már az erdőrezervátumban gyalogoltam. Sajnos a vadászházhoz lefelé vezető ösvényen egy faágba (vastag liánba?) belerúgtam, beleakadt a jobb lábam és a lábszár csontomat jól beütöttem. Fájdalmas volt, de úgy gondoltam nem vészes. A vadászházhoz leérve megnéztem, de nem vérzett csak piros volt és sajgott. Némi szöszmötölés evés ivás után végre elindultam, de néhány száz méter után az út mellett felhalmozott rönkökön végig dőltem, felrakva a lábamat, mert eléggé sajgott. Na itt bealudtam legalább félórát és nagyon jól esett. Igazából itt be is kellett volna fejeznem, de más választásom nem volt mentem tovább. Lassan, időnként eltévesztve az irányt. Szécsisziget előtt tettem egy kis kitérőt a kilátóhoz, mert ott van egy fedett pihenő és öltözni akartam, mert kezdett erőteljesen hűlni az idő.
Bandukoltam tovább, de igen nehezen ment. Próbáltam énekelni, de minduntalan menet közben elaludtam. Rendszeresen arra ébredtem, hogy állok az út közepén vagy egy árok szélén és bambulok.
Így értem Szécsisziget Kerka hídhoz. A közvilágítás kicsit felrázott, de nem annyira, hogy ne menjek el a Kerkateskándi útig. Jöhettem vissza az elágazásig. Egyre jobban fújt a szél, egyre hidegebb lett és a lábszáram is egyre jobban fájt. A kómás állapotom nem nagyon akart változni. Szinte álmomban tettem meg Máhomfáig a hat kilométert. Ekkor már világos volt és kezdett forgalom is lenni az utakon. Féltem, hogy ilyen álomkórosan esetleg valami balesetet okozok, ezért úgy döntöttem, hogy nem megyek tovább. Ebben az is közrejátszott, hogy a hídnál lévő buszmegállóban megnéztem a kiírást és láttam, hogy negyed órán belül jön a busz. Nem volt értelme tovább menni, hogy még két órát kóvályogjak Lentiig. Felültem a buszra és elmentem Lentibe ott átszááltam a Nagykanizsai buszra és nemsokára Nagykanizsán voltam. A buszvégállomástól az autómig a süvítő szélben szétfagytam, de végre beültem a kocsiba. Átöltöztem meleg ruhába, becsavartam magam egy takaróba és aludtam 2 órát. Aztán elmentem a legközelebbi benzinkúthoz, ott ittam egy kapuccsinót és hazafelé vettem az irányt. Útközben megettem a maradék kajámat és 13 óra körül hazaértem.
Nem bántam meg, hogy a rossz időjárási körülmények ellenére nekivágtam.
Kiemelném, hogy gyönyörűek esőben is az erdők, mezők. Még soha nem találkoztam ilyen sok vadállattal egy túra során. Valószínűleg az eső miatt később észlelték a jöttömet. Láttam nyulakat, rókákat, szarvasokat, egy vaddisznó kocát a süldő vadmalacokkal. Egy őz meglepetten három méterrel előttem állt fel a fél méteres fűből, kiváncsian nézett, amikor megmozdultam elfutott.
Pontosan azt kaptam amit vártam. Esőt, vizes aljnövényzetet, csúszós sáros utakat, ösvényeket, szelet, hideget. Lehetett küzdeni. Sokat tanultam belőle és kicsit gyengébb voltam mint amire számítottam, illetve a nehezebb terepi körülmények több erőt követeltek, mint amit gondoltam.
Jó volt a cipő választás, mert nagy stabilitást adott és a keményebb talpa jól védte a lábam az egyenetlen terepeken. Pont annyi felszerelést vittem amennyire szükségem volt, nem volt nehéz a hátizsákom.
Ha ilyen túrára megyek akkor nagyobb figyelmet kell fordítanom a lábam védelmére. Szükségem lesz egy térdigérő vízhatlan kamáslira, ami védi a kihűléstől a lábat és habár beleizzad az ember az mégsem egyenlő azzal, amikor állandóan hideg vízben ázik. Talán a mostani lábszár sérülésemet is mérsékelte volna.
A lábszáram igen nagy ütést kaphatott, mert estére már tisztességesen feldagadt a bokámmal, lábfejemmel együtt. Fekete nadálytő krémmel kenegettem és rendszeresen borogattam így most 4 nap múlva kezd rendbejönni. Még kicsit dagadt, de már nem fáj.
Probléma volt, hogy abban a hiszemben voltam van nálam egy levél koffein tabletta. Viszont amikor be akartam venni, kiderült csak egy szem van a levélben, a telit otthon hagytam. Ha lett volna még legalább két szem akkor simán végigértem volna. Legközelebb alaposabban kell összeraknom a felszerelést.
Köszönöm Attilának és Dettinek a lehetőséget, hogy ezt az útvonalat kitalálták.

Mészáros Zoltán

]]>
Beszakadt PE kajakok és kenuk gyors javítása házilag http://www.vidra-vizitura.hu/beszakadt-pe-kajakok-es-kenuk-gyors-javitasa-hazilag/ Wed, 08 May 2019 18:57:49 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=13333 Read more →

]]>
A polietilénből készült kajakokat és kenukat gyakran nevezik törhetetlennek. (Én is annak írom a webshopomban.) Ez természetesen túlzás, teljesen törhetetlen anyag nincs, ezeket a hajókat is el lehet törni.

Ha szép és szakszerű javítást akarsz, akkor a legcélszerűbb megoldás az, ha a sérült hajódat elviszed egy műanyaghegesztőhöz. Ha úgy gondolod, hogy megjavítod te, akkor olvasd tovább ezt az írást, leírom azt, hogy én hogyan csinálom.

Előfordulhat az is, hogy egy több napos kajakozásnál, este a kempingben kell megjavítani a napközben beszakadt kajakot, és nincs más lehetőség, nekünk kell ott és akkor megoldani.

Barni vadvízi kajakját javítom házilag egy hőlégfúvóval egy szuper Savinja vadvízi kajakozás utáni nap.

Ezek a kajakok és kenuk hőre lágyuló műanyagból készülnek, azaz meleg levegőtől megpuhulnak és folyékonnyá válnak. Emiatt kis gyakorlattal házilag is javíthatóak egy hőlégfúvóval, amit bármelyik barkácsáruházban párezer forintért be tudsz szerezni.

A házi javítás veszélye az, hogy nagyobb kárt okozol a hajódban, mint ami volt, konkrétan szétfolyatod a hajódat, és lesz rajta egy óriási lyuk, vagy megnyúlik az anyag, és lesz egy nagy hullámosság rajta. Úgyhogy nem javaslom, hogy csak úgy hirtelen felindultságból nekiess. Érdemes először keresni valami értéktelen polietilén tárgyat, eltörni-beszakítani, és azon gyakorolni kicsit a hajód javítása előtt!

A javítás

  1. Jelöld meg pontosan, hol van a sérülés a hajón. Ha nem tudod a sok karcolás miatt pontosan, hol a lyuk vagy a repedés, akkor emeld fel annyira a hajódat, hogy aláláss, és töltsd fel a hajót vízzel. Ahol befolyik a víz, ott ki is folyik…
  2. A sérülés környékét tisztítsd meg a szennyeződéstől, és töröld szárazra.
  3. A hajódat úgy fordítsd, hogy a sérült résznél vízszintesen legyen.
  4. A következő lépés nagyon fontos: A hajó fala a sérülésnél belülről legyen alátámasztva valami olyan tárggyal, ami nem olvad meg, és olyan a formája, mint a hajónak. A sérülésnél minden irányba legalább 10 cm-t lógjon túl az alátámasztás. Ez az alátámasztás fogja megakadályozni azt, hogy a hajód fala a meleg levegőtől megpuhulva belógjon, és megnyúljon.
  5. Egyik kezedbe legyen a hőlégfúvó, a másikba egy fémszerszám, amivel majd a felpuhult műanyaghoz érsz. Én egy sima glettelő spatulát használok, azért, mert amikor először javítottam beszakadt PE hajót, az akadt a kezembe, és ezt szoktam meg.
  6. A hőlégfúvóra a legkisebb szűkítőt tegyed fel, és a hajót a sérülésnél fokozatosan melegítsd. A meleg levegőtől fel fog puhulni, egy idő múlva konkrétan folyékonnyá válik, és el tudod tüntetni a sérülést.
  7. Miután alulról alá van támasztva, így abba az irányba nem tud megnyúlni, de felfelé igen. Fog is… Ne ijedj meg! Ha felfelé elkezd púposodni, akkor nyomjad le egy fémlappal (pl. spatula), és várjad meg, amíg kihűl.

Ha jól csináltuk, akkor lehet örülni, a kajak vagy kenu újra evezhető.

Lehet örülni, a kajak újra használható! 🚣‍♀️🥰

Még pár dolog a törhetetlennek nevezett PE hajókról:

Ha nem szakadt be a hajó, csak benyomódott, akkor semmiképpen ne a hőlégfúvóval kezdjünk. Esélyes, hogy a napsütésre is vissza fogja nyerni a formáját. Nálunk egyszer a Dunajecen egy túrán a folyó úgy kiflibe hajtott egy RTM Riviera kenut, hogy az orra szinte elérte a hátulját. 20 percet volt víz alatt, aztán mentés után 10 perc melegítő napfénnyel nyom nélkül visszanyerte eredeti formáját. Ha a napfény nem elegendő, akkor a benyomodás helyén belülről engedjünk a hajóba meleg vizet, az is sokat segíthet.

Síkvízen legtöbbször nem is a túra közben sérülnek a hajók, hanem szállítás közben és autóra fel- és levételnél. Másrészt síkvízen is a mederben lehetnek éles terméskövek, vasak, és ne felejtsük el, hogy 1 m3 víz pontosan 1 tonna, és egy könnyű víznél beborult fa alá szorult hajót is sok tonna víz nyomja.
Mégis síkvízen a PE hajók törése nem jellemző, nagyon ritka, kivéve persze ha valami silány műanyagból gyártott “csodához” sikerült hozzájutni, ami törik mint a ropi, és mellé pár év alatt a hajó alja úgy megnyúlik, mintha gumiból lenne…
A mi francia, amerikai, angol PE hajóink közül egyetlen sem szakadt be a két évtized alatt úgy a magyar ZWC-WW I-es vízeken (főleg Rába és Mura!), hogy hajóink évi 100 napnál is többet vannak vízen. (Amíg nagyon régen még mi is üvegszálas kenukkal túráztattunk, természetesen nálunk is gyakoribb volt a sérülés.)

Moldván már szakítottunk be műanyag kenut is, de arról is kiderült, hogy egy vízben lévő vas okozta, nem szikla. Vadvízi kajakozás közben WW III-tól azért előfordul, hogy néha beszakad egy-egy kajak… Dehát ez ilyen…

Jó evezést!

Ati

]]>
Fényképes emlékek 2018. nyaráról http://www.vidra-vizitura.hu/fenykepes-emlekek-2018-nyararol/ Thu, 11 Apr 2019 11:02:46 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=12819 Read more →

]]>
Sok-sok szép 2018-as nyári emlék van ebben a képgalériában vegyesen a vízitúráinkról és az életünkből.

]]>
Mentéstechnikai- és evezéstechnikai tréning tudnivalók http://www.vidra-vizitura.hu/mentestechnikai-es-evezestechnikai-trening-tudnivalok/ Mon, 01 Apr 2019 10:35:53 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=12802 Read more →

]]>
Kis András (Eventus) túravezetői tanfolyamán a Rába folyón mentés- és evezéstechnikai tréninget tartok vendégelőadóként. Az alábbi dokumentum a tréning résztvevőinek tartalmaz hasznos tudnivalókat az én részemhez.

Felszerelés

Szervezők által biztosított felszerelés:

  • RTM Riviera kenu
  • kenuevező
  • mentőmellény

Javasolt felszerelés

Ha ezek közül nem lesz valamid, akkor nem tudod majd a gyakorlati feladatokat megoldani.

  • mentőmellény (Ha van saját mellényed, akkor hozzad azt!)
  • ruha (Számíts arra, hogy a vizes gyakorlati rész alatt esetlegesen vizes leszel. Tartalék ruha, vagy neoprén/szárazruha.)
  • cipő (Nem papucs, nem szandál, olyan, ami nem esik le a lábadról.)
  • 1 dobózsák + karabiner
  • 2 db karabiner összesen (egyik a vontatóköteleden, másik a dobózsákodon, lehetőleg csavaros “hegymászó” karabiner, nem gagyi)
  • 1 db pruszikgyűrű
  • feltöltött telefon (vízhatlan vagy vízmentes helyen tárolva)
  • behajtható pengéjű kés
  • vontatókötél/flipline (felúszó kötél vagy csőheveder, hossza: 4 x derékbőséged felöltözve + 100-120 cm a két végére a hevedercsomókhoz, +1 csavaros karabiner)
  • kacsaszalag (duct tape, nem kell egy egész tekerecs)
  • síp (ha nem tudsz hangosan fütyülni)
  • ennivaló, innivaló
  • mini elsősegély csomag

Témakörök

Kötéltechnika

Hasznos csomók és erőátviteli rendszerek vízitúrázóknak, túravezetőknek síkvízen és könnyű vadvízen.

  • dobózsák
  • null csomó
  • egyszerű csomó vagy Mari néni
  • nyolcas család (nyolcas, dupla nyolcas, szembefűzött nyolcas, nyuszifül, egy irányba terhelhető nyolcas)
  • pillangó csomó
  • dupla halász
  • pruszikcsomó
  • hevedercsomó
  • kötélhosszabítás
  • kötélrövidítés
  • erőátviteli rendszerek (vector pull, 1:1, 2:1, 3:1 – Z-drag, 4:1 és Pig-rig)

Folyóismeret

  • nemzetközi osztályok, vízállások
  • alapfogalmak
  • limány, nyelv
  • alávágás, rőzsegát, párna, szifon, vízhenger, akadályok

Evezéstechnika

  • evezés előre
  • evezés hátra
  • kanyarodás jobbra és balra (az evező másik oldalra átrakása nélkül)
  • szabályos elindulás és kikötés folyó vízen
  • élezés
  • lapáttámasz
  • belendülés
  • kiállás
  • S forduló
  • traverz
  • gyakorló feladatok

Kézjelek és sípjelek – Kommunikáció

Jelzések, a tréningre tanuld meg!

Mentéstechnika

  • Szükséges felszerelés
  • Fontossági sorrend
  • Mentési sorrend és kockázat
  • Mentési alapszabályok
  • Munka a kötéllel
  • passzív úszás
  • aktív úszás
  • limányba kiúszás technikája
  • akadályra dőlés
  • önmentés, mentés eszközzel
  • áthaladás sodrásban
  • beszorult lábú társ mentése
  • beszorult kenu mentése
  • feladatok különböző típusú sérültek mozgatására
  • mentés borulás esetén, vontatások
  • élő csali
  • preventív mentés
  • mentés dobózsákkal, a “második dobás”
  • karabiner beakasztása távoli helyre
  • Hypothermia

]]>
Mészáros Zoltán: DZD 3 x 100 első szakasz http://www.vidra-vizitura.hu/meszaros-zoltan-dzd-3-x-100-elso-szakasz/ Fri, 29 Mar 2019 18:17:39 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=12780 Read more →

]]>
Tavaly ősszel megpróbálkoztam a DZD300 teljesítésével, de kudarcot vallottam. Elég hosszú időbe telt amíg alaposan végig gondolva feldolgoztam, megértettem, hogy mi miért történt és képes voltam levonni a tanulságokat. Persze mindez nem jelenti azt, hogy ezután minden sétagalopp, de sok mindent tanultam. Talán a legfontosabb, hogy a teljesítés közbeni érzelmi hullámzást jobban tudom kezelni. A 300 teljesítése egy számomra elfogadható időn belül továbbra is célom, de sokkal alaposabb előkészítéssel akarok nekivágni.
Ezért választottam a 3 x 100-at felkészülésnek.
Kedden reggel fél ötkor jelzett a telóm, hogy ideje felébredni. Kis rátartással állítottam be, hogy legyen kényelmesen időm az 5:45-ös indulásig. Ekkor kell kilépnem a kertkapun, hogy sétálva a 450 méterre lévő megállóba érjek. Az ágyban fekve imádkoztam, hálát adva Istennek, hogy megőrzött az éjjel és kértem vigyázzon szeretteimre, segítsen a nap folyamán céljaim elérésében.
Felkelés után megreggeliztem (banán, erős, citromos, cukros fekete tea, müzlis natúr joghurt MultiPro vitamín, 1 szelet szalonna, 1 zsemle). Megfürödtem, felöltöztem, ellenőriztem az előző este bepakolt hátizsákot, ittam még egy pohár vizet, a hátizsákot vállra vetve az összecsukott túrabotokkal a kézben az eltervezett időben kiléptem a kapun. Jó lenne, ha minden így a tervek szerint menne egész nap. Jó kedvvel indultam a kicsit szeles, csípős időben a busz megállóba.
Időben megérkezett a busz és nemsokára már Zánkán vártam az átszállásra, hogy Keszthelyre jussak. A keszthelyi buszon nem sokan voltak, így kényelmesen elhelyezkedve elaludtam ( a telót beállítottam, hogy mielőtt Keszthelyre érünk ébresszen, mert nem szerettem volna Zalaegerszegen felébredni). Keszthelyen elég sokat kellett várni az átszállásra, de végül 3,5 óra utazás után Nagykanizsán az Eötvös téren leszálltam a buszról. Egy fotó a „Vidra üzletről”, majd a Széchenyi tér kis parkjának „Teljes öröm” (Ősze András alkotása) szobra előtti padra kipakoltam a kötelező felszerelést és lefotóztam.

Nagykanizsa, Széchenyi tér Teljes Öröm szobor előtt.

A feltöltött bekapcsolt telefont a GPS-el nem tudtam fotózni, mivel a kép azzal készült.  Pakolás, indítottam a Locus-on a rögzítést, a honlapon érvényesítettem a kezdő pontot és nekiindultam. 2019.03. 26. 09:29:24. Abszolút gyalogos túrát akartam, elképzelésem szerint 20 óra alatt.
Az első megállásomat a temetőnél terveztem, mivel itt elég kulturált körülmények között ingyen lehet használni a WC-t. Szerencsére most is nyitva volt. A kis kitérő után folytattam a gyaloglást. Sütött a nap, de egyre élénkebben fújt a szél. Mifelénk az előző napi hidegfront csak néhány csepp esőt hozott, de itt úgy látszik több eshetett a nyomokból ítélve. Felülről egy ru. technikai póló, egy hu. vékony polár és egy bélés nélküli dzseki volt rajtam a szél ellen. Gondoltam, ha nagyon meleg lesz majd leveszem (erre nem került sor, csak a cipzár lehúzásáig jutottam).
A település lakott részéről kiérve, az elhanyagoltabb városszélt elhagyva gyönyörű fasorban gyalogoltam a Miklósfai parkerdő felé.

Miklósfai parkerdőhöz vezető út fasora.
Parkerdei arborétum bejárata.

A parkerdő díszes kapuján belépve balra tűzrakóhelyet esőbeállót és nyomóskutat láthatunk. Vízre még nem volt szükségem. Az erdőben fadöntés folyik figyelmeztetett egy tábla. Munkásokkal nem találkoztam csak a nyomaikkal és néhol kerülgetni kellett a kidőlt fákat. Csendes volt minden. A bekerített részt elhagyva nemsokára a tóhoz értem.

Parkerdő tó.

Sehol egy horgász, lehet a szél miatt. Pont érvényesítés, fotózás, egy szendvics is kézbe kerül és gyerünk tovább. Az útvonalleírás szerinti magasleshez érve megtapasztalhattam, hogy nem tudom a jobb kezemet a baltól megkülönböztetni. 20 méter kitérés után azért sikerült.
A rétet, majd az aszfaltozott utat elhagyva a Mórichelyi úton kaptattam felfelé. Bal oldalon 200 méteren 3 tábla, hogy önkormányzati terület szemetet lerakni tilos. Úgy látszik itt igen „dacos” ostobák élnek. Csak azért is nagy szemétkupacok végig az emelkedőn. Az emelkedőn felfelé a baloldalon van lerakva a rengeteg szemét. Feltételezem a pincetulajdonosok hazafelé haladva itt dobálják ki a szemetüket mielőtt kiérnének a műútra. Szegénységi bizonyítvány ez mindenhol az adott település lakóinak, üdülőinek. Gyalogolok a présházak között. Balra gyönyörű a kilátás a szemközti gerinc felé. Az útmenti kereszt mellett egy ókori (római?) katona faragott szobra. Felirat nincs rajta.

Kereszt, faragott katona, harangláb a Mórichelyi úton.
Kilátás a Mórichelyi útról a szemközti gerincre, amerre az utam folytatódik.

Kanyarodok a jelzéssel és már lefelé tartok Liszó faluba. A Liszói patak hídján átkelve először jobbra az evangélikus templomot pillanthatjuk meg, de a túra útvonala a főútra kiérve balra fordul és 300m után érünk a magas dombon épült katolikus Szentháromság templomhoz.

Liszó, Szentháromság templom.

Pont érvényesítés, müzli szelet, majd a meredek emelkedő következik. Csodálatosak az út baloldalán halványlila virágözönben pompázó fák. Az ilyen látvány mindig feldob. Örülök a szépségnek.:)

Liszó, virágzó fasor.

Liszót elhagyva az erdőben újra fehér virágokba öltözött bokrok fogadnak. Csodaszépek.

Virágzó bokrok.


Tovább bandukolok, majd elkövetem ugyanazt a hibát mint tavaly ősszel. A Szigecskei rétnél a patak előtt nem fordultam balra, hanem rögtön átkeltem a patakon a köveken, ágakon ugrálva. Ahogy átértem rögtön tudatosult, hogy a híd néhány méterre balra van. Sebaj immár a patak túloldalán elmentem a hídig, hogy ne érje szó a ház elejét.

Bagola üdvözlő táblája.

Bagolára beérve újra rögzítem a pontot és késlekedés nélkül megyek tovább. 13:43:27 az időm, több mint 4 óra a gps szerint 24 km, hivatalosan 23 km-t jöttem. Az átlagtempó kb. 11 perc. lehetne jobb is.
Leérek a Szőlőskert étteremhez, keresztül vágok a körforgalmon és már a Csónakázó tónál vagyok. Kábel fektetés miatt kissé fel van túrva a sétaút, de a tessék-lássék helyreállítás most folyik. Az ún. Csótó nyugati oldalán haladok.

Gondolom sétaút fog épülni, mert az úton egy lánctalpas kotró áll és egy mederkanállal a kijelölt nyomvonal mentén épp a föld tükröt alakítja ki. Innentől a tó végéig már kész a tükör. Ezen folytatom az utamat. Előzőleg itt jó nagy eső lehetett, mert a tükör felső 5 centis része át van ázva néhol igen csúszik. Sajnos meg is csúszok. Sikerül korrigálnom, nem esek el, de érzem meghúztam a bokám. Nem is a bokám, hanem a lábfejemtől a lábszár csont felé elől valami ín nagyon húzódik. Egyelőre nem nagyon fáj, de érzem. Meglátjuk mi lesz vele.

Csótó (Csónakázó tó).
Csótó (Csónakázó tó).

Kicsit óvatosabban korcsolyázok időnként és végre a kanyart elhagyva a túloldalra érek. Spartan verseny lehetett a hétvégén, mert az akadályok egy részét most szedik szét és szállítják el. Később az erdőben is láthatok még akadályokat és mindenfelé műanyag szalagokat. Remélem azokat is leszedik. Hétbükkfa-forráshoz érve picit pihenek. Levetem a cipőm, hogy megnézzem a bokám. Kicsit be van dagadva, de talán nem lesz vele probléma. Lazábbra fűzöm a cipőt, hogy ne szorítson, aztán pont érvényesítés után nekivágok a kilátóhoz vezető emelkedőnek. Felfelé nem érzek problémát a bokámmal viszont a lefeléken az a bizonyos névtelen inacska húzódik, de kezelhető.

Békakirály
Hétbükkfa-forrás.

A zöld jelzésen haladok gps-t már régóta nem néztem, egyértelműek a jelzések. De mégsem. Útkereszteződés jó széles. Jobbra a kereszteződés kezdeténél ott a fán a jelzés. A következő balra a bekötő út szélén. Befordulok. Jó 200m-t megyek mire tudatosul, hogy nincs jelzés. Gps elő. Nem kellett volna befordulni a jelzés egyenesen megy tovább. Visszamegyek a kereszteződésig megnézem, bizony ez a jelzés rossz helyre lett festve, megtévesztő. Le is fényképezem és mindenféle kellemességeket kívánok a jelzésfestőnek az 500 m kitérőért.

A jelzésfestők talánya.

Bandukolva jutok Zalaszentjakabra. A pont rögzítése után a vasúti átjáró előtt lévő boltnál leülök. Ki van téve a nyitva tábla, megpróbálok benyitni, de úgy tűnik már jó ideje zárva lehet csak a tábla maradt kint. Másfél liter ásványvizet hoztam magammal amiből most elfogyasztok 3 decit. Előveszek egy szendvicset és megyek tovább. Mindig megdöbbent, hogy milyen hangos egy autópálya, de még egy kétszámjegyű út környéke is. Átkelek az M7 –es alatt majd a tarvágott fenyves után a 7-es úton is. Galambok felé vezet a jelzés. A lemenő nap súroló fényei aranyporral hintik be a tájat. Mire a horgásztóhoz érek besötétedik és a levegő is lehűl. Betérek a csárdába és egy forró teával felmelegítem magam egy dobozos sört pedig a hátizsákomba rejtek vésztartaléknak a táv végére. A tó mellett az egyik pihenőnél elkészítem a kötelező felszerelésről a fotót, beöltözöm éjszakai üzemmódba (fejlámpa, láthatósági mellény, hátsó villogó) és kesztyűt húzva megyek tovább. Csapiig és még utána egy darabig aszfalton vezet az út, amit most nem bánok.
Nagybakónak felé a szántóföldek között egy rövid időre leoltom a lámpám és gyönyörködöm a csillagos égboltban. Fenséges látvány, nehezen indulok tovább. Vigyázni kell, mert egyre sarasabb a vidék, egyre több a pocsolya. Úgy tűnik errefelé jókora esők lehettek. Kicsit aggasztó a sár. Várom már, hogy beérjek a faluba. A templom lépcsőjén leülök, rögzítem a pontot megeszek egy müzli szeletet és egy almát majszolva megyek tovább kifelé a faluból a kutyák őrült csaholásától kísérve. Szerencsére mind kerítés mögött van. Megjön a Kék sáv jelzés, majd nemsokára jobbra térek a Kék háromszögre. Kicsit sáros az út, milyen lesz a szurdok? Csak óvatosan bíztatom magam. Minden nedves, de a létrák biztonságosak. Lent már ezt kevésbé lehet mondani. Minden csúszós, síkos, sáros. Az árok alján csörgedezik a víz. Elképzelem milyen lehet amikor itt mondjuk hömpölyög a víz. Végre kiérek a szurdokból és már a forrásnál vagyok. Cipőmet leveszem, zokni csere. Sajnos a bokám elég dagadt, de nem nagyon fáj, ami bíztató. Tovább indulok, de kicsit tartok a falu most következő részétől. Remélem nem lesznek szabadon a kutyák. Az állattartó telep karámjai mellett elhaladva ugyan hallom néhány nagyobb testű kutya mély ugatását, de közelebbi ismeretségbe nem kerülök velük. Maradjon is ez így, gondolom. Innentől már mindenhol nagy a sár. Ez éjszaka elég lassító tényező, mert nehezebb felmérni jól a pocsolya kerülések irányát. Caplatok, caplatok. A kopjafához vezető emelkedő emlékezetem szerint tavaly a bedőlt fák miatt elég nehezen volt járható. Reménykedem, hogy javult a helyzet. Csak kicsit, egyes szakaszok továbbra is nehezek. Azt nem nagyon értem, ha a nagyobb részeket felvágják a gallyakat miért hagyják a jelzett úton. Persze lehet, hogy direkt. Küzdjenek egy kicsit azok a lökött turisták, ha ilyen helyeken szeretnek járkálni. 
Rockenbaurer Pál Kopjafa. Azért ez a hely megérdemelne egy padot és egy asztalt. Talán a képet sem a fán kellene elhelyezni, de nem akarok senkit leckéztetni. Egy fohász erejéig megállok, mindjárt éjfél. Látom lőttek a 20 órás teljesítésnek. Mindegy csak kibírja a bokám végig. Néhányszor leülök egy farönkre és felteszem a lábam, hogy pihenjen. Na végre ez már a Csiga tanösvény. Kellemes a hullámzása, ha bírná a bokám szívesen kocognék rajta. Egy kis emelkedő és már a kilátónál vagyok. Lepakolok az árnyékosabb asztalra, amit nem világítanak meg a lámpák. Felfekszem és szundítok 15 percet. A telóm ébreszt. Ez a rövid alvás nagyon jól esett, indulok is tovább. Elköszönve a körtúra jelzéstől a Zöld sávra térek. Elég sáros szakaszok jönnek és Zalamerenye is megérkezik. A tónál érvényesítem a pontot és botorkálok a sáros, nehezen járható úton. Ez bizony nem lesz a kedvenc szakaszom. Hosszú egyhangú gyaloglás jön Orosztony felé a sárban. Világosodik és vége a sárdagasztásnak. A Thúry György kopjafától szilárd burkolatú úton haladok. Lassan Orosztonyba érek. Jó lenne egy nyitva lévő bolt, de aztán eszembe jut, hogy van bolt a faluban, de le kellene térni jobbra jó 300 métert és ezt nem vállalom be. Megeszem az utolsó szendvicsem második felét. Már mindent megettem, de még megvan a söröm, na azt majd a vége előtt. Orosztony templomnál bejelentkezem és megyek tovább. Ha meghúzom egy kicsit az iramot, akkor meg lehet a 24 óra. Gyorsabb gyaloglásra váltok, bár a sok meredek lefelé nem megy könnyen, a bokám nem annyira örül neki. Néhol még sár is van, de világosban ez is könnyebben kezelhető. A földúton a kertek között haladva tudom, hogy jobbra kell a réten átvágni mégsem figyelek és túlmegyek a leágazásnál. Buta hiba. Beérek az erdőbe. Reggel van, gyors technikai szünetet kell tartanom. Ilyen az emberi természet, a megszokás nagy úr. Megyek tovább, emelkedő lejtő kombó. Már látni a párhuzamos gerincen a Gelse hegyen lévő keresztet. Már itt is van a Szent Orbán szobor.

Gelse-hegy, Szent Orbán szobor.

Próbálok bejelentkezni, de nem tudok. Mi van? Error 500. Interval server error. Na már csak ez hiányzott. Felhívom a feleségem ( szerencsére már reggel van), hogy az otthoni gép is ezt mondja e. Ott is ez a helyzet. Sms-t írok Atinak, lefotózom magam a szoborral és tovább indulok. Elég sok idő elment, már nem lesz meg a 24 óra. Akkor ezt is elengedem. Fél óra múlva Ati visszaírt, hogy szólt a server üzemeltetőnek. Intenzíven gyalogolok, aztán a nagy sietségben benézek egy elágazást és egy lejtőn lemegyek 150 métert mire észbekapok. Visszakapaszkodom és szerencsére nem kedvetlenedek el, gyerünk tovább. Nemsokára megjavul a honlap. Beregisztrálom az előző pontot és lassan a Csibiti tóhoz érek. Ez az egyik kedvenc helyem. Csendes, barátságos pihenőhely, forrással. Ősszel mennyire örültem, hogy a kulacsomat fel tudtam itt tölteni vízzel, most erre nincs szükségem. Előkapom a vésztartalék sörömet és azt kortyolgatva felkaptatok az emelkedőn. A TV toronyhoz érek. Itt is bejelentkezek és ráfordulok a Kék sáv jelzésre. Aszfalt, majd emelkedő sáros földút következik, majd a présházak között vezető Förhénchegyi út. A házszámot nézem 284 sz. Kb. 140 házhelynyi távolságot kell megtenni a kereszteződésig. A lejtős részekbe kicsit belekocogok. Végre itt a jobb kanyar. Ezt a lejtőt végig megfutom. A kerítésnél balra kell fordulni a csemetekert mentén. Beérek a faluba. A főúton balra fordulok, szerencsére tudom hol a templom mert messziről nem magaslik ki a tornya. Leülök a templom előtti padra. Rögzítem a célba érést és leállítom a GPS-t. Kipakolom a kötelező felszerelést, lefotózom. Megnézem mikor megy a legközelebbi busz. Van még időm átöltözni, rendbe tenni magam. Átöltözöm, megtekintem a bokám. Elég jól bírta, igazából nem fájt elviselhetetlenül, de mostanra elég jól feldagadt. Eljött számára is a pihenő idő. A teljesítési idő 24 ór 39 perc 23 mp lett. Ennél jobbat szerettem volna, de a körülményeket figyelembe véve elégedett vagyok, hogy végigmentem. Remélem gyorsan rendbe jön a bokám és áprilisban jöhet a 2. szakasz.

Cél – Palin Nagyboldogasszony templom.
]]>
Köszönjük! Hévíz patak 2018-2019 telén. http://www.vidra-vizitura.hu/koszonjuk-heviz-patak-2018-2019-telen/ Tue, 19 Mar 2019 12:27:05 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=12768 Read more →

]]>
Köszönjük minden túrázónknak, hogy velünk eveztetek ezen is a télen a Hévíz patakon. Jövőre újra várunk benneteket.

38 nap, 38 túra, 532 sofőr és ugyanennyi autó mozgatása, 19 órányi oktatás a kezdőknek, 650 db vízre tett hajó, 1300 hajókötözés, 2 border collie, 360 liter forró 🔥 🍵 tea, 0 db eldobott műanyag pohár, 1 borulás, 1400 túrázó, 14.000 leevezett kilométer és sok új barát…

Most elköltözünk gyorsabb vizekre, találkozunk ott. 😁  ❤

]]>
DZD hírek. Pék Ádám teljesítése. Szabályok változása. http://www.vidra-vizitura.hu/dzd-hirek-pek-adam-teljesitese-szabalyok-valtozasa/ Tue, 19 Mar 2019 11:10:58 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=12758 Read more →

]]>
Pék Ádám tegnap este célba ért a Dél Zala Dombjai Ultra Trail 300 futó/gyalogos változatán. Ideje 85 óra 59 perc. Ez még nem hivatalos, hivatalos ideje és teljesítése csak a track ellenőrzése után lesz.

Több ízben is előfordult, hogy indulók, teljesítők panaszkodtak tájékozódási problémák miatt. Tessék rendesen felkészülni az útvonalból, nem csak úgy nekimenni a 300 kilométernek.
Egyértelműen le van írva minden szükséges információ a DZD oldalán az Útvonal résznél:
http://www.vidra-vizitura.hu/del-zala-dombjai-300-dzd-300/del-zala-dombjai-ultra-trail-utvonala/

Kénytelen voltam szigorítani a szabályokon, mivel több teljesítő se vette azokat elég komolyan.
(Tehát nem az Ádám miatt, mielőtt valaki félreértené.)

Változások a szabályokban

Ellenőrző pontok

Az ellenőrző pontoknál a bejelentkezést rendszeresen nem akkor végzik a teljesítők, amikor ott vannak, hanem amikor és ahol éppen eszükbe jut. Ez így azért nem jó, mert ha valakit baleset vagy bármi más miatt keresni kell, akkor nem jó helyen fogjuk keresni. (Ilyen többször elő is fordult már, hogy a pontatlan bejelentkezések vagy lemerült telefon miatt valakit rossz helyen kerestünk, amikor kimentünk hozzá terepre.)

Indulás előtt ismerkedj meg a felülettel, KÉSZÜLJ FEL AZ ÚTVONALBÓL, figyeld a megtett kilométereket, és akkor nem lesz olyan, hogy nem ismered fel az ellenőrző pontot. Néhány ellenőrző pontnál nincs minden szolgáltatónál térerő, de kicsit továbbmész, és lesz. Ennek megfelelően a szabályzat kiegészült ezzel:

A nem megfelelő helyeken történő bejelentkezésekért hibás bejelentkezésekért fél-fél óra büntetést kapsz, ami a teljesítésed idejéhez hozzáadódik.

A két bejelentkezés közti teljesen lehetetlen, egyértelműen űridők, és a teljesítés után leadott track időbélyegei alapján úgyis kiderül, ha valaki nem jó helyen jelentkezik be.

Természetesen a továbbiakban is elvárjuk, hogy a szabályzat szerint:

a teljesítés közbeni hosszabb pihenőket jelezni kell, hogy tudjuk, hogy nem valamilyen probléma, baleset miatt nem éred el az átlagtempódhoz tervezett időre a következő ellenőrző pontot. Ha lefekszel aludni, akkor jelezd a helyét és tervezett idejét! Ébredés és tovább indulást is kérjük jelezni.

Kötelező felszerelés

A kötelező felszerelést a szervezők a továbbiakban is bármikor ellenőrizhetik, de innentől kezdve ez kiegészül ezzel:

A kötelező felszerelésedről háromszor kell képet készítened: közvetlenül indulás előtt, fél távnál, célba érés után. Ezt a 3 képet is küldjed el a célba érés után 5 napon belül.

Láthatósági mellény és lámpa

Éjszaka a láthatósági mellény és lámpa használata kötelező! Ennek mellőzése azonnali kizárást eredményez.

Csak hogy mindenkinek világos legyen: ezt azért kell komolyan venni, hogy megelőzzük a baleseteket, ne lőjön le a vadász, és éjszaka amikor az út szélén gyalogolsz, ne üssenek el az autók.

Többi szabály nem változott:
http://www.vidra-vizitura.hu/del-zala-dombjai-300-dzd-300/

Az szigorúbb szabályoknak és büntetéseknek visszamenőlegesen természetesen nincs hatása az eddigi teljesítőkre, de jövőben indulókra érvényesek.

DZD 300 – 60 domb felfelé és lefelé. 6000mD+
]]>
Hévíz patak képsorozat – Nézegess szép képeket a téli patakról! http://www.vidra-vizitura.hu/heviz-patak-kepsorozat-nezegess-szep-kepeket-a-teli-patakrol/ Mon, 07 Jan 2019 10:10:56 +0000 http://www.vidra-vizitura.hu/?p=12470 Read more →

]]>
Facebook oldalunkon volt egy képsorozatunk az elmúlt pár év Hévíz-patak túráin készült képeiből válogatva. Minden nap új szép fénykép a patakról. Úgy gondoltam, hogy maradjon meg a későbbiekre is, így felmásoltam ide is a képeket.
Kattints a képre a nagyobb mérethez!