Kerékpáros tábor az Őrségben

Bécsből hazafelé jövet született meg az elhatározás, hogy a következő nyáron bicajos tábort kellene szervezni a gyereknek. Eltelt egy év, és azon kaptuk magunkat, hogy tervezgetünk, szervezgetünk, számolgatunk, és mindjárt itt van július vége, a tábor nem éppen egyszerűen megszületett időpontja. Indulás előtti csütörtökön egyeztettük az indulást, a gyerekek és bicajok Zalalövőre juttatását, és az időjárást, ami úgy tűnt, hogy kegyes lesz hozzánk, és a 40 fokos meleg mérséklődni fog, és ha szerencsénk van, akkor nem is minden nap fogunk megázni.:-)

Július 27 hétfő reggel 7:30-kor kicsit nagyobb volt a nyüzsgés a Nagyrác utcában a megszokottnál. 14 bicikli, 12 izgalommal teli gyerkőc, és legalább kétszer ennyi aggódó szülő. Mert egy szülő mindig aggódik, mit nem tett el, jó idő lesz-e, jó lesz-e a szállás, bírja-e a poronty az egy napra tervezett kilométereket, kivel fog aludni, fog-e aludni, stb stb. Az első megoldásra váró feladat azonban előbb előttünk termett, mint szerettünk volna, mikor apukák lelkesen, és nagyon ügyesen pakolni kezdték az utánfutóra a járgányokat hamar kiderült, hogy az utánfutó kicsi lesz. A felismerés után egy telefon, és már indultunk is egy nagyobb utánfutóért, amit aztán pillanatok alatt megpakoltak az apukák.

 

Mikor az összes bicaj a helyén volt, és minden gyerek beszállt az autóba, nem telt el 5 perc és Nagykanizsán leszakadt az ég.

10 óra után Zalalövőn voltunk (nem esett az eső), és miután lepakoltuk a bicikliket elkezdődött a szállásunkul szolgáló un. sátorházak elfoglalása. A Vidrabusz tele volt pakolva 4 napi 15 főre elég hideg-élelemmel, és egy csomó feleslegesnek tűnő dologgal (sátor, matrac, stb). Mire minden és mindenki a helyére került, már túl voltunk egy-két helycserén, és matraccserén, ugyanis a felnőttek sátrában – a többivel ellentétben- egy felfújható vendégágy volt, amire aztán Erzsi és én azt mondtuk, hogy ezen nem tudunk aludni, Erika így mi mást tehetett, mint beleegyezett a vendégágy likvidálásába, és máris nem volt felesleges az önfelfújódó matrac, és polifon, amit a mikrobusz rejtett. Indulás előtt előkerültek az anyukák által csomagolt szendvicsek, pék sütik, és miután megebédeltünk már csak a kulacstöltés volt vissza indulás előtt. Terveink szerint a 12 gyereket 3-an kísértük volna biciklivel, azonban egy rossz mozdulat Erzsi nénit bicikliről autóba kényszerítette, így történt, hogy a kulacson kívül semmi egyebet nem kellett magunkkal cipelni, mert a mozgó büfé, szendviccsel, gyümölccsel, ropival, keksszel, hűtött innivalóval, esőkabáttal, vagy éppen rövidnadrággal midig ott volt ahol szükség volt rá.

Indulás:13:21

Útvonal: Zalalövő-Felsőjánosfa-Csöde-Kerkafalva-Szatta-Nagyrákos-Pankasz-Felsőjánosfa-Zalalövő 34 km

Esőkabát, sisak, kulacs, és eleget tettünk a sok-sok mikor indulunk már kérdésnek, és kezdetét vette az első napi túra. Még ki sem értünk a kempingből, máris megtörtént az első esés, amit Encike követett el, és így érzékeny búcsút kellett vennie a csengőjétől, de ezen kívül nagyobb baj nem történt. Hogy milyen dimbes-dombos hely is Őrség az hamar kiderült, ugyanis már a kempingből kivezető út is elég szintes volt. Felsőjánosfa után Csöde felé fordultunk, és miután áthaladtunk Csödén az út egyre szűkebb, és szűkebb lett majd egy gyönyörű erőben, egy nagyon jó minőségű erdei úton haladtunk Kerkafalva felé. Az eső néha csöpörgött, néha kicsit jobban eleredt, de egyáltalán nem volt vészes, és úgy álltunk hozzá a dologhoz, hogy legalább letudtuk az „esőnapot”.

Nagyrákoson megcsodáltuk a völgyhidat (Közép-Európa leghosszabb völgyhídja 1400m ), és megnéztük a tájházat is. 17 óra után értünk vissza a kempingbe, és mivel a vacsorát 19 órára kértük, még volt idő arra, hogy mindenki hazatelefonáljon, és arra is, hogy a fiúk focizzanak és megismerkedjenek, sőt mi több barátságot kössenek a parton horgászó kedves öregurakkal.

A vacsorára gulyáslevest kértünk, ami után az otthonról hozott palacsintát fogyasztottuk másodiknak. Mivel a leves kicsit csípősre sikerült, mindenki jól átmelegedett, és nagyon jól fogyott a víz, a szörp, és a kenyér:-). Vacsi után első szóra mindenki elment zuhanyozni, aztán pedig bevackolt a helyére. Már mindenki elcsendesedett, így mi felnőttek is lefeküdtünk, főleg, hogy Erika nem érezte jól magát. A nyugi azonban nem tartott sokáig, éppen csak megbeszéltük, a másnapi útitervet, egy hatalmas, anyaaaa, és Dettiiiiii kórusban éterbe küldött segélykérő kiáltás törte meg a csendet. Rohanok, mire jön a többi infó is, miszerint Zsombi hányt, és persze nem ért ki a sátorházból. Ekkor már teljesen sötét volt, így Erikával, fejlámpával átrendeztük a fiúk szállását, és előkerült az mikrobuszból, az eddig teljesen feleslegesnek tűnő sátor is – ami köszönet a Decathlonnak 2 mp alatt, akár sötétben is felállítható-. Ezután feltételezem a többi táborlakó legnagyobb örömére a buszban bent felejtett szivargyújtóról működő pumpával nem csekély zajt csapva felfújtam a délben likvidált vendégágyat, így már is készen volt a gyengélkedő. Ezután már mindenki békésen aludt.

Kedd reggel szépen egyenletesen szitáló esőre ébredeztünk. Erzsi néni és én – a reggeli kávénk elfogyasztása után- beszerzőkörútra indultunk, kenyér, kalács, és zsemle vásárlása okán. Miután a két nagynak tűnő boltban összesen nem volt annyi kalács és zsemle amennyire nekünk szükségünk volt, felfedeztünk egy Kanizsa Pékséget, ahol aztán minden volt bőségesen. Az esti események miatt vásároltunk 2 üveg colát is, kifejezetten gyógyászati célra. A reggelinket minden nap a kemping bejárata mellett lévő hatalmas farönk bútoron fogyasztottuk el, ahol még tető is volt felettünk. Reggeli után elkészítettük a szendvicseket, figyelembe véve, hogy ki kér bele vajat, ki margarint, ki semmit, ki kér szalámisat, és ki sonkásat. Egy dobozt minden reggel teleaprítottunk zöldségekkel, ami minden nap el is fogyott.

A kísérőautóban pótoltuk a ropi, keksz és vízkészleteket, sőt még a maradék palacsinta is bekerült a csomagtartóba. Miután kiosztottuk a colát, és feltöltöttük vízzel a kulacsokat elindultunk felfedezni az Őrség leghíresebb részét.

Indulás:11:00 Zalalövő – Felsőjánosfa- Pankasz – Nagyrákos – Őriszentpéter – Szalafő – Pityerszer- Szalafő – Őriszentpéter – Nagyrákos- Pankasz – Felsőjánosfa –Zalalövő 44 km

 

Zsombor mivel még gyengélkedett a mai napot a kísérő autóban töltötte, a többiekre azonban a tábor leghosszabb, és legszintesebb napja várt. Az eső kitartóan szemerkélt, egészen addig, amíg teljesen készen nem álltunk az indulásra. Ekkor aztán abbahagyta, és ahogy telt a nap úgy lett egyre szebb az idő. A dombokon persze hamar kimelegedtünk, így az első palacsintafalós megállásnál mindenki gyorsan rövidnadrágba bújt. A tegnapi naphoz képest ugyan több volt a domb, ez azonban egyáltalán nem fogott ki a csapaton, és már alig-alig akadt olyan domb ahol valakinek tolni kellett a biciklit.

Szalafőn megnéztük az Árpád-kori templomot, és egy őshonos gyümölcsös kertet is.

Ezután meg sem álltunk Pityerszerig, ahol először is elfogyasztottuk a jól megérdemelt szendvicsünket, majd a gyerekek beszabadultak a szatócsboltba, ahol mindenki talált kedvére való apróságot, és ajándékot a szülőknek. Hazafelé Őriszentpéteren megálltunk a játszótérnél, majd ettünk egy fagyit, majd innét már egy szuszra visszatekertünk a táborba.

Néhány fiúnak nem volt elég a mai 44 km, így ők bónuszként még a tavat is körbetekerték, újabb 4,5 km-t hozzáírva aznapi teljesítményükhöz. Mivel a nap szépen sütött, a horgász bácsik pedig még nem érkeztek meg, úgy döntöttünk, hogy aki szeretne, megmártózhat a tóban.

Amíg ott üldögéltünk a parton egyszer csak látogatóink érkeztek, Zoé szülei személyében. Balázst gyorsan be is fogtuk, és megjavíttatunk vele néhány gyengélkedő féket. Mire végzett már várt is minket a ma esti vacsora a spagetti, ami szintén kicsit csípősre sikerült, de azért szépen kiürültek a tányérok. Vacsi után még volt idő arra, hogy a horgászatban segédkezzenek a gyerekek, de amint sötétedett mindenki bevonult a sátrába, és hamar elaludtak.

Szerda reggel a változatosság kedvéért ismét arra ébredtünk, hogy esik az eső, de lassan már ez is hozzátartozott a reggeli rutinhoz, és mi is kezdtük beletörődni, hogy a kávéhoz, a reggelihez, a készülődéshez eső jár. Mivel a kempingben nem volt net, így még a hétfő reggel megnézett időjárás előrejelzésre hagyatkozva – ami erre napra ígérte a legmelegebb időt – mára terveztük a legkevesebb tekerést, hogy legyen idő fürdeni délután, és esetleg útközben a Vadása tóban, no meg persze a Vidrabuszon cipelt kajakot is használni szerettük volna. Mire 10:30-ra indulásra készen álltunk, az eső is elállt.

Mai útvonalunk:

Zalalövő – Felsőjánosfa – Pankasz – Kisrákos – Viszák – Őrimagyarósd – Szőce – Hegyhátszentjakab (Vadása tó) – Felsőjánosfa – Zalalövő   34,5km

 

Ismét teljes létszámban pattantunk bicajra. Az első megállásunk a Pankaszon található szoknyás haranglábnál volt.

Kisebb megállásokkal, egy Kisrákoson elfogyasztott tízórai után meglehetősen éhesen érkezett meg a csapat Szőcére, ahol még a látogatóközpont megtalálása előtt megnéztünk egy éppen delelő tehéncsordát.

Szőce legészakibb részén található a tőzegláp tanösvény, ami egy kb 1,5 km-es gyalogtúra, amit a szokásos szendvicsebédünk elfogyasztása után végigjártunk, végigolvastunk.

Mire újra bicajra pattantunk a nap is kisütött, így a Vadása tóhoz már szép napsütésben értünk, az idő tehát tökéletes volt egy jégkrémhez, és a tó körbesétálásához is.

Ekkor már csak 6 km választott el minket a tábortól. A visszaérkezés után a gyerekek és Erika (csak Ő volt elég kemény:-) )gyorsan fürdőruhába bújtak, levettük az autóról a kajakot, előkerültek a mentőmellények és irány a tó!

Mivel nem volt túl nagy a hőség, úgy szólt az egyezség, hogy aki megunta a kajakozást és a fürdőzést az gyorsan felmegy és lezuhanyozik meleg vízben. Úgy tűnt ez az időpont egybeesett más táborlakók zuhanyozásával, ugyanis a meleg víz egyszer csak elfogyott, és mivel a kis butusok nem gondolták, hogy ez csak ideiglenes, lezuhanyoztak hideg vízben. A mai vacsi rántott hús volt hasábburgonyával, ami előtt és után horgászat volt a program. Feri bácsi és Laci bácsi mindent megengedtek a gyerekeknek. Etethettek csúzlival, egy másik érdekes szerkezettel, megtölthették az etetőkosarat, sőt Soma egy halat kiszákolhatott, egy másik kapásnál pedig kifoghatta a halat.

 

Utolsó esténk volt a kempingben, így elköszöntünk a vendéglátóinktól, akik nagyon megdicsérték a gyerekeket, hogy milyen szépen ettek, és milyen jól viselkedtek, ezért mindenki kapott ajándékba egy jégkrémet. Mire megették be is sötétedett, és lefekvés előtt még mindenki pakolászott kicsit, majd a szépen egyenletesen eső eső hangjára mindenki álomba szenderült.

Elérkezett a tábor utolsó napja, és gondolom, senki nem lepődik meg, ha azt olvassa most, hogy mikor felébredtünk esett az eső. Tette ezt addig, amíg kávéztunk, bevásároltunk, megreggeliztünk, szendvicset készítettünk, összepakoltuk a cuccunkat – hogy délután már csak autókba kelljen bepakolni-. Kétségkívül ma volt a legkitartóbb, de nekünk ma több dolgunk volt, mint a többi napon, így mire elindultunk ma is feladta, és elállt.

A mai útvonal:

Zalalövő – Felsőjánosfa – Pankasz – Nagyrákos – Őriszentpéter – Ispánk – Viszák – Őrimagyarósd – Hegyhátszentjakab (Vadás tó) – Felsőjánosfa – Zalalövő 44,5km

 

Ma Zalánon volt a sor aki gyengélkedett, és a kísérőautóba kényszerült, de hogy nem legyen egyedül Olivér is gyenge hasfájással küzdve társult mellé a hátsó ülésre. Első megállónk Nagyrákoson volt, ahol némi falatozás után nagy levegőt vettünk, és nekivágtunk a domboknak. Azt hittük, hogy a Nagyrákosit leküzdve – mert ezen a napon már senki nem szállt le a dombon – könnyű dolgunk lesz, de azért akadt még az úton egy-két nagyon húzós domb. egy ilyen szép hosszú kaptatónak a tetején ebédeltünk meg Ispánkon. Mikor továbbindultunk egy erdei úton szerettünk volna átmenni Viszákra, de mivel egyik út sem tűnt túl járhatónak, maradtunk az aszfalton, és így „összeszedtünk” +10 km-t. A Vadása tónál találkoztunk Csabi és Dia szüleivel ettünk egy jégkrémet, és visszamentünk a kempingbe.

Amíg az időközben megérkezett szülők felpakolták a bicikliket az utánfutóra, addig a gyerekek lakomáztak a még megmaradt rágcsálnivalókból, és a frissen érkezett hazai finomságokból. Mikor minden elfogyott, elköszöntünk és elindultunk haza.

A négy nap számokban:

165 km, kb 1 óra szerelés, 2 esés, 0 defekt.

Kicsit bővebben, a 4 nap alatt megtettünk kicsit több, mint 165 km-t, amely alatt feszegettük a határokat, de úgy gondolom, hogy mindenki legyőzte a dombokat és önmagát. Az égiek végig féltő szemmel kísértek minket az utunkon, és csak olyan problémák adódtak, melyekkel könnyedén megbirkóztunk (főleg Erika :-)), néhány lánclesés, fékállítás, Az időjárás is a lehető legjobban alakult, mikor tekertünk nem esett, és nagy meleg sem volt, a 40 fok emberpróbálóbb lett volna. Mindenki tanult valamit, ki használni a váltót, ki elfogadni a jó tanácsot, ki kenyeret kenni, ki tökmagot, földimogyorót bontani, ki eligazodni a saját táskájában. Olyan is akadt, akit, illetve akiket még így sem tudtunk eléggé kifárasztani. Barni kisebb nagyobb bringás kísérettel minden reggel egyszer, körbefutotta a tavat.

Az utolsó este feltettem a gyerekeknek két kérdést, zárásként olvassátok az ő gondolataikat:

Miért jöttél el a táborba?

Hanna:      „Én azért jöttem el a táborba, hogy jól érezzem magam, és edzettebb legyek.”

Zalán:       „Azért, hogy megedződjek.”

Barni:        „Én azért jöttem, mert szeretek biciklizni, és a tavat is körbe szerettem volna futni.”

Somi:        „Én azért mert, szeretek biciklizni, és horgászni, de a botot mégsem hoztam el.”

Enikő:       „Én azért jöttem el, mert jól akartam érezni magam.”

Emese:      „Azért jöttem, mert szeretek biciklizni, és szeretek együtt lenni a többiekkel.”

Zoé:          „Azért jöttem ide, hogy barátokat szerezzek.”

Zsombor:   „Azért jöttem, hogy biciklizzek.”

Dia:           „Azért jöttem, mert nagyon szépek a látnivalók.”

Csabi:        „Azért jöttem, mert szeretek túrázni, és jók a látnivalók.”

Bálint:        „Azért jöttem, mert szeretek biciklizni, és kicsit unatkoztam otthon.”

Olivér:        „Azért jöttem, hogy sportoljak, és játsszak a barátaimmal.”

 

Mi tetszett a legjobban?

Hanna:         „Nekem az tetszett a legjobban, hogy amikor felmentünk a dombokon, akkor lassan mentünk, amikor pedig lejtőn mentünk, gyorsan hajtottunk.”

Zalán:           „Egy horgászt néztünk”

Barni:            „Nekem a tó körüli út tetszett a legjobb, ez 5 km, és nagyon durva terep.”

Somi:             „Az, hogy összebarátkoztunk a horgászokkal, és még halat is fogtam.”

Enikő:            „Nekem a második napi biciklizés tetszett a legjobban.”

Emese:          „Minden tetszett, de legjobban a biciklizés”

Zoé:               „Nekem legjobban a biciklitúrák tetszettek, meg az egész kemping.”

Zsombor:        „Nekem a völgyhíd tetszett a legjobban, és az, hogy átmentünk alatta.”

Dia:               „ Az tetszett a legjobban, hogy fürödhettünk, és sokat bicikliztünk.”

Csabi:             „Az tetszett a legjobban, hogy kajakozhattunk, fürödhettünk, és minden jó volt.”

Bálint:             „Az tetszett a legjobban, hogy sose unatkoztam, és szinte mindig fel, vagy le mentünk.”

Olivér:             „Az volt a legjobb, hogy a horgász bácsikkal horgászhattunk.”

 

Mindenféle darázs, eső, domb, és izomláz ellenére arra a kérdésre, hogy jövőre eljönnétek-e egybehangzó igen volt a válasz.