Tavaly ősszel megpróbálkoztam a DZD300 teljesítésével, de kudarcot vallottam. Elég hosszú időbe telt amíg alaposan végig gondolva feldolgoztam, megértettem, hogy mi miért történt és képes voltam levonni a tanulságokat. Persze mindez nem jelenti azt, hogy ezután minden sétagalopp, de sok mindent tanultam. Talán a legfontosabb, hogy a teljesítés közbeni érzelmi hullámzást jobban tudom kezelni. A 300 teljesítése egy számomra elfogadható időn belül továbbra is célom, de sokkal alaposabb előkészítéssel akarok nekivágni.
Ezért választottam a 3 x 100-at felkészülésnek.
Kedden reggel fél ötkor jelzett a telóm, hogy ideje felébredni. Kis rátartással állítottam be, hogy legyen kényelmesen időm az 5:45-ös indulásig. Ekkor kell kilépnem a kertkapun, hogy sétálva a 450 méterre lévő megállóba érjek. Az ágyban fekve imádkoztam, hálát adva Istennek, hogy megőrzött az éjjel és kértem vigyázzon szeretteimre, segítsen a nap folyamán céljaim elérésében.
Felkelés után megreggeliztem (banán, erős, citromos, cukros fekete tea, müzlis natúr joghurt MultiPro vitamín, 1 szelet szalonna, 1 zsemle). Megfürödtem, felöltöztem, ellenőriztem az előző este bepakolt hátizsákot, ittam még egy pohár vizet, a hátizsákot vállra vetve az összecsukott túrabotokkal a kézben az eltervezett időben kiléptem a kapun. Jó lenne, ha minden így a tervek szerint menne egész nap. Jó kedvvel indultam a kicsit szeles, csípős időben a busz megállóba.
Időben megérkezett a busz és nemsokára már Zánkán vártam az átszállásra, hogy Keszthelyre jussak. A keszthelyi buszon nem sokan voltak, így kényelmesen elhelyezkedve elaludtam ( a telót beállítottam, hogy mielőtt Keszthelyre érünk ébresszen, mert nem szerettem volna Zalaegerszegen felébredni). Keszthelyen elég sokat kellett várni az átszállásra, de végül 3,5 óra utazás után Nagykanizsán az Eötvös téren leszálltam a buszról. Egy fotó a „Vidra üzletről”, majd a Széchenyi tér kis parkjának „Teljes öröm” (Ősze András alkotása) szobra előtti padra kipakoltam a kötelező felszerelést és lefotóztam.
A feltöltött bekapcsolt telefont a GPS-el nem tudtam fotózni, mivel a kép azzal készült. Pakolás, indítottam a Locus-on a rögzítést, a honlapon érvényesítettem a kezdő pontot és nekiindultam. 2019.03. 26. 09:29:24. Abszolút gyalogos túrát akartam, elképzelésem szerint 20 óra alatt.
Az első megállásomat a temetőnél terveztem, mivel itt elég kulturált körülmények között ingyen lehet használni a WC-t. Szerencsére most is nyitva volt. A kis kitérő után folytattam a gyaloglást. Sütött a nap, de egyre élénkebben fújt a szél. Mifelénk az előző napi hidegfront csak néhány csepp esőt hozott, de itt úgy látszik több eshetett a nyomokból ítélve. Felülről egy ru. technikai póló, egy hu. vékony polár és egy bélés nélküli dzseki volt rajtam a szél ellen. Gondoltam, ha nagyon meleg lesz majd leveszem (erre nem került sor, csak a cipzár lehúzásáig jutottam).
A település lakott részéről kiérve, az elhanyagoltabb városszélt elhagyva gyönyörű fasorban gyalogoltam a Miklósfai parkerdő felé.
A parkerdő díszes kapuján belépve balra tűzrakóhelyet esőbeállót és nyomóskutat láthatunk. Vízre még nem volt szükségem. Az erdőben fadöntés folyik figyelmeztetett egy tábla. Munkásokkal nem találkoztam csak a nyomaikkal és néhol kerülgetni kellett a kidőlt fákat. Csendes volt minden. A bekerített részt elhagyva nemsokára a tóhoz értem.
Sehol egy horgász, lehet a szél miatt. Pont érvényesítés, fotózás, egy szendvics is kézbe kerül és gyerünk tovább. Az útvonalleírás szerinti magasleshez érve megtapasztalhattam, hogy nem tudom a jobb kezemet a baltól megkülönböztetni. 20 méter kitérés után azért sikerült.
A rétet, majd az aszfaltozott utat elhagyva a Mórichelyi úton kaptattam felfelé. Bal oldalon 200 méteren 3 tábla, hogy önkormányzati terület szemetet lerakni tilos. Úgy látszik itt igen „dacos” ostobák élnek. Csak azért is nagy szemétkupacok végig az emelkedőn. Az emelkedőn felfelé a baloldalon van lerakva a rengeteg szemét. Feltételezem a pincetulajdonosok hazafelé haladva itt dobálják ki a szemetüket mielőtt kiérnének a műútra. Szegénységi bizonyítvány ez mindenhol az adott település lakóinak, üdülőinek. Gyalogolok a présházak között. Balra gyönyörű a kilátás a szemközti gerinc felé. Az útmenti kereszt mellett egy ókori (római?) katona faragott szobra. Felirat nincs rajta.
Kanyarodok a jelzéssel és már lefelé tartok Liszó faluba. A Liszói patak hídján átkelve először jobbra az evangélikus templomot pillanthatjuk meg, de a túra útvonala a főútra kiérve balra fordul és 300m után érünk a magas dombon épült katolikus Szentháromság templomhoz.
Pont érvényesítés, müzli szelet, majd a meredek emelkedő következik. Csodálatosak az út baloldalán halványlila virágözönben pompázó fák. Az ilyen látvány mindig feldob. Örülök a szépségnek.:)
Liszót elhagyva az erdőben újra fehér virágokba öltözött bokrok fogadnak. Csodaszépek.
Tovább bandukolok, majd elkövetem ugyanazt a hibát mint tavaly ősszel. A Szigecskei rétnél a patak előtt nem fordultam balra, hanem rögtön átkeltem a patakon a köveken, ágakon ugrálva. Ahogy átértem rögtön tudatosult, hogy a híd néhány méterre balra van. Sebaj immár a patak túloldalán elmentem a hídig, hogy ne érje szó a ház elejét.
Bagolára beérve újra rögzítem a pontot és késlekedés nélkül megyek tovább. 13:43:27 az időm, több mint 4 óra a gps szerint 24 km, hivatalosan 23 km-t jöttem. Az átlagtempó kb. 11 perc. lehetne jobb is.
Leérek a Szőlőskert étteremhez, keresztül vágok a körforgalmon és már a Csónakázó tónál vagyok. Kábel fektetés miatt kissé fel van túrva a sétaút, de a tessék-lássék helyreállítás most folyik. Az ún. Csótó nyugati oldalán haladok.
Gondolom sétaút fog épülni, mert az úton egy lánctalpas kotró áll és egy mederkanállal a kijelölt nyomvonal mentén épp a föld tükröt alakítja ki. Innentől a tó végéig már kész a tükör. Ezen folytatom az utamat. Előzőleg itt jó nagy eső lehetett, mert a tükör felső 5 centis része át van ázva néhol igen csúszik. Sajnos meg is csúszok. Sikerül korrigálnom, nem esek el, de érzem meghúztam a bokám. Nem is a bokám, hanem a lábfejemtől a lábszár csont felé elől valami ín nagyon húzódik. Egyelőre nem nagyon fáj, de érzem. Meglátjuk mi lesz vele.
Kicsit óvatosabban korcsolyázok időnként és végre a kanyart elhagyva a túloldalra érek. Spartan verseny lehetett a hétvégén, mert az akadályok egy részét most szedik szét és szállítják el. Később az erdőben is láthatok még akadályokat és mindenfelé műanyag szalagokat. Remélem azokat is leszedik. Hétbükkfa-forráshoz érve picit pihenek. Levetem a cipőm, hogy megnézzem a bokám. Kicsit be van dagadva, de talán nem lesz vele probléma. Lazábbra fűzöm a cipőt, hogy ne szorítson, aztán pont érvényesítés után nekivágok a kilátóhoz vezető emelkedőnek. Felfelé nem érzek problémát a bokámmal viszont a lefeléken az a bizonyos névtelen inacska húzódik, de kezelhető.
A zöld jelzésen haladok gps-t már régóta nem néztem, egyértelműek a jelzések. De mégsem. Útkereszteződés jó széles. Jobbra a kereszteződés kezdeténél ott a fán a jelzés. A következő balra a bekötő út szélén. Befordulok. Jó 200m-t megyek mire tudatosul, hogy nincs jelzés. Gps elő. Nem kellett volna befordulni a jelzés egyenesen megy tovább. Visszamegyek a kereszteződésig megnézem, bizony ez a jelzés rossz helyre lett festve, megtévesztő. Le is fényképezem és mindenféle kellemességeket kívánok a jelzésfestőnek az 500 m kitérőért.
Bandukolva jutok Zalaszentjakabra. A pont rögzítése után a vasúti átjáró előtt lévő boltnál leülök. Ki van téve a nyitva tábla, megpróbálok benyitni, de úgy tűnik már jó ideje zárva lehet csak a tábla maradt kint. Másfél liter ásványvizet hoztam magammal amiből most elfogyasztok 3 decit. Előveszek egy szendvicset és megyek tovább. Mindig megdöbbent, hogy milyen hangos egy autópálya, de még egy kétszámjegyű út környéke is. Átkelek az M7 –es alatt majd a tarvágott fenyves után a 7-es úton is. Galambok felé vezet a jelzés. A lemenő nap súroló fényei aranyporral hintik be a tájat. Mire a horgásztóhoz érek besötétedik és a levegő is lehűl. Betérek a csárdába és egy forró teával felmelegítem magam egy dobozos sört pedig a hátizsákomba rejtek vésztartaléknak a táv végére. A tó mellett az egyik pihenőnél elkészítem a kötelező felszerelésről a fotót, beöltözöm éjszakai üzemmódba (fejlámpa, láthatósági mellény, hátsó villogó) és kesztyűt húzva megyek tovább. Csapiig és még utána egy darabig aszfalton vezet az út, amit most nem bánok.
Nagybakónak felé a szántóföldek között egy rövid időre leoltom a lámpám és gyönyörködöm a csillagos égboltban. Fenséges látvány, nehezen indulok tovább. Vigyázni kell, mert egyre sarasabb a vidék, egyre több a pocsolya. Úgy tűnik errefelé jókora esők lehettek. Kicsit aggasztó a sár. Várom már, hogy beérjek a faluba. A templom lépcsőjén leülök, rögzítem a pontot megeszek egy müzli szeletet és egy almát majszolva megyek tovább kifelé a faluból a kutyák őrült csaholásától kísérve. Szerencsére mind kerítés mögött van. Megjön a Kék sáv jelzés, majd nemsokára jobbra térek a Kék háromszögre. Kicsit sáros az út, milyen lesz a szurdok? Csak óvatosan bíztatom magam. Minden nedves, de a létrák biztonságosak. Lent már ezt kevésbé lehet mondani. Minden csúszós, síkos, sáros. Az árok alján csörgedezik a víz. Elképzelem milyen lehet amikor itt mondjuk hömpölyög a víz. Végre kiérek a szurdokból és már a forrásnál vagyok. Cipőmet leveszem, zokni csere. Sajnos a bokám elég dagadt, de nem nagyon fáj, ami bíztató. Tovább indulok, de kicsit tartok a falu most következő részétől. Remélem nem lesznek szabadon a kutyák. Az állattartó telep karámjai mellett elhaladva ugyan hallom néhány nagyobb testű kutya mély ugatását, de közelebbi ismeretségbe nem kerülök velük. Maradjon is ez így, gondolom. Innentől már mindenhol nagy a sár. Ez éjszaka elég lassító tényező, mert nehezebb felmérni jól a pocsolya kerülések irányát. Caplatok, caplatok. A kopjafához vezető emelkedő emlékezetem szerint tavaly a bedőlt fák miatt elég nehezen volt járható. Reménykedem, hogy javult a helyzet. Csak kicsit, egyes szakaszok továbbra is nehezek. Azt nem nagyon értem, ha a nagyobb részeket felvágják a gallyakat miért hagyják a jelzett úton. Persze lehet, hogy direkt. Küzdjenek egy kicsit azok a lökött turisták, ha ilyen helyeken szeretnek járkálni.
Rockenbaurer Pál Kopjafa. Azért ez a hely megérdemelne egy padot és egy asztalt. Talán a képet sem a fán kellene elhelyezni, de nem akarok senkit leckéztetni. Egy fohász erejéig megállok, mindjárt éjfél. Látom lőttek a 20 órás teljesítésnek. Mindegy csak kibírja a bokám végig. Néhányszor leülök egy farönkre és felteszem a lábam, hogy pihenjen. Na végre ez már a Csiga tanösvény. Kellemes a hullámzása, ha bírná a bokám szívesen kocognék rajta. Egy kis emelkedő és már a kilátónál vagyok. Lepakolok az árnyékosabb asztalra, amit nem világítanak meg a lámpák. Felfekszem és szundítok 15 percet. A telóm ébreszt. Ez a rövid alvás nagyon jól esett, indulok is tovább. Elköszönve a körtúra jelzéstől a Zöld sávra térek. Elég sáros szakaszok jönnek és Zalamerenye is megérkezik. A tónál érvényesítem a pontot és botorkálok a sáros, nehezen járható úton. Ez bizony nem lesz a kedvenc szakaszom. Hosszú egyhangú gyaloglás jön Orosztony felé a sárban. Világosodik és vége a sárdagasztásnak. A Thúry György kopjafától szilárd burkolatú úton haladok. Lassan Orosztonyba érek. Jó lenne egy nyitva lévő bolt, de aztán eszembe jut, hogy van bolt a faluban, de le kellene térni jobbra jó 300 métert és ezt nem vállalom be. Megeszem az utolsó szendvicsem második felét. Már mindent megettem, de még megvan a söröm, na azt majd a vége előtt. Orosztony templomnál bejelentkezem és megyek tovább. Ha meghúzom egy kicsit az iramot, akkor meg lehet a 24 óra. Gyorsabb gyaloglásra váltok, bár a sok meredek lefelé nem megy könnyen, a bokám nem annyira örül neki. Néhol még sár is van, de világosban ez is könnyebben kezelhető. A földúton a kertek között haladva tudom, hogy jobbra kell a réten átvágni mégsem figyelek és túlmegyek a leágazásnál. Buta hiba. Beérek az erdőbe. Reggel van, gyors technikai szünetet kell tartanom. Ilyen az emberi természet, a megszokás nagy úr. Megyek tovább, emelkedő lejtő kombó. Már látni a párhuzamos gerincen a Gelse hegyen lévő keresztet. Már itt is van a Szent Orbán szobor.
Próbálok bejelentkezni, de nem tudok. Mi van? Error 500. Interval server error. Na már csak ez hiányzott. Felhívom a feleségem ( szerencsére már reggel van), hogy az otthoni gép is ezt mondja e. Ott is ez a helyzet. Sms-t írok Atinak, lefotózom magam a szoborral és tovább indulok. Elég sok idő elment, már nem lesz meg a 24 óra. Akkor ezt is elengedem. Fél óra múlva Ati visszaírt, hogy szólt a server üzemeltetőnek. Intenzíven gyalogolok, aztán a nagy sietségben benézek egy elágazást és egy lejtőn lemegyek 150 métert mire észbekapok. Visszakapaszkodom és szerencsére nem kedvetlenedek el, gyerünk tovább. Nemsokára megjavul a honlap. Beregisztrálom az előző pontot és lassan a Csibiti tóhoz érek. Ez az egyik kedvenc helyem. Csendes, barátságos pihenőhely, forrással. Ősszel mennyire örültem, hogy a kulacsomat fel tudtam itt tölteni vízzel, most erre nincs szükségem. Előkapom a vésztartalék sörömet és azt kortyolgatva felkaptatok az emelkedőn. A TV toronyhoz érek. Itt is bejelentkezek és ráfordulok a Kék sáv jelzésre. Aszfalt, majd emelkedő sáros földút következik, majd a présházak között vezető Förhénchegyi út. A házszámot nézem 284 sz. Kb. 140 házhelynyi távolságot kell megtenni a kereszteződésig. A lejtős részekbe kicsit belekocogok. Végre itt a jobb kanyar. Ezt a lejtőt végig megfutom. A kerítésnél balra kell fordulni a csemetekert mentén. Beérek a faluba. A főúton balra fordulok, szerencsére tudom hol a templom mert messziről nem magaslik ki a tornya. Leülök a templom előtti padra. Rögzítem a célba érést és leállítom a GPS-t. Kipakolom a kötelező felszerelést, lefotózom. Megnézem mikor megy a legközelebbi busz. Van még időm átöltözni, rendbe tenni magam. Átöltözöm, megtekintem a bokám. Elég jól bírta, igazából nem fájt elviselhetetlenül, de mostanra elég jól feldagadt. Eljött számára is a pihenő idő. A teljesítési idő 24 ór 39 perc 23 mp lett. Ennél jobbat szerettem volna, de a körülményeket figyelembe véve elégedett vagyok, hogy végigmentem. Remélem gyorsan rendbe jön a bokám és áprilisban jöhet a 2. szakasz.
