A 2009.09.20-i túráról Detti írt túrabeszámolót.
Aki Magyarországon vadvízi evezésre adja a fejét, annak bele kell törődnie abba, hogy 3-4 óra evezésért legtöbb esetben 8-10 órát kell utazni. Most sem volt ez másként, az út most is kanyargós volt, hosszú, és miattam néha eseménydús is.
De az evezés élménye feledteti velünk az utazás györtelmeit. Mostani túránk több szempontból is kihívásokkal telinek indult.
Zsuzsi és Miki először eveznek a Salzá-n, és a trekknek is ez az első bevetése, én is még csak harmadik alkalommal kormányoztam trekket.
Miután mindenki belepréselődött a Csárli által csak szado-mazo felszerelésnek titulált neoprénbe, a fiúk elvitték az egyik autót a kiszállóhoz. Ezalatt közös erővel felpumpáltuk a trekket, bár a képek alapján úgy tűnik, hogy én nem segítettem, de hát a fotózás is nagyon szubjektív dolog. 🙂
Elég későn sikerült elindulnunk, már elmúlt 12 óra amikor vízre szálltunk. A víz nagyon jó volt, a nap is szépen sütött. Csárlinak már sok volt a napsütés, ezért úgy gondolta, hogy az első hengerben lehűti magát. 🙂
Aztán jöttek szépen az akadályok, hullámok, fák, kövek, és kis csapatunk nagyon szépen vette az akadályokat, és persze remekül éreztük magunkat.
Az idő rövidsége miatt gyakori megállásra nem volt időnk, Fachwerk-nél megálltunk egyet enni.
Majd továbbindultunk, és kicsit nagyobb hullamokon haladva még jobban éreztük magunkat.
Ezután már csak egyszer pihentunk egy rövidet a T elágazásnál.
Csak egy hengert néztünk meg jobban, mert Mecsó első nekifutásra nem találta a dryline-t, így visszament és megmutatta. 🙂
Mi pedig szájtátva néztük a partról. 🙂
A végére még volt egy kis erőnléti edzés a parkoló eléréséig.
Ezután már csak a pakolás várt ránk, ami ennyi evezéssel eltöltött hétvége után igazán rutinfeladatnak számít. Miután mindent bepakoltunk Miki kocsijába elindultunk kis hazánk felé. Minden elismerésem Mikinek, aki 3 alvó emberkével maga mellett zökkenőmentesen hozott el minket Rábafüzesig, ahol aztán Csárli vette át a kormányt.
Azt nem mondom, hogy időben értünk haza, és azt sem, hogy nem fáradtunk el, de megérte! Nagyon szép vasárnapot töltöttünk együtt, ahol remélhetőleg mindenki jól érezte magát.
Ezt a gyönyörű napot együtt töltöttük, így hatan:
Zsuzsi, aki szerint már majdnem nagyon szép ősz volt:
Csárli, aki szerint a halak beszédesek voltak:
Ati, akinek menteni nem sokat kellett:
Miki, aki remek jól szörfözött:
Mecsó, aki egész napra az őrangyal szerepébe bújt
Végül én, aki a szárazföldön meg akartam halni
de a vízen nagyon jól éreztem magam
Detti
