UTH, 112 km 4200 mD+
Jártam már itt sokszor, tényleg ez a magyar terepfutás legnagyobb ünnepe. Nehéz pálya, erős mezőny, végigmenni is komoly kihívás. Tavaly sikerült megfutnom a sub 15-öt, 15 órán belül beértem, enyém lett a rózsaszínű érem is. Idén három éremért mentem: az UTH hosszú táv finisher éremért, idén is szerettem volna újra 15 órán belül futni a rózsaszínű éremért, és az UTH díjátadóján kapjuk meg a sikeres Kör teljesítményünkért a Kör érmet. Voltam idén tavasszal újra a Körön, futottam 100 mérföldes Isztriát gond nélkül, úgy éreztem bennem van a sub 15-ös UTH is.
Az egyik érem most ott maradt. Írhatnám én is, hogy csak funrun volt. A fenét! Beértem igaz, és a szintidő nem kergetett, de majdnem 4 órával rosszabbat mentem, mint tavaly, és nagyon messze, három és fél órányira voltam a tervezett sub 15-től. Ez most így sikerült. Nincs baj, ez nem az én napom volt. Most csak ennyi volt bennem. Minimális frissítéssel mentem végig, nagyon keveset tudtam enni, emiatt nagyon lassú és erőtlen voltam végig. Dobogókőre, 20 km-hez is már 20 perces késéssel érkeztem a tervezetthez képest, és később se lettem jól. Most is persze mindig csak Dettiig kellett eljutnom újra és újra, Dettinek soha nem lehetek elég hálás a kíséretért, segítségért, szeretlek, és köszönöm. Mentem, ahogy tudtam, és egyszercsak vége lett a teljes távnak.
Ami ezúttal is a legjobb volt: az emberek. Csodálatos volt találkozni veletek, és veletek tölteni ezt a két napot. Sok barátommal találkoztam a versenyközpontban és a pályán kint, futhattunk együtt fent a hegyen, a crew megint annyira segítőkész, figyelmes, mosolygós volt, mindenkit szerettem, köszönöm.
A verseny után a díjátadón kaptuk meg a Kör érmünket, köszönjük! Micsoda megtisztelő társaságban állhattam veletek a dobogón!
Csanyának köszönöm a meghívást!
