4 napot töltöttünk a csodálatos szlovéniai Júliai-Alpokban barátokkal. 3 napot futottunk és túráztunk, negyedik nap madárként a levegőben repültünk, és raftingra mentünk.
Nagyon sok kép készült emlékbe, ezekből válogattam, és minden napról teszek majd fel képeket. Csodálatos hely, ezerszer jártam itt, ha ide megyek, mintha hazamennék. Barátainknak mutattuk meg ezt a csodavilágot.
1. nap – futó csapat: Hármashatár
sLOVEnia – vidRUNNING tavaszi közösségi futótábor
Megérkezésünk napján a futócsapattal a szállásunk közelében lévő hegyre futottunk fel a Hármashatárhoz. Ha már ott volt a csúcs, felszaladtunk.
Itt ér össze Szlovénia, Olaszország, Ausztria. A csúcson egy körbefordulással mindhárom országba le lehet látni.
Erdeti terv csak 12 km (700m D+) lett volna, de benéztünk egy helyet a lovak miatt, és így találtunk egy hosszabb utat…
Mutatok képeket. ❤
1. nap – túra csapat: Tamar völgy
sLOVEnia – vidRUNNING tavaszi közösségi futótábor
Első nap, amíg én a futókkal a hármashatárhoz futottam fel, Detti a túra csapattal a csodálatos Tamar völgyben túrázott.
A Tamar völgy Szlovénia egyik legszebb kirándulóhelye, szerencsére ez (még) nem annyira népszerű, mint sok más hely Kranjska Gora közelében.
Parkolni lehet a Planica síugró sáncai mellett a nagy parkolóban pár euróért. A túrát innen érdemes indítani, elmenni a Nadiza vízesésig, majd másik úton vissza, nincs benne túl sok szint, 8-10 km útvonaltól függően a kör.
Ha Tarvisio felé mentek át Szlovéniából Olaszországba, álljatok meg, érdemes rászánni az időt.
Még egy érdekesség a vízesésről: a vízesés forrásáig is fel lehet menni, nagyon érdekes, ahogy a sok víz előbújik a kövek alól. A víz ezután meredeken, vízesésként, sziklákon ugrálva lefolyik a völgybe, megtesz párszáz métert, és a patak eltűnik a kövek között. No, de mi lesz a vízzel? Pár kilométer múlva ugyanez a víz a Zelenci rezervátumban már a Sava Dolinka forrásaként tör fel másodzsor is a felszínre. (Ez a Száva egyik ága, a másik a Bledi és Bohinji tó vize.)
A szép képeket Gábor Vincze készítette. 
2. nap/1 – futó csapat: Hét tó kör (helyett: Zadnjiski Ozebnik)
sLOVEnia – vidRUNNING tavaszi közösségi futótábor
A 7 tó vidéke az egyik legszebb része a Triglav Nemzeti parknak. Az volt a tervünk, hogy a Soca patak mellől felmászunk 2000 méter fölé, elfutunk a 7 magasan fekvő tavacska mellett, csodáljuk a tájat, élvezzük egymás társaságát, meglessük a mormotákat, a kozorogokat, és vissza leereszkedünk a völgybe a Socához.
Ez egy 30 km-es kör, 2000 méter pozitív szinttel. A pálya nem csak szép, hanem néhol technikás is, így időben hosszú és lassú futásra készültünk. Felmegyünk magasra, ennek megfelelően készültünk meleg ruhával is, ki tudja mi lesz fent május közepén.
Ahogy haladtunk felfelé rövidujjúban találkoztunk fentről lefelé jövő túrázókkal. Sapka, sál, meleg, kesztyű, meleg kabát. Én szóltam… (Aztán persze a nap arról szólt később, hogy felöltöztünk-levetkőztünk, és ezt így sokszor.)
Aztán ahogy haladtunk felfelé 1500 méter körül elkezdett szállingózni a hó. Gondoltam, hogy lesz fent hó, de úgy gondoltam csak a sziklákon, nem a levegőben. Persze lett a sziklákon is, 1700 méter körül megbeszéltük, hogy ezt most nem fogjuk végigcsinálni, az északi oldalon másztunk felfelé, itt sok volt a hó, néhol nem is lehetett látni, hol az ösvény. Megbeszéltük, ott fordulunk vissza, ahol már nem gondoljuk biztonságosnak, nem volt nálunk havas-jeges lejtőkhöz felszerelés, nem akartuk kockáztatni, hogy valamelyikünk kicsúszik. Az első koca (hegyi ház) előtt párszáz méterrel visszafordultunk. Persze nem maradtunk kihívás nélkül, a szomszéd hegy csúcsára mutattam: „-Na, oda felmegyünk?” A Zadnjiski Ozebnikre (2083 m) déli oldalról vezet fel a meredek ösvény, biztonságosan járható. Felmentünk erre a csúcsra, Fent nagyon hideg volt, fújt a szél is, nem is időztünk sokat. Lefelé láttunk mormotát, egyik állat, amit látni szerettünk volna, pipa. Aztán anyira beszélgettünk, hogy benéztünk egy helyet. De milyen jó, hogy benéztük! Így találkoztunk egy Kozorog családdal: papa, mama, gyerekek. Nem voltak félősek, egészen közelről megbámultuk egymást. Másik állat is megvolt, amit beígértem.
Lent már a völgyben az első háznál volt kitéve becsületkasszás frissítő behűtve. Nagyon jólesett az üdítő és sör, kinek mi…
Vera kitalálta, hogy belemegy fürdeni a patak jéghideg vízébe. brrr… Utána vettük észre, hogy pont a fürödni tilos táblánál ment bele.
Aztán Vera a hideg víztől úgy bepörgött, hogy kitalálta, hogy innen már fussunk végig az autóig, senki nem mert szólni, hogy miért nem sétálunk bele néha…. Így futottunk.
Aztán a szállásra visszaérve, Detti megint degeszre etetett minket. Meg persze megünnepeltük magunkat, olyan jók vagyunk.
Csodás nap volt, csodás környezetben, csodás barátokkal. Hálás vagyok érte.
Kiválasztottam néhány képet a napunkról a napi többszáz képből. Nem egyszerű….
2. nap/2 – túra csapat: Hármashatár túra
sLOVEnia – vidRUNNING tavaszi közösségi futótábor
A második napi túrára Dettiék hárman maradtak. Cöge is megérkezett már, de dolgoznia kellett, home-office-ban erre a napra megnyerte a legszebb panorámájú irodát. Így Gáborral és Soncival hódította meg Detti a hegycsúcsot.
Hármashatár, itt a csúcson ér össze a három ország: Olaszország, Ausztria, Szlovénia. Hárman voltak, mindenkinek jutott egy ország. 
A szép képeket ezen a napon is Gábor készítette.
3. nap: Nárciszok a Golicán
sLOVEnia – vidRUNNING tavaszi közösségi futótábor
Ezen a napon a két csapat, a túra és a futó csapat együtt indult el a nárciszok hegyére. Szlovéniában ilyenkor tavasszal ez a hegy kifehéredik a nárciszoktól.
Tavaly kétszer is jártunk Dettivel és barátainkkal a nárciszok hegyén. Először a virágzásuk előtt, másodszor meg akkor, amikor a birkák lelegelték az összeset, így tavaly nem jött össze. De nem adtuk fel, idén újra megpróbáltuk.
A faluból két út is vezet fel a hegyre. Van egy meredek, nehezebb, és van egy szerpentines, könnyebb út. Mi a meredeken mentünk felfelé, ebben egy rövid vasalt rész is van. Embereknek nem túl technikás, de voltak velünk kutyák is. De megoldottuk, Moccá-t Sonci átvitte, mint egy táskát, Diót meg számára biztonságos úton átvezettük gond nélkül.
A kocánál pihenő közösen, és az elmaradhatatlan csoportkép (Köszi Gábor!), és indultunk tovább fel a csúcsra. A faluban lent is voltak virágok, és az erdő kivételével a réteken mindenhol felfelé is bármerre néztünk. A csúcson fent szétvált a csapat, a túrások Dettivel jobbra egy másik úton visszamentek le a faluba, mi futók pedig balra, rácsatlakozva a Julian Alps Trail futóverseny útvonalára egy jóval hosszabb úton mentünk vissza le a völgybe. Futottam már ezt a versenyt Dettivel, de már el is felejtettem milyen szép ez a pálya. Csak ámultunk és bámultunk.
Szeptemberben visszajövünk erre a versenyre idén is, a mostani csapatból szinte mindenki, hatan fogunk futni majd a JAT-on pár hónap múlva. Jó lesz, nagyon várom már.
Este a jakuzzi kellemes lezárása volt a napnak.
Köszi mindenkinek a társaságot erre a napra is!
A képsorozat első részét Gábor Vincze készítette, köszi. A többi telefonos kép.
4. nap: Zipline
sLOVEnia – vidRUNNING tavaszi közösségi futótábor
A futótáborunk utolsó napján nem futottunk, hanem átautóztunk a hegy másik oldalára, a bovec-i völgybe, ahol délelőtt zipline-oztunk, délután raftingoltunk.
A raftingot mindenki tudja, hogy mi, de a zipline lehet, hogy nem mindenkinek ismerős.
A bovec-i folyóvölgy jobb partján, Bovec település közelében van a Kanin és a Rombon hegy. A két hegy közé feszítettek ki 5 nagyon erős drótkötelet. Ezeknek a drótköteleknek a hossza összesen 3 km, darabonként 500-700 méter, néhol a fák felett 200 méter magasan.
Kapsz egy beülőt, sisakot, kesztyűt a kezedre, egy csigát, terepjárókkal felvisznek a hegyre, és indulhat a kaland. Mindent elmondanak, és miután a tanulópályán mindent begyakoroltunk, a túravezető beakasztja a csigát, és egyik hegyről átcsúszol a másikra, repülsz szabadon, mint a madarak. És ezt ötször, egyszer csúszhatsz tandemben is. Nekem ez volt a kedvencem, együtt Dettivel. A sebességed elérheti a 70-75 km/h-t. Ennyi volt, lemértük, Évi nyert, ő volt a leggyorsabb.
4. nap: Rafting a Soca folyón
sLOVEnia – vidRUNNING tavaszi közösségi futótábor
A Soca folyó és a völgy a második otthonunk. Nekünk az egyik legszebb és legfontosabb hely ezen a csodálatos bolygón, a nagyvilág egyik közepe. Évtizedek óta járunk ide, a srácok itt nőttek fel. Ovis koruk óta otthonuk a folyó, Soncinak most már a munkahelye. Zipline után, délután elvitt minket raftingra.
A barátainkat beültette egy nagy raftba, én kajakból fotóztam őket.
Köszönjük a csapatnak ebben a négy napban a közösen eltöltött időt, szeretünk benneteket, visszük magunkkal tovább ezeket a szép közös élményeket.
