A 2007-es év búcsúztató túrája a december 29-i dátummal kijelölt Schengen köszöntő túra, amikor egy szomszédos országból (Schengen miatt most már akárhol átjárható) határon evezünk át. Választásunk az ausztriai Jennersdorf és a magyarországi Szentgotthárd közötti Rába szakaszra esett. Megünnepelve nem csak a 2007-et, hanem a Schengeni határnyitást is, mivel ez nekünk vízitúrázóknak több újabb (adminisztráció és költség nélküli) vízitúra útvonalat is jelent. Weking barátainkkal szeretnénk ebből hagyományt teremteni, azaz minden évben valahol schengeni határt hajózni. 2008 december utolsó napjaiban majd meglátjuk mi lesz belőle. Rajtam nem fog múlni.

1. nap (repetanap)

Hókenu, szigetkerülés, hólavór. Különben meg lejártuk a lábunk.

A Dráva túra

Bár az emberek általában a repetát inkább az esemény utáni dolgokra szokták mondani, én mégis az előző napot, december 28-at mondanám (esemény előtti) repetának. Ismerve magamat, tudtam, hogy a Rába leküzdése kevés lesz nekem, beidőzítettem 28-ra egy horvátországi Dráva túrát.

(Első változat szerint 2 napos lett volna a Rába, de erre csak Tibi és én neveztünk volna be.)

Eredetileg úgy volt, hogy csak Detti és én fogunk evezni (egy kis romantika), de sikerült társakat is találni, mert a túrára eljött Bazsi és Mecsó is. A magyarországi helyzetet ismerve, a kiválasztott szakasz szigorúan a horvát területen van, mindenféle határőrizeti szerv és nemzeti park adminisztrációjától távol, hídtól hídig 19 km WW I. Azaz egy decemberi napra ideális túraszakasz figyelembe véve a helyszín megközelítésére fordítandó időt és a korai sötétedést. Nagy reményekkel készültünk mind a négyen. Én is, mert bár gyalog rengetegszer jártam már a Dráva mellett ekkora hóban, de evezni ilyenkor még sajnos nem tudtam, mivel a nemzeti park engedélyt téli időszakban nem ad ki. Gondolom, zavarnám a madarakat a költésben…

Mecsó eredetileg nagyon kacérkodott a kajak gondolatával, de végül is 2 kenut vittünk négyünknek. Elindultunk a határ felé.

A horvát határ előtt pár kilométerrel jött rá a Balázs, hogy neki minden papírja nagyfaluban maradt innen kb. 250 km-re. Mivel a horvát határ nem Schengen, így dönteni kellett: Balázs vár ránk a határ innenső oldalán a hóban toporogva, vagy keresünk más programot. Jó fejek voltunk. Lógó orral visszafordultunk, és mivel úgyis útba esett, megálltunk a Gyékényesi tónál egyet kenuzni. Beszálló előtt kicsit szánkóztunk a kenuval. Annyira megtetszett mindannyiunknak, hogy ki is találtuk, hogy kell keresni egy nagyobb dombot, és majd ott folytatjuk. Kenuzgattunk egyet a Gyékényesi tavon.Még csak nem is hártyásodott a víz sem, valószínűleg ez azért lehetett, mert hiába volt dermesztő hideg hetek óta, a 30 m mély víz nem tud olyan gyorsan lehűlni. Bányató lévén ez így működik. Télen meleg, nyáron túl hideg. Hülyén van ez kitalálva. (Hülyén: Ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni. Ezt is tudom. Már azt hittem pontos jé.) A nyílt vízfelületen becsületesen fújt a szél, amikor magálltunk piknikezni a kisszigeten, több nadrágon és kabáton is keresztülfújt. A tó azon részei, ahol nincsenek nyaralók szép. Rengeteg madarat is láttunk (Detti hazaérve a határozó segítségével be is azonosította az ismeretlen feketét, a vízityúkot), jót beszélgettünk egy csapat őszapó társaságában, de az elmaradt Dráva után ez amolyan light-os kis petting lett csak.

Őrtilosi kirándulás

Evezés után átmentünk Őrtilos szentmihályhegyi részébe kirándulni. Felmásztunk a templomhoz, ahonnan gyönyörű szép kilátás nyílott a Dráva völgyére.

Jó lett volna innen lekenuzni a havon, de olyan fárasztó lett volna felcipelni, másrészről meg túl közel is volt a lejtő alján az első ház. Éppen próbáltam magamat teljesen lebeszélni, amikor sikerült találni egy jóképű lavórt. Ez teljesen alkalmasnak bizonyult arra, hogy a függőlegeshez közelítő, szentmihályhegyi templom lejtőn csúszkáljunk vele. (Vicces lehet mise után errefelé a hazaút havas vagy vizes úton.) Párat csúsztunk, aztán a százhatvannyolc lépcsőn lesétálva, a Dráva parton közelről is megnéztük, hogy melyik folyón eveztünk majdnem.

A szokásos őrtilosi bányató körbesétálása:

Visszafelé a Dráva parton sétálás:

Szép és nagyon fárasztó volt a mély hóban sétálgatni. Jobban elfáradtam, mint egy Rába Maraton leevezésében.

A Drávát mindenki sajnálta, hogy ezúttal elmaradt, de a nap nagyon kellemesen és hasznosan telt, eveztünk is (meg nem is), úgyhogy én azt gondolom, hogy mind a négyen elégedetten (és nagyon fáradtan) szálltunk be az autóba.

Mecsó sajnos a Rábára nem kapott kimenőt az otthoniaktól, úgyhogy ő elhúzott haza. (Két vadvízi kajakkal. Ilyenkor a legjobb a szabad vízen kajakot tesztelni…) Jól bevacsoráztunk Detti kocsonyájával, Balázs kicsit nézte a tévét (lecsukott szemhéjjal), megtekintettük és meghallgattuk a gyerekek Ki tud hangosabban rohangálni a házban versenyét, megharcoltuk velük a lefekvést (a szülők nyertek) és pityipű. Másnap reggel 5-kor kelés, mert ha nem érünk oda időben, akkor 2008-ban semmi mást nem fogok hallani Hodzsitól, csak ezt a késést. Nem kockáztathattam meg.

2. nap

Működik a Schengen, átemelősdi, magyar fele evezhetőbb

A tetthely megközelítése

Mire reggel én felkeltem az én áldottjó Detti asszonykám már kész tejeskávéval várt minket. A Balázst a várttól eltérően könnyen felkelt. Az én ébredésemtől számítva 20 perc múlva tudtunk elindulni. A GPS szerint késésben voltunk. Toltam is neki, már amennyire az útviszonyok lehetővé tették. Nagyon rafkós voltam, mert a Zsomboréknak direkt a szükségesnél korábbi találkozási idő mondtam, mivel olyan, hogy valamikor, valahol nem rájuk kellett volna várni szerintem még nem volt. Bár legendák keringenek arról, hogy a nyári Rába túrákon egyszer olyan eset történt, hogy amikor a turisták már hajóval és evezővel a kezükben álltak indulásra készen a parton, a Zsombor sátra (mint túravezetői sátor) már lebontva, összehajtogatva hevert a többi csomag között. Nekem nem rémlik ilyesmi. Szerintem ez sci-fi.

Szóval a Zsombor a szokásos 20 perces késéssel meg is érkezett, a kb. 600 darabból álló (egynapos) vízitúra felszerelésüket (ami belefért volna 2 táskába) sikerült áthajigálni az én autómba, majd a 7 ember valahogy bepréselte magát a 9 személyes mikrobuszba. Legközelebb majd kiveszem a gyereküléseket.

A megbeszélt időpont (7.30) előtt pár perccel sikerült megérkeznünk a Rábafüzes előtti benzinkúthoz, itt találkoztunk a Hodzsiékkal. Pacsi után el is indultunk Schengen-t tesztelni. Működött. Még egy ottfelejtett útlevélkezelő se árválkodott a határon.

Jó lesz mindenkinek frissíteni az iGO-ját, mivel a Schengen előtti adatbázisokat használva a most már csak 3-4 km-es távolság helyett 15 km-es kerülővel visz az iGO.

A jennersdorf-i külső hídnál, normális útviszonyoknál a híd előtti jobb parton félre lehet állni, de a mostani havas úton nem mertem lemenni a meredek lejtőn, így igyekeztünk gyorsan lepakolni, és nem elüttetni magunkat az arra haladó sógorokkal.

Az út harmadát így is elfoglaltuk. Csak megemlítem, hogy összesen egy vérszegény dudát kaptunk tőlük, pedig náluk nem is megszokott a nálunk már szinte hobbiként működő tüntető, útlezáró csapatok. Az autótranszport gyorsan lezajlott, így a tervezett 9 órás indulást tudtuk is tartani.

A csapat

A csapat Weking része 9 fővel érkezett és annyi alkohollal, mint amikor egy középiskolai osztály kirándulni megy. Javarészt haza is vihették, mert be nem rúgott senki. Vagy nagyon jól bírják. 5 Ojibwával eveztek, 4×2 + 1×1 felállásban (ülésben).

Név szerint: Hodzsi, Karesz, Öcsi, Kishodzsi, Roli, Zozi, Kisbigyusz, Bigyusz, Zsenya.

A mi vidrás csapatunk eredetileg csak 5 főből állt volna, azonban Jombiék (szokásos) last minute jelentkezésükkel felrúgva az addig eltervezett logisztikát csapódtak hozzánk. Így Jombival és Mesivel kibővült az eredeti Detti, Ati, Balázs, Szecsődi Csabi, Tibi csapat. Mi 3 Riviera és 1 yoho kenuval eveztünk.

Meg kell emíltenem a Balázs – Csabi párost. Mindkettejük előtt le a kalappal, Csabinak a bátorságáért, hogy egy ilyen WW I-es szakaszon, télen be mert ülni segíteni, engedte a Balázst gyakorlni. Javarészt a Balázs kormányzott náluk, Csabi egész nap tanította, úgy gondolom, hogy a Balázs nagyon sokat tanult tegnap. A Balázs előtt meg azért emelem a kalapom, mert ilyen télies túrán is hajlandó volt kockáztatni az úszást (egyszer csak leheletnyire voltak tőle) azért, hogy tanulni tudjon. A Rába Alszószölnök – Szentgotthárd szakasza nem kezdőknek való, ide biztos WW I kenuzási tudás kell már.

Az első gát

A híd alatt a jobb parton jó beszálló. Közvetlenül a híd alatt van ez a kis gát:

Kissé számomra és a többiek számára is meglepő módon lebeszéltem magam a hajózásáról, mondván, hogy korai még a fürdés a párfokos vízben, várjunk még egy kicsit, amíg legalább a levegő felmelegszik mínusz 3 fokig. Szóval mindenki megfutamodott a gáttól, hiába a levegő kb. -5 fok lehetett, a víz pedig 2-3 fokos. Ekkora vízállásnál ezt a gátat egyébként csak úgy lehet kenuval megevezni, hogy kb. 40 liter víz mindenképpen bejön a hajóba az orránál. Nyáron poén, de ilyenkor annyira nem vicces, amikor a kenu hátsó részének leérkezésénél megindul feléd a kenuban lévő 40 liter víz üléseknél magasba spriccelve a vizet. Simán evezhető különben melegebb időben kajakkal és kenuval is. Nem lehetett látni rendesen, de azért borulás esetén a gát alatti terméskövek csúnya baleseteket tudnak csinálni.

A második gát

A gát alatti kicsi sebességből és a hamarosan halható hangból egyértelmű volt, hogy megint lesz valami. Úgy ítéltem meg, hogy bár alacsony a víz, de azért evezhető a következő gát:

Kenuval évek óta nem voltam ilyen közel a boruláshoz. Az alacsony víz miatt a kenu orra felült egy kőre, a kenu keresztbefordult, a hátulját meg rányomta egy kőnek és beszorult. Nagy nehezen sikerült kimozdítani. Nem ez lett volna a legkedvesebb strandolásom az biztos. Mondanom sem kell, hogy ezek után más meg sem próbálta. Ez a gát 10 cm-rel magasabb víz esetén különben simán evezhető gond nélkül.

A harmadik gát

A következő gát:

10 cm-rel magasabb víznél sima ügy, most hajógyilkos hely, éles terméskövek, amik csak hasítják ki a polietilént, pattog a gél, törik a műgyanta. Páran itt már elkezdtek turistáskodni, hogy túl sok az átemelés. Egyik fülön be, másikon ki. Volt még vissza gát, több is. A csapat egyre kisebb lelkesedéssel emelgetett át a félmázsás Ojibwákkal:

A negyedik

Kissé melegedett a levegő. Ezt onnan vehette észre a csapat, hogy elfelejtettem átemelni, Detti partraszállása után a kenut fürdés nélkül átvezettem a gát alsó részéhez. Sikerült találni egy vonalat, ahol nem volt rossz helyen kő, így a feladatot ezután Tibi és Jombiék is végrehajtották.

Különben tök gizda hely, nincs semmi nehézség. Tipikusan az a hely, ahol az ember más hajójával simán leevez, a sajátját meg átemeli, mert azt félti.

Az átemelések azért nem voltak azért olyan problémásak, mert a havon azért könnyen lehetett mozgatni a nehezebb kenukat is:

Ötös számú gát (~átemelés)

Találtunk egy hidat is. Pont a gát fölé nőtt. Onnan gondolom, hogy magától nőtt oda, mert a térképek szerint itt nincs híd. Schengen miatt gondolom ezentúl lesz. Jó tudni, innen is meg lehet közelíteni a Rába ezen részét.

Akárhogy is néztem, nem találtam olyan vonalat, ahol karcolás nélkül le lehet hozni itt egy kajakot. Nehéznek nem nehéz, turistát hajó aljába ültetve a sodrás lehozza a kezdő turistát is, de utána fájdalmas megnézni a hajó alját.

Ezután volt pár említésre se méltó sarkantyú.

A hatodik: NAGY

A vízről a jobb oldali erőmű épülete és a horizont nagy törése jelzi, hogy itt bizony valami nagy gát jön. Hang nincs, mert a gáton nem bukik át a víz.

Nagyvíznél különben kajakkal, WW III-as tudással evezhető. Kenuval akkor sem.

Más vidrák is jártak itt előttünk, erre utalt a haltetem, illetve annak elfogyasztási módja:

A gát alatt szintén van egy híd, biztosan ide is el lehet jutni valahogyan, csak eddig Schengen előtt nem jelezték a térképek. A felső szakasz evezését szerintem innen érdemes erőltetni, hacsak nincs nagyobb víz, amikor az előző másik 5 gáton is át lehet evezni. Innen kezd érdekes lenni a folyó. Az éles kanyarok sűrűn követik egymást, pihenni egy pillanatra sem lehet:

Normális víznél WW I és ZWC-s szakaszok váltják egymást. Szűk meder, nyáron vadregényes, sűrű, belógó növényzet.

Hetes

A hetedik gát nem is igazán gát, annyira pici:

Utólag kiderült, hogy az előtte jobbra leágazó ágon ki lehet kerülni, így a csapat egy része már arra jött átemelés nélkül. Normális víznél fel sem tűnik, hogy itt van valami.

Ezután a szakasz egy kicsit más lesz. Közeledik az Alsószölnöki gát, a duzzasztott víz miatt változik az állat- és a növényvilág is. Ezt még decemberben is érezni lehetett, nyáron igazán fergeteges madárparadicsom lehet itt.

Duzzasztott vízen történő evezés után érünk el az alsó kifolyású Alsószölnöki gáthoz és erőműhöz.

Választásunk szerint jobb és bal oldalon is át lehet emelni. A jobb parton rövidebb az átemelés, de meredekebb. A híd alatt a bal parton 30 m-re lejárat van a sűrű növényzetben a vízhez.

Az alószölnöki gát

A rögtönzött gyors kis tízórai után a csapatból 2 hajó átküzdötte magát kb. 60 m jégen. Megizzadtak az biztos. A többiek a bal parti beszállót választották, bár itt is még volt egy rövid 6 m-es rész ahol olyan jég volt, hogy a Zsombor egész egyszerűen kilépett a jégre és áttolta a kenuját.

Innentől a szakasz jellege kicsit megváltozik. Azt is lehetne mondani, hogy kissé nehezedik, ez annak tudható be, hogy a szentgotthárdi Kaszagyári duzzasztóig nincs gát, a Rába szabadon folyhat. Nagyon kanyargós, kezdőknek nem javaslom télre, de különben a Rába talán legjobb része ez. Aki az Szentgotthárd alatti részen már evezett, vonja le a vízmennyiségből, szélességből a felét (Lappincsot). Nagyon élvezetes rész.

Piknik

Kerestünk egy jóképű kavicspadot. Tűzrakás, forraltborozás, sütés.

Említést érdemel még Mesi rögtönzött divatbemutatója, amivel ledöntve CZ barátunk évek óta tartó pizsamás Rába-túrán elért helyét, innentől kezdve Mesi A Rába legigényesebben öltözött evezőse:

Bal oldalon az ápoló ül.

A profi

A folyók mellett errefelé, a parton nem meglepő módon fák is nőnek. Kissé utána olvasva a folyók anatómiájának és a víz mederalakító munkájának ezek a fák néha bizony úgy beleborulnak a vízbe, hogy az egyik fele itt, a másik ott. Nosza hopp, át is emeltem a fa felett a kenumat, míg Detti a parton megkerülte.

Hodzsi azonban úgy meglepődött, hogy fűrésszel esett neki a fának (aminek különben ott a helye, ezért nem kellene levágni). Valószínűleg a népes közönség miatti lámpaláza miatt szorította be úgy rendesen a fába a fűrészt. De legalább senki nem esett bele a vízbe a sok weking akrobata közül. Az is valami.

10 percet nevetgéltünk rajtuk Dettivel, aztán odamentem, herkulesi erőmmel harmadmagammal kettétörtük Hodzsi fáját, így a túra még a fa másik oldalán lévő része is folytathatta a túrát. Igen, a fűrész is kiszabadult. Az egész nem sokkal tartott tovább fél óránál. (Az átemelés csak 10 perc lett volna.) Az első frissen szabadult, aki az egyik legjobb kormányos(?) a Rábán:

Innen a sötétedés miatt már kissé sietősen, de továbbra is kalandos, technikás kanyarokon keresztül értünk el a gotthárdi részhez, ami a duzzasztott víz és az ocsmány parti bungalók miatt különben egy fos.

Kaszagyári gát

A kiszálló a gotthárdi gát előtt volt.

Itt rájöttem, hogy még mindig képes vagyok azon meglepődni, hogy a tisztán kölcsönadott hajó helyett mocskosat kapok vissza. Szokás szerint egyedül kötöztem le a hajókat. Azért jó lett volna, ha a 300 km-es szállítási költségbe mindenki kivétel nélkül beszáll…

Árvíz

A túra zárása a Molnaszecsődi Árvíz presszóban volt.

Beszélgettünk egy jót.

Leugrott hű barátom és vadvízes társam a Gábor is. Neki sikeresen beizzítottuk az újonnan vásárolt navigációs rendszerét, így remélhetőleg a már amúgy is elég alacsony borulási száma tovább fog csökkenni, köszönhetően a még jobb navigációs képességeinek. Kicsit álmodoztunk vele a jóidőről, és a közös vadvízi kajakolásainkról. (Ha lejött volna az András is akár le is játszhattunk volna fejben egy vadvízi kajakos evezést. Minden nap közelebb a tavasz…)

Zárszó

Úgy gondolom, hogy ennél jobb társaságban nem is búcsúztathattam volna a 2007-et. Mi Dettivel nagyon jól éreztük magunkat.

Mégegyszer a névsor.

Weking: Hodzsi, Karesz, Öcsi, Kishodzsi, Roli, Zozi, Kisbigyusz, Bigyusz, Zsenya

Vidra: Detti, Mesi, Balázs, Csabi, Zsombor, Tibi, Ati.

Ennyi volt 2007 számomra evezés szempontból. Idén már nem ülök hajóba. Pedig még vissza van másfél nap. Hiába már én sem vagyok a régi.

Boldog új, evezős élményekben, barátságban gazdag évet mindenkinek!