Az előző évek tapasztalatai alapján pontosan tudom, hogy rossz ötlet… én pedig kifejezetten szeretem a rossz döntéseket. Meg amúgy is.. otthonról csak ilyenkor engednek el nyugodt szívvel éjszakai evezésre egyedül és ezt ki kell használni, bár mindig megígértetik, hogy ez lesz az utolsó. Sajnos (vagy nem) az ilyen jellegű ígéreteimet ritkán tartom be

Bizonyos táv fölött a kajakozás teljesen kikapcsol, megszűnik a külvilág, a problémák, a hétköznapi nyűgök, a tudat kitisztul, és még csak nem is kell hozzá ücsörögni sárga pizsamában. Egy-egy hosszú táv egy önismereti utazás, egy mentális felfrissülés és egy jól eső fizikai elfáradás. És persze egy sör a befutóban. 🙂

Szabó Attila: A Kis-Duna mellett nőttem fel, mindig is kötődtem. a vízhez, vízi úttörőként kezdtem 10 éves koromban. Az evezés mellett rendszeresen futok. A félmaratoni távú futóversenyek rendszeres résztvevője vagyok, évente 3-4 alkalommal.

Varga István: Az én vízi jártasságom a Tiszáról eredeztethető, apám vitt először vízre, az ő hagyományát viszem tovább. Jelenleg Német országban dolgozom, az ottani vizeken készülök a nagy kihívásra.

Csimma Roland: Én is a Duna mellett nőttem fel és most is ott élek. Barátaimmal a víz szeretete köt össze.

Rutinos evezősként immár 8 alkalommal teljesítettem az UltraRábát, így a folyó számomra nemcsak sportpálya, hanem valódi szenvedély és közeg. Rendszeresen evezek, túrákat vezetek, valamint aktívan részt veszek a hazai vízitúrás közösség életében és építésében. Több esemény szervezésében is közreműködöm, köztük a RábaLapátolás, a Rába100 és a Kenus–Íjász Verseny lebonyolításában. A Rábát nemcsak jól ismerem, hanem őszintén szeretem is.

Peti a ragadósvízen szocializálódott, próbálom neki elmagyarázni, hogy a Rába jobb. 🙂

Jeney László vagyok, egyszer már teljesítettem az UR215-öt és idén szeretném ismét! Csak mert legutóbb nem tudtam jól megfigyelni hogy mi fogott meg benne annyira 🙂 . .

Egy Balaton-átevezéssel kezdődött, aztán jött az Ipoly Grand Prix, a Budapest-Baja Regatta és idővel persze elszabadult a pokol, mint pápaválasztáskor a Szent Péter téren….

Szeretek evezni, hosszúkat meg pláne. Az évek során összehaverkodtam néhány vaddisznóval, szarvassal, hóddal, és még az asszony se dobott ki az evezésmániám miatt, szóval egész jó a statisztika. Azt gondolom, hogy ez nem csak egyszerű sport, hiszen a mozgásnál jóval többet ad az ember életéhez. Minden egyes út egy-egy újabb élmény, amire szívesen emlékszem.

CZ: Eddig minden UltraRábán feltettem magamnak a kérdést hajnalban: hogy ez minek kellett? Volt már nagyon szenvedős és volt simán teljesítős is....remélem idén mindegyikből lesz, mert úgy az igazi, ha a holtpontokat tudom/tudjuk együtt kezelni.

Atika: Kajak, kenu, raft, SUP, terepfutás, ultrafutás, kutyák, erdők, folyók, hegyek. Ami igazán fontos: a családom, és hogy víz legyen alattam, kék ég fölöttem. 1996 óta vezetek és szervezek vízitúrákat. A kedvencem a vadvízi kajak, de amikor éppen nem hajóban ülök, akkor Dettivel és a kutyáinkkal futunk, túrázunk, járjuk a természetet. Szeretem az ultra távokat is: nagyon sok 100 és 200 km feletti aszfaltos és terepultra teljesítés van mögöttem.

" Angi" 16 év kihagyás után 2019-ben kezdtem újra rendszeresen evezni, azóta a víz lett az egyik természetes közegem. A régi vízitúrázást csak „kóstolgató” turistából idővel igazi megszállott lettem.

Nem feltétlenül a gyorsaság az erősségem, hanem az, hogy amit elkezdek, azt valahogy mindig végigviszem a célig. A kitartás nálam nem extra, inkább alapfelszerelés.

A hosszú távok és a változatos vízi helyzetek az igazi terepem. Bár a hetvenedik kilométer környékén általában már utálom magam, valamiért mégis újra és újra akarom.

Szerencsére a „sherpák” valahogy mindig megjelennek mellettem – akik segítenek, támogatnak, vagy épp biztosítják, hogy a végén tényleg célba érjek. És ha az első Sherpám nincs, könnyen lehet, hogy ma nem UltraRába-nevezést írnék, hanem valami egészen mást. 🤭

"Makk" 2009 óta vagyok vízitúra versenyző, később túravezető lettem, majd extrém kenus, végül ultra kenus is. Amíg tehetem szeretném csinálni az extra kihívásokat. Az UltraRába szerintem a világ egyik legextrémebb lapátos kihívása, ezért amíg bírom nem akarom kihagyni.

Ugyan 6 éve evezek, a tengeri kajak hatalmas hobbim lett, az utóbbi néhány évben a teleket is végigeveztem. A magyar vizek mellett rendszeresen járok az Adriara, többször eveztem Angleseyben és jártam Pembrokshireban is, tengeri kajakos paradicsomban. Szeretem,ha a víz 3 dimenziós: roll, edging, szörf, rock gardening, tide race jöhet,élvezem és tisztelem a vizet. Használom a body-boat-blade elvét és élvezem,ha ezeket az elemeket hazai vizeken is gyakorolhatott. Szeretem a téli evezest és éjszakai evezest, minden olyan lehetőséget megragadok,ahol fejleszthetem a kajakos kepessegeimet, olyan ez mint egy tánc a vízzel, folyamatos fejlődés, tanulás, hangolodas.

Mányoki Buda János vagyok, Budapesten, Nagytétényben élek. A vízen és a víz közelében tudok igazán kikapcsolódni, valamint feltöltődni a mindennapokra. A kajakozás mellett rendszeresen futok és biciklizem is. Futásban jelenleg a félmaratoni távnál járok, főleg terepen víz közelében futok. Két kerekéken 30 km/h körüli átlaggal kerülöm a Balatont, de a bringával is inkább az erdőket, dombokat és a komolyabb hegyeket keresem, mert ezeket kedvelem a legjobban. Emellett szívesen túrázom és via-ferrátázom, márha belefér az időmbe.

Németh Zoltán vagyok. Idén is a Prijon Barracuda kajakommal állok rajthoz az UltraRába 215 km-es távján. Azért térek vissza évről évre, mert ez a verseny mindig tartogat valami újat. A folyó, az időjárás és az ember saját állapota folyamatosan változik, ezért nincs két egyforma teljesítés. Szeretem, hogy ezen a távon nem lehet rutinból végigmenni, mindig alkalmazkodni kell a körülményekhez. Nem rekordot akarok dönteni, egyszerűen szeretném újra átélni ezt a különleges utat. Kíváncsian várom, hogy idén mit tanít majd a Rába.

Szalay Csaba vagyok. Zalaegerszegen lakom. Rendszeresen sportolok, a futás és a crossfitt a mindennapok részre, de tavasztól őszig kajakozom is.

Futásban a félmaratonok után 10 éve volt az első maratonom, majd hosszú kihagyás után, az elmúlt két évben lefutottam a zalaegerszegi Mountain Man Marathont, ami csak 41 km, de kb. 1000 m szintemelkedéssel.

A vízen általában a hosszabb távú versenyeken, illetve a hosszabb távú evezéseken veszek részt.

A koromnál fogva gyorsabb már nem leszek, marad a kitartás, a távolságok leküzdése.

Tesztinduló a teljesítői és követői felület ellenőrzéséhez.

12 évet éltem Norvégiában, ott tanultam kajakozni, így az én terepem a tenger és a naaagy hullámok. Miután itthon viszonylag kevés az említésre méltó hullám, így táv és időbeli kajakos kihívásokkal dobom fel a szürke fogtechnikus hétköznapokat. Az evezésben számomra a teljesítmény és az élvezet mellett ugyanolyan fontos a biztonság, az alázat, a józan ész és a természet tisztelete.

A kajakozás mellett szörfkajak, kajakpolo, vadvízi kajak (jó, ez még mindig kajakozás), hazai és külföldi hegyi túrák töltik ki a szabadidőmet, amikor nem a kertemet, kerti tavamat vagy az akváriumokat bütykölgetem.

Csak a múlt héten ketten mondták rólam a kajakozás kapcsán, hogy nem vagyok normális. Na erre viszonylag büszke vagyok. 😉