A DZD 3 x 100 táv második Palin templom – Lenti Kerka híd szakasz teljesítésének kísérlete. Mészáros Zoltán beszámolója.
2019. május 3-án este kocsival érkeztem Nagykanizsára és egy parkolóban hagytam, majd a 22:40-es busszal mentem Palin Udvarház utcáig.
A felszerelés fotózása után küldtem egy emilt Attilának, hogy indulok, indítottam a GPS rögzítést és 23:00-kor indultam a templomtól, illetva a rajtnál még tetvészkedtem egy keveset. Mindig utólag jut az ember eszébe, hogy még ezt vagy azt jó lenne a keze ügyébe tenni.
Az eső nem esett, a szél fújt és jó hangulatban vágtam neki a borús, holdtalan éjszakának. Zsigárdi majornál a harangláb fotózása közben üvöltöttek a kutyák, de hamar abbahagyták. 75 perc alatt Hosszúvölgybe értem és reméltem minél tovább kitart az esőmentes idő. Felbaktattam a homokkomáromi Kisboldogasszony templomhoz, amikor elkezdett esni az eső. A vízcsapnál lévő árkádos részen átrendeztem a cuccaimat, ettem, ittam és az esőkabát védelmében útnak indultam.
Mondanom se kellene, de a cipőm (decathlonos túracipő-goretexes) és a zoknim, majd ezen keresztül a cipő belülről is elég gyorsan átvizesedett az aljnövényzetben. Ez a helyzet a túra végéig fennállt.
Tudtam, hogy tartós eső lesz és igazából ezzel, valamint a várhatóan a sár miatt igen nehéz tereppel való megküzdés volt az indulás célja. Természetesen szerettem volna normális, elfogadható időt menni a 100 km-es távon, de alapvetően azt szerettem volna tudni, hogy kipihenten, éjszaka nekivágva a vizes, sáros terepnek milyen hatása lesz. Mennyire vesz igénybe, mennyi erőt vesz ki, milyen lesz a hangulatom, sérüléseket el tudom e kerülni, tudok e megfelelően koncentrálni, illetve eljutok e egyáltalán Lentibe.
Nehezítette a tájékozódást, hogy az eső erős páraképződéssel járt és időnként jóformán az orromig is alig láttam a ködszerű párában. A telefonomat sem kapkodhattam lépten-nyomon elő az esőben, így volt időnként pár száz méter kitérőm, mire rájöttem, hogy nem jófelé megyek. Nem is tudtam 4 km/óránál gyorsabb tempót menni, sőt inkább lassabbat. Végre fél ötkor elértem a Várdomb forrást és hajnalodott is. Ezután sikerült valamivel gyorsabban haladni és mire az Oltárci Vadászházhoz értem elállt az eső. A vadászház teraszánál rendeztem soraimat és eltettem az esőkabátot. Alig mentem azonban tovább, úgy rákezdett, hogy kénytelen voltam gyorsan előkapni és újra felvenni. Ezután ezt játszotta egy ideig. Negyed óra intenzív eső, 5 perc szünet, majd megint eső, de már nem álltam neki öltözködni. Hét óra után elértem a Börzönce-hegyi kápolnát vagyis több mint 8 óra alatt 26 km hivatalos táv (a track szerint a kitérőkkel 28 km), ami elég gyenge teljesítménynek tűnik. Nem voltam elkeseredve, mert úgy tűnt javul az idő és még tudok erősíteni. Mentem tovább, de a Sárga sáv és a Zöld háromszög elágazásnál rossz felé mentem és kerítésekkel osztott, tarvágással tarkított területen keresztül a GPS segítségével navigáltam a Kék kereszt csatlakozásig némi kitérővel. További problémák nélkül elértem a Deák kutat, ahol csak fényképeztem és mentem tovább. Az eső már csak szemerkélt. Hamar Söjtörre értem, ahol a buszmegállóban zoknit cseréltem, eltettem az esőkabátot, majd a szemközti presszóban íttam egy bögre meleg teát. Ez bizony jól esett. Persze a tiszta zokni is egyből vizes lett, de mégis jobb érzés volt.
Gyalogoltam a Deák utcán és bár tudtam, hogy jobbra kell letérni a Kék kereszten, mégis tovább mentem 300m-t. Ez már a fáradtság jele. Összeszedtem magam és további problémák nélkül értem a Pusztaedericsi kápolnához. Gyorsabb tempóra sikerült váltanom és a Szentpéterföldei vadászházat, majd Lasztonyát elhagyva értem a Torhai forráshoz 18 óra előtt néhány perccel. Ekkor kezdett rá újra az eső is. Feltöltöttem a vízkészletemet, fotóztam, öltöztem és immár újra esőben mentem tovább.
A Lispeszentadorján utáni csúszós emelkedőn elég lassan szenvedtem fel magam, de sikerült. A Piros sávon haladva 22 óra körül értem el az Ősbükkös felé vezető aszfaltozott utat. Nemsokára már az erdőrezervátumban gyalogoltam. Sajnos a vadászházhoz lefelé vezető ösvényen egy faágba (vastag liánba?) belerúgtam, beleakadt a jobb lábam és a lábszár csontomat jól beütöttem. Fájdalmas volt, de úgy gondoltam nem vészes. A vadászházhoz leérve megnéztem, de nem vérzett csak piros volt és sajgott. Némi szöszmötölés evés ivás után végre elindultam, de néhány száz méter után az út mellett felhalmozott rönkökön végig dőltem, felrakva a lábamat, mert eléggé sajgott. Na itt bealudtam legalább félórát és nagyon jól esett. Igazából itt be is kellett volna fejeznem, de más választásom nem volt mentem tovább. Lassan, időnként eltévesztve az irányt. Szécsisziget előtt tettem egy kis kitérőt a kilátóhoz, mert ott van egy fedett pihenő és öltözni akartam, mert kezdett erőteljesen hűlni az idő.
Bandukoltam tovább, de igen nehezen ment. Próbáltam énekelni, de minduntalan menet közben elaludtam. Rendszeresen arra ébredtem, hogy állok az út közepén vagy egy árok szélén és bambulok.
Így értem Szécsisziget Kerka hídhoz. A közvilágítás kicsit felrázott, de nem annyira, hogy ne menjek el a Kerkateskándi útig. Jöhettem vissza az elágazásig. Egyre jobban fújt a szél, egyre hidegebb lett és a lábszáram is egyre jobban fájt. A kómás állapotom nem nagyon akart változni. Szinte álmomban tettem meg Máhomfáig a hat kilométert. Ekkor már világos volt és kezdett forgalom is lenni az utakon. Féltem, hogy ilyen álomkórosan esetleg valami balesetet okozok, ezért úgy döntöttem, hogy nem megyek tovább. Ebben az is közrejátszott, hogy a hídnál lévő buszmegállóban megnéztem a kiírást és láttam, hogy negyed órán belül jön a busz. Nem volt értelme tovább menni, hogy még két órát kóvályogjak Lentiig. Felültem a buszra és elmentem Lentibe ott átszááltam a Nagykanizsai buszra és nemsokára Nagykanizsán voltam. A buszvégállomástól az autómig a süvítő szélben szétfagytam, de végre beültem a kocsiba. Átöltöztem meleg ruhába, becsavartam magam egy takaróba és aludtam 2 órát. Aztán elmentem a legközelebbi benzinkúthoz, ott ittam egy kapuccsinót és hazafelé vettem az irányt. Útközben megettem a maradék kajámat és 13 óra körül hazaértem.
Nem bántam meg, hogy a rossz időjárási körülmények ellenére nekivágtam.
Kiemelném, hogy gyönyörűek esőben is az erdők, mezők. Még soha nem találkoztam ilyen sok vadállattal egy túra során. Valószínűleg az eső miatt később észlelték a jöttömet. Láttam nyulakat, rókákat, szarvasokat, egy vaddisznó kocát a süldő vadmalacokkal. Egy őz meglepetten három méterrel előttem állt fel a fél méteres fűből, kiváncsian nézett, amikor megmozdultam elfutott.
Pontosan azt kaptam amit vártam. Esőt, vizes aljnövényzetet, csúszós sáros utakat, ösvényeket, szelet, hideget. Lehetett küzdeni. Sokat tanultam belőle és kicsit gyengébb voltam mint amire számítottam, illetve a nehezebb terepi körülmények több erőt követeltek, mint amit gondoltam.
Jó volt a cipő választás, mert nagy stabilitást adott és a keményebb talpa jól védte a lábam az egyenetlen terepeken. Pont annyi felszerelést vittem amennyire szükségem volt, nem volt nehéz a hátizsákom.
Ha ilyen túrára megyek akkor nagyobb figyelmet kell fordítanom a lábam védelmére. Szükségem lesz egy térdigérő vízhatlan kamáslira, ami védi a kihűléstől a lábat és habár beleizzad az ember az mégsem egyenlő azzal, amikor állandóan hideg vízben ázik. Talán a mostani lábszár sérülésemet is mérsékelte volna.
A lábszáram igen nagy ütést kaphatott, mert estére már tisztességesen feldagadt a bokámmal, lábfejemmel együtt. Fekete nadálytő krémmel kenegettem és rendszeresen borogattam így most 4 nap múlva kezd rendbejönni. Még kicsit dagadt, de már nem fáj.
Probléma volt, hogy abban a hiszemben voltam van nálam egy levél koffein tabletta. Viszont amikor be akartam venni, kiderült csak egy szem van a levélben, a telit otthon hagytam. Ha lett volna még legalább két szem akkor simán végigértem volna. Legközelebb alaposabban kell összeraknom a felszerelést.
Köszönöm Attilának és Dettinek a lehetőséget, hogy ezt az útvonalat kitalálták.
Mészáros Zoltán
