Reggel 9-kor rajtolt a mezőny Zalaegerszegről, hogy hegyen-völgyön át elfusson Keszthelyre.
A táv 66 km, a szint 1100mD+, a szintidő 8 és fél óra. Tavaly októberben voltunk először ezen a versenyen Atival, így már volt egy időnk is, aminél jobbat szerettem volna futni.
Ami az időjárást illeti, nem könnyítette meg ezt a tervet. 
Ahogy egy ismerősöm szokta mondani: “olyan meleg van, hogy kisül a béka szeme “. Hát, ma nem csak a békáé sült ki… A frissítőpontokon ugyanannyi víz került a fejemre, mint amennyit megittam.
40 km-t együtt futottunk Atival, majd egy puszival utamra bocsájtott, és lassabbra vette a tempót. Nem tudom szépíteni a dolgot, nagyon nehéz volt nekem a mai napon ez a verseny, de persze nem bántam meg, így többet ér nekem a célbaérés.
De ha már a célbaérésnél tartok, le kell írnom, hogy én így versenyen nem értem célba…. A kastély kapuját elhagyva már csak a célegyenes várt rám, és a kaputól nem messze egy mentő, amiből megkérdezték, hogy egyéniben futottam-e? Mondtam, hogy igen, amire ők mondták, hogy bekísérnek. Az egész addigi fáradtság egy pillanat alatt elmúlt, nem tudom honnét szedtem az energiát, de határozottan jó tempóban futottam a szirénázó mentőautó előtt, és a már célbaért futók között, a könnyeimmel küzködve.
A célban találkoztam a csapat többi tagjával, akik már az árnyékban pihentek. Azt tudtuk, hogy Szilvi és Peti a párost megnyerték, Gyuri harmadik, Gábor negyedik lett, így érdekeltek leszünk az eredményhirdetésben. Azért egy fagyi belefér még előtte…, de nem mert pár perc múlva halljuk, hogy megy az eredményhirdetés, így elindultunk a színpadhoz. Én lemaradtam, sétálgattam, mikor Magyar Norbi mondja, hogy a női harmadik helyezett, 7:37 perccel ( gondoltam ez hasonlít az én időmhoz, negyedik lettem…. )Keléné Majzik Bernadett lett.
Harmadik lettem! 
Hát ,alig hittem a fülemnek, de boldogan szaladtam a színpad felé. És ahogy ott állok a színpadon, azt látom, hogy célba ér Ati is, így nem maradt le erről a számomunkra oly különleges pillanatról.
