Az elmúlt hetekben számtalanszor mondták az időjósok, hogy az ősz ajándéka ez az időjárás. Az ajándékot pedig mi nagyon szívesen fogadtuk, és minden percét élveztük. Ez a vasárnap a gyönyörű színes levelekbe csomagolt meglehetősen bohókás, önfeledt, játékos, nem éppen laza 35 km-es túrát kötötte át nekünk a Kék túra masnijával. Szerencsére sok olyan ember vesz minket körül, akinek nem kell megmagyarázni azt, hogy miért megyünk túrázni pihenésképpen, hogy hogy is van az, hogy egy ilyen túra után, amikor az utolsó szinte függőleges dombot legszívesebben négykézláb tenné még az ember, mégis feltöltődött energiával. Milyen érzés mikor a hasra esés nem mérgelődésbe, hanem tréfába csap át, amikor lefekszünk a vastag, kellemes őszillatú avarba, vagy egy domb tetején próbáljuk beazonosítani hogy a szomszédos dombok közül melyiket másztuk már meg,(inkább még melyiket nem) az elmúlt évek során, vagy csendben óvatosan leguggolva figyeljük a felénk szaladó őzeket, várva a pillanatot, amikor szagunkat megérezve irányt váltanak, és egy szempillantás alatt eltűnnek az erdőben.
A fotókon próbáltuk megörökíteni ezeket az érzéseket, pillanatokat, amelyek bizonyítják, hogy a boldogság nem több száz, vagy több ezer kilométerre van, a boldogság bennünk van.
Mindig jusson idő nevetni,
mert ez a lélek legszebb zenéje.Olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve.
Dolgozni, mert ez a siker ára.
Játszani, mert ez az örök ifjúság titka.Szeretetet adni, mert ez gyógyítja az embert,
azt is, aki adja és azt is, aki kapja.Egy pillanatnyi mosolyra,
mert ezzel egymás számára
könnyebbé tehetjük az életet…
(Chaplin)
Azért van bekerítve az etető, hogy a „nagy állatok” ne férjenek hozzá:-)
Megkértem Atit, hogy bújjon el egy fa mögé, de útközben a elesett, így azt fotóztam le, hogy az avarban is lehet úszni:-)
Lassan elérjük Valkonyát.
A zöld felsővel nem igazán voltam terepszínű.
Egy nappal korábban erre futva járt, ma lényegesen több volt a gyors gyaloglás mint a futás.
Szereti…
Valkonya- turistaház-pecsételés
Bár a csap kicsit takarásban van, itt fel lehet tölteni a kulacsokat.
A pályázat keretében kikerült táblák, sok infót adnak a helyismerettel nem rendelkezőknek.
Itt is sok-sok infó
Valkonya és Borsfa között
Lefotóztuk, mert szép.
Honnét is jöttünk?
A háttérben egy csipkebogyó, a domb alatt pedig Kistolmács.
A nagy gyerek:-)
Ati a több mint 230 éves szoborral.
A kistolmácsi hegyen több nagyon szépen felújított pince is található.
Kistolmács – szőlőhegy – kilátó
Megéri letérni a kékről, és megkeresni a kilátót (végig jelölve van).
Bohóckodunk, levelet rúgunk, – ugye milyen szép tiszta a cipőm talpa?:-)
Avarban hasalós
Szépek voltak a fák és a felhők.
Levélhullás
Na ezért nem lehet a hétvégén csendesen haladni az erdőben.
Nem sikerült felszállnom:-)
Jó néhány év eredménye lehet ez a vastagságú lián.
Már teljesen kopaszon, a téli álomba szenderülnek.
Elbúcsúztunk a kéktől, és egy csodálatos erdőrészt mutatott Ati.
Azt gondoltam, hogy kvíznek is fel lehetne adni ezt a fotót, a következő képen ott a megfejtés.
Szóval nyalósó a vadaknak, mondom a vadaknak:-)
Napsütéses selfi
Napsütéses erdőrészlet nélkülem…
velem…
Ugye milyen erős, hogy tartja a fát:-)
Az utolsók egyike az idén…
őzlábgomba
