Szakítva a régi hagyománnyal, idén az első Vadmagyar kajakos evezésünket nem vadvízen töltöttük el, hanem a Balatonon. Bár a Savinja vízállása ideális lett volna – maximum és minimum között ingadozik napok óta-, mi mégis egy laza, pihentető tengeri kajakos túrát választottunk. Az időjárásnak az elmúlt 2 hétben nem sikerült a szilveszteri buliból kijózanodnia, vagy esetleg elveszíthette naptárját, mert semmiképpen sem a dátumnak megfelelő az időjárás. Év eleje óta kora reggel hatalmas a köd, később kitisztul, 10 fok körüli szép kirándulóidő, majd este megint nagy köd.

Szombat reggeli futásomon készítettem ezt a szép ködös képet a zalai erdőben. Ilyen időt vártunk a vasárnapi evezésre is.
Eredetileg egy nagyobb lélegzetvételű túrát terveztünk volna, de mivel az időjárás előrejelzések erős viharos szelet ígértek vasárnapra, így egy rövidebb, kényelmesebb távú túra lett a vége. Fenékpusztai, 8 órai indulást beszéltünk meg, ez gyakorlati szempontból annyit jelent, hogy kb. 1,5-2 órával később ráértünk felkelni, mintha Savinjára mentünk volna kajakozni.

Laci, Vidra, Miki. A Laci vaknak öltözött: szemüveg és fehér bot (evező). Szerencsére nem tévedt el a nagy ködben.

Miki, Csárli, Laci. Nekik jó nagy van, 5 méteres. A játékos vadvízi kajakok után furcsa volt mindenkinek ilyen nagy gereblyében ülni.

A kép nem adja vissza, de ha elhagyjuk a partot, beljebb könnyen eltévedhetett volna egy kajakos iránytű vagy más kütyü nélkül.

A köd után ilyen szép idő lett.

Jó, hogy télen nincs viharjelzés, mert biztosan kizavarták volna a rendőrök a WW IV-V-ös vizeken portyázó kajakosokat erről a veszélyes vízről.
Olyan kicsik voltak a ringatózó hullámok, hogy majdnem elaludtam néha. Szerencsére eléggé tört a Brittanny ahhoz, hogy ébren maradjak. Aztán a Csárlival cseréltünk a pihenőnél kajakot, átültem az Ysak-ba, onnantól kezdve minden rendben volt. Bár a jó kis vadvízi Dagger Mamba kajakom fotel szintű kényelmét semmi nem tudja pótolni, el kell ismerni, hogy az én ülepemnek az Ysak ülése valóban kényelmes, illetve nekem a Ysakban külön fittingelés nélkül is nagyon jó a hajókontakt.
Fonyód előtt kiszállítunk, így csak egy laza – beszélgetős 23 km-es túrát kajakoztunk. Jó társaság, barátok, jó idő, de az én vadvízen edződött kajakos lelkemnek egy ilyen balatoni tengeri kajakozás maximum csak egy laza petting.
Túra után beültünk kávézni és beszélgetni a Gulya csárdába. Jó nap volt. Fiúk, mikor megyünk a Savinjára?