Szakítva a régi hagyománnyal, idén az első Vadmagyar kajakos evezésünket nem vadvízen töltöttük el, hanem a Balatonon. Bár a Savinja vízállása ideális lett volna – maximum és minimum között ingadozik napok óta-, mi mégis egy laza, pihentető tengeri kajakos túrát választottunk. Az időjárásnak az elmúlt 2 hétben nem sikerült a szilveszteri buliból kijózanodnia, vagy esetleg elveszíthette naptárját, mert semmiképpen sem a dátumnak megfelelő az időjárás. Év eleje óta kora reggel hatalmas a köd, később kitisztul, 10 fok körüli szép kirándulóidő, majd este megint nagy köd.
Szombat reggeli futásomon készítettem ezt a szép ködös képet a zalai erdőben. Ilyen időt vártunk a vasárnapi evezésre is.
Eredetileg egy nagyobb lélegzetvételű túrát terveztünk volna, de mivel az időjárás előrejelzések erős viharos szelet ígértek vasárnapra, így egy rövidebb, kényelmesebb távú túra lett a vége. Fenékpusztai, 8 órai indulást beszéltünk meg, ez gyakorlati szempontból annyit jelent, hogy kb. 1,5-2 órával később ráértünk felkelni, mintha Savinjára mentünk volna kajakozni.
Fenékpusztai beszállónál, kajakparkoló.
Laci, Vidra, Miki. A Laci vaknak öltözött: szemüveg és fehér bot (evező). Szerencsére nem tévedt el a nagy ködben.
Miki, Csárli, Laci. Nekik jó nagy van, 5 méteres. A játékos vadvízi kajakok után furcsa volt mindenkinek ilyen nagy gereblyében ülni.
Szép ködös idő volt, szép volt a víz ilyen ködös időben.
Az elején sima, feszes víz, ígért nagy szél sehol.
A ködön átszűrődő, ébredő Nap fényei sejtelmesek voltak.
Kötelező fotó az archívumnak.
Dobózsák nélkül olyan meztelennek éreztem magam, így feltettem azt is a helyére.
A kép nem adja vissza, de ha elhagyjuk a partot, beljebb könnyen eltévedhetett volna egy kajakos iránytű vagy más kütyü nélkül.
Fenékpusztáról indultunk a Déli parton.
Miki és Csárli.
Szépen lassan felszállt a köd és kitisztult az idő.
Kissé erősödő szél és hullámzás.
Ennyi lett az ígért nagy viharos szélből. 20 cm hullámnál nagyobbat mi nem láttunk semerre.
A köd után ilyen szép idő lett.
Pihenő.
Az elmaradhatatlan vadvizes (kézmelegítős) beállás.
Jó, hogy télen nincs viharjelzés, mert biztosan kizavarták volna a rendőrök a WW IV-V-ös vizeken portyázó kajakosokat erről a veszélyes vízről.
Szép volt Balaton.
Olyan kicsik voltak a ringatózó hullámok, hogy majdnem elaludtam néha. Szerencsére eléggé tört a Brittanny ahhoz, hogy ébren maradjak. Aztán a Csárlival cseréltünk a pihenőnél kajakot, átültem az Ysak-ba, onnantól kezdve minden rendben volt. Bár a jó kis vadvízi Dagger Mamba kajakom fotel szintű kényelmét semmi nem tudja pótolni, el kell ismerni, hogy az én ülepemnek az Ysak ülése valóban kényelmes, illetve nekem a Ysakban külön fittingelés nélkül is nagyon jó a hajókontakt.
Csárli Brittanyt tesztel.
Miki és Csárli.
Miki: -Látod? Elbírom a kajakomat.
Pózerek a kiszállónál.
Fonyód előtt kiszállítunk, így csak egy laza – beszélgetős 23 km-es túrát kajakoztunk. Jó társaság, barátok, jó idő, de az én vadvízen edződött kajakos lelkemnek egy ilyen balatoni tengeri kajakozás maximum csak egy laza petting.
Túra után beültünk kávézni és beszélgetni a Gulya csárdába. Jó nap volt. Fiúk, mikor megyünk a Savinjára?
