Sok-sok évvel ezelőtt beszélgettünk arról, hogy le lehet-e egyben evezni a Rába magyar szakaszát, lehet-e egyben kajakozni-kenuzni 200 km-t, megállás és alvás nélkül, éjszaka a Rábán sötétben, átemelésekkel, elakadt fákat kerülgetve, ideális vonalat keresve. A válasz csak akkor derült ki, amikor megpróbáltam: igen. Azóta az idei volt az 5. UltraRába nagyon durva arcokkal, akik szintén bevállalják ezt a valóban nagyon kemény teljesítménytúrát.
Az idei évben az extrém alacsony vízállás miatt a nevezők fele nem indult el, hogy ne sérüljön a gyors, de törékeny karbon hajójuk. Mi a kölcsönkapott szupergyors karbon kenut lecseréltük egy lassú, de törhetetlen hármas kenura. Elindultunk egy RTM Riviera kenuval, ami hülyeségnek tűnhetett, de nem bántuk meg, a karbon kenut nagyon szétvertük volna az alacsony vízállású folyón. Hiszen minden lehetséges, csak ami lehetetlen, az tovább tart.
A kérdés: “Teljesíthető-e az UltraRába 215 km-es távja szintidőn belül, egy PE műanyag hármas kenuval?”
Válasz: “Igen.”
“A siker jobbára azon múlik, hogy akkor is kitartsunk, amikor mások már feladták.” – egy nagyon jó futóbarátom kedvenc mondása. Szerintem ide illik, mi Petivel nem adtuk fel most sem. Köszi Peti, tök jót dumáltunk. 🙂
Jövőre újra a Detti – Ati kenu kettesben megyünk. Peti szabad préda, átengedem jövőre valakinek, csak szólok, lehet stipi-stopizni.
Ati
Kele Attila és Székely Péter (RTM Riviera kenu 2), Lőrincz Endre és Molnár Csaba (DAG Biwok kajak 2)
