Amíg Ati a Socán kajakozott mi sem ültünk otthon tétlenül. Kanizsáról indulva a fiúkkal elmentünk Őrtilosba a Dráva partra. Az időre a nap legnagyobb részében nem lehetett egy szavunk sem, sőt a szombati esőnek köszönhetően a frissen mosott erdők, mezők a legszebb zöld színükben pompáztak, amelyhez nagyon jól illett a világoskék égbolton vidáman kergetőző bárányfelhők játéka. Ennél szebb időt el sem lehetett volna képzelni. Útközben megnéztük a surdi halastavat, majd Őrtilosban betértünk a tájházba is. Egy kellemes Dráva parti tekerés után elindultunk hazafelé. Surd környékén már láttuk, hogy a bárányfelhők begorombultak, csoportosultak, és egyre sötétebb viharfelhő lett belőlük, aminek hatására úgy döntöttünk, hogy nem eszünk fagyit Miklósfán, hanem cél az, hogy szárazan elérjük az autót, ami a HSMK-nál parkolt. Talán 5 percen múlt a dolog, de azért bőrig nem áztunk, csak egy kicsit lettünk vizesek. Nagyon jó vasárnapi program volt, a vége 56 km lett.
Őrtilos -tájház
Szent Mihály hegy – bolt és étterem
Mura Dráva összefolyás
Somi mókás kedvében:-)
Így jó lesz, anya?
Egy felhő eltakarta a napot.
A tájház kincsei
A padlásfeljárat
Konyha kemencével
A kemence
Felkerültek az elolvasásra váró könyvek listájára.
A tájház fiúkkal, bicajokkal.
