Túrabeszámoló Norris: Rába túra – 2007.11.17-18.
Ugye az egész úgy kezdődött, hogy menjünk evezni! Aztán mondom én is elmegyek. Ati, a túragazda elkezdett szervezkedni és beszervezte Szaszát, aki az iskolánkban uralja a büfé élelmiszer ellátmányát és remek focista. Először úgy volt, hogy 4-en leszünk, de hál’Istennek vannak még bolondok rajtunk kívül és jelentkezett még 4 ember. Így lettünk 4+4 azaz 8-an.
A 8 kemény, de az Ati a kemény.
Aztán szombaton reggel korán felvett a Szasza a Volvojával Sormáson és megérkeztünk Rigyácra, a bázisra Atihoz, hogy felpakoljuk a kenukat és a kajakot és amúgy Ati már mindent bepakolt. Ügyes volt és felkészült!
Felutaztunk Molnaszecsődre, aminek nagyon örültem, mert végre megláthattam az Árvíz Presszót, ami legendásan jó hely Ati szerint! 9:00-ra beszéltük meg a találkozót, de mi 10 körül érkeztünk meg! Kifolyt a nafta a Szasza lámpásából és azért késtünk! Aztán ismerkedés, pacsi-pacsi, etc. Vettem szivart, Szaszával ittunk 1-1 tequila-t kezdésnek (hálás köszönet), aztán lementünk Körmendre, lepakoltunk, majd megmutattam ruházatom gyönyörű mivoltát
Majd a Csabi ellépett a Teszkóba, 4-en ott maradtuk a Rába partján (Krisztián, Bazsi, Szasza és jómagam), Atiék meg elvitték vissza az autókat meg a trélert. Aztán megjelent a Rábán a Tibi, a Baumgartner Tibi és osztrák spanja.
Visszatértek az Atiék, aztán vízreszálltunk, majd hamarosan megérkeztünk a Weking-házikóhoz, ami Hodzsié, bár én őt nem ismerem, de tetszett a sok üres sörösüveg a ház körül. Amúgy nagyon jó hely, mindig ilyenről álmodtam.
Rövid terepszemle után azon gondolkodtunk, hogy enni kellene valamit, de ahhoz tűz kell. Ati meghirdette a nagy fa szedés akciót az ő maga sztahanovista módján, bár elismerem hogy kellett az a sok fa. Elkezdtünk fát szedni és hasonló dolgokat, szép kis tüzet gyújtottunk, aztán hogy akkor álljunk neki főzni.
Hodzsi hagyott nekünk kint egy bográcsot, benne egy kis ajándékkal. Az a lényeg hogy egy pillanatra mindenkinek elment a kedve az evéstől,a bogrács tartalma ugyanis 5dl víz és 6 elpusztult, megfulladt egér. Olyan aranyosak voltak.
Úgy lebegtek a vízben, mint hat jó barát. Hat jó barát, akik elindultak ételért, és odavesztek. Szasza mondta ezt hazafelé és nagyon igaza volt. Szép gondolat. Mondjuk volt groteszkebb hozzászólás is, ugyanis a Bazsi ott helyben csak ennyit fűzött hozzá: „Átázva nehezebb feldarabolni őket!” Na de azzal hogy ő fertőtlenítette ki a kondért megbocsátottunk neki. és pár órára rá már boldogan főtt benne a hús és a krumpli összekeverve egy kis hazai chilis babbal. Nagyon finom volt, legalább is nagyon jól esett.
Aztán azon kaptuk magunkat, hogy erősen sötétedik, és neki álltunk beszélgetni mindenről a tábortűz mellett.
Egész gördülékenyen ment minden és jó volt melegedni a tűzfészek körül. Néha-néha mindenki ráhúzott a pálinkás-whisky-s butykosra, ami szintén egy meleg fészket bélelt ki a bendőnkben. Ati is elpusztított pár óra leforgása alatt 3-4 cent Unicumot. Nagyon ment a beszélgetés és jókat nevettünk. Ati az evezésről tartott előadást és az ehhez hozzákapcsolódó dolgokról és szerintem ő sem tudja, hogy hányszor hangzott el a következő mondat a szájából Mecsó felé: “Ha komolyan akarsz evezni, akkor…” és valahogy mindig máshogy fejeződött be. Én persze Vietnámról tartottam előadást és eddigi rövid életem során megtörtént eseményekről és persze falum cseppet sem átlagos emberiről. Olyan stand up comedy-s lett! Az est mottója az lett, hogy: “Elhozhattuk volna a Bettit.” Ebben az a jó, hogy annyit emlegettük a Bettit, hogy bár csak én ismerteem meg Ati,de egy kis idő után mindenkinek hiányzott a Betti. Aztán Szasza nem bírta tovább 10 óra után elment durmolni a házba, hivatkozva a korán kelés hozzászokásához (büfés), majd Ati sem bírta éjfél körül elvonult szunyálni az ő szuper do it yourself sátrához, majd mi is elkezdtünk szivárogni,hogy horpasszunk egyet. Nagy nehezen lefeküdtünk, Csabit is elnyomta a buzgóság, és csak én maradtam talpon, főleg hogy elég erős köhögés kínzott meg az elfogyasztott sörök által lejátszódó gyors veseműködés és a későbbi időszakos vizelés kényszere! A sörivás érdekesen alakult, ugyanis én még délután kiszúrtam egy Steffl-nek látszó sörösdobozt Ati jól felszerelt ládájában, azt tervezve, hogy majd este betolom! A tábortűz fényében nem nagyon vettem észre, hogy nem Steffl-t iszok, inkább ízről ismertem meg, hogy ez nem az aminek gondolom, hanem Ati nagy becsben tartott Stella Artois-járól van szó! Illedelmesen megsértődött én meg illedelmesen bocsánatot kértem, amúgy életem egyik legjobb meglepetése volt.
Tábortűz, jó barátok, finom italok, finom étel, finom sör és persze egy pár finom szivarka! Majd az éjszakai tortúra után- állandóan öltözködnöm és köhögnöm kellett- eljött a reggel. Egy kis tűzgyújtás, egy kis forralt bor, pincepörkölt, pálinka, majd lassan pakolás és vízre szállás. De csak egy valami változott az éjszaka folyamán! Leesett vagy 10cm hó és Ati nagyon örült, mondjuk mi sem annyira, bánkódtunk!
Én léptem le utoljára a partról és elindultunk. Evezés nagyban, bár ez kicsit túlzás főleg rám nézve! Ilyenkor, amikor vízen vagyunk én vagyok a gépház a mögöttem ülő meg a kormányos, és épp Csabira esett a választásom! Tetszett a haja!
Aztán “kiszálltunk egy pár helyen”.
Találkoztunk ismét Tibivel, a Baumgartner Tibivel és az osztrák úriemberrel.
Majd egy helyen hosszabban megálltunk enni és tüzet gyújtani, sikerült, de elég sokig tartott.
Aztán tovább eveztünk hóban-fagyban átázva és nagy könnyen eljutottunk ismét Molnaszecsődre!
Vízből való kikászálódás, kenumosás, stb.
Búcsúzkodtunk, szia-szia, még találkozunk (adja az ég), majd elindultunk, ki-ki arra amerre van az otthona. Volt, aki sokat ment mire elmondhatta hogy otthon vagyok, valaki csak pár utcával arrébb, de remélem mindenki épen, egészségesen hazaért. Mindenkit üdvözlök és jó evezést! Jah és utána akkorát aludtam, hogy az valami elképesztő!Üdv. Norris
Rába túra – 2007.11.17-18.
