Göcsej Galopp 33 (36,5 ) teljesítménytúra

Detti túrabeszámolója

A tavasz első napján, gyönyörű napsütéses időben, jó társaságban kellemesen – vagy annál kicsit jobban- elfáradni, kell ennél jobb?

Két hete Ati mondta nekem, hogy elmegy erre a versenyre, futni 55 km-t. Ezen felbuzdulva társat kerestem magamnak, a 33 km-es teljesítménytúrához, mert gondoltam azon túl, hogy azt tudom teljesíteni, még társat is találhatok hozzá.

8:30-kor a regisztráció után elindultunk. A tájház mellett vezetett el az utunk, amit úgy gondoltunk, hogy a túra végén megnézünk. Nagyon szép helyeken haladt az út, átmentünk szőlőhegyen, egy lóistálló mellett, fenyőerdő, bükkösön, de utunkat állta néhány kidőlt nagy farönk is.

gocsej_galopp_2015_1

Sajnos nem látszik a rengeteg hóvirág ami körülvett minket.

gocsej_galopp_2015_3

Így, hogy nem futottunk, jutott idő paci simogatásra is.

Jártunk olyan mocsaras patakvölgyben ahol csak kidőlt farönkről farönkre majd fűcsomóról fűcsomóra haladva jutottunk át.

gocsej_galopp_2015_4

Jól meg kellett tervezni az útvonalat:-)

 

Az utunkat keresztező patakokon általában csak olyan „hidak” voltak, amik úgy néztek ki mintha a hódok a mi kedvünkért borították volna bele a patakba a néhány faágat, és ezeken egyensúlyozva az elején még könnyedén a túra végén már nehezebben tudtunk átjutni. A túra alatt többször is úgy éreztünk, hogy a világ, de mindesetre a Göcsej legmagasabb pontján vagyunk, tehát szintben sem volt hiány.

Aztán egy nagyon szép világtól eldugott erdei tisztáson álló házikó után haladtunk még párszáz métert, elértünk egy frissítő pontig, ahol a kedves üdvözlés után, hidegzuhanyként kaptuk a hírt, hogy nekünk nem kellene itt lennünk, mert ez az 55km-es kör egyik frissítő pontja. Az is kiderült, hogy így nem 33, hanem olyan 38 km-t fogunk a mai napon megtenni. Kaptunk banánt, üdítőt, pogácsát, és továbbindultunk.

A következő szakaszon többször is sikerült elbizonytalanodni, hogy jó úton vagyunk-e, mert a jelzés ugyan megvolt, de attól tartottunk, hogy sikeresen eltévedünk az 55-ös nagyobb kanyarjára is. Szerencsére ez nem következett be, megpróbáltatásainak ezzel még korántsem lett vége. Egyszer csak a távolban megpillantottuk a kustánszegi kéményt, sőt a dombtetőn láttuk a frissítő pontot is. Majd azt is láttuk, amint összepakolnak és elmennek… felértünk a dombra, és valóban nem volt ott senki. Ez volt az a pillanat, amikor elővettünk a papírt, és úgy gondoltuk, itt az ideje telefonos segítséget kérni. De mire a papír és a telefon is előkerült, jött egy autó, és kedves hölgy – akitől egyébként még mézeskalácsot is kaptunk – elmondta, hogy merre induljunk tovább.

Követve az útmutatását sikeresen kihagytuk a még előttünk álló, és nyitva lévő frissítőpontot, és egyszer csak kezdtük úgy érezni, hogy nem is jó irányban haladunk. Ekkor előkerült a mobil, a műholdkép és a térkép, amit kaptunk (mellesleg, ha a kéménynél jobban megnézzük a térképet, akkor nem hiszünk a néninek és ezt a kört kihagyhattuk volna), és csináltunk egy újratervezést, és árkon bokron át belőttük az útirányt. A megnyugvás akkor jött, amikor ismerős „kabátokat” vettünk észre úgy 100 m-re tőlünk. Mire odaértünk egy futó is jött, és ő is megerősítette, hogy már jó helyen vagyunk. Már csak 12 km-re voltunk a céltól.

A kihagyott frissítő pontok helyett előkerültek a hátizsákokból a ropik, almák, és a maradék erőnket összekaparva most már eldöntöttük, hogy be fogunk érni, és ráadásul sötétedés előtt.

A vége előtt 4,5 km-re az utolsó frissítési ponton ettünk, ittunk, majd mondták, hogy már csak egy emelkedő vár ránk, igaz az majdnem a célig kitart.

gocsej_galopp_2015_5

és elkezdődött a 4,5 km emelkedő…

gocsej_galopp_2015_6

Melinda és a domb.

 

Nekem ez az utolsó 4,5 km volt a legnehezebb, itt már mindenkinek mindene fájt, a dombok hegyeknek tűntek, és lefelé pont olyan nehéz volt haladni mint felfelé, de eljött a pillanat, amikor megláttuk a sárga kaput, rajta a cél felirattal.

Felemelő érzés volt a nehézségek ellenére célba érni. Itt szeretném megemlíteni azt a kedves embertársunkat, aki úgy gondolta vicces dolog eltávolítani a jelzést, ami miatt rajtunk kívül még nagyon sokat tévedtek rá a + 5 km-es kerülőre. Azonban úgy gondolom, hogy mint semmi az életben ez sem történt véletlenül. Talán a túra legszebb részét hagytuk volna ki, ha ott van jelzés, és az is bebizonyosodott, hogy 36,5 km-t is képesek voltunk megtenni.

Köszönet a szervezésért, frissítésért, a finom lángosért a végén, a futó és túratársaknak a kellemes hangulatért.

gocsej_galopp_2015_8

A bizonyítékok.

 

Kaptunk oklevelet, emlék kitűzőt.

Köszönöm Melindának, és Anitának a kellemes társaságot, a vidám hangulatban eltöltött 9 órát, és remélem, hogy velem tartanak a Thury György emléktúrára, természetesen a 30km-es távra.

Detti

ui.: Reggel az indulásnál hiba volt nem bemenni a tájházba, mert ez így este sajnos idén kimaradt, de így annyi minden más mellett ez egy ok arra, hogy jövőre is eljöjjünk.A tájházról sajnos nincs fotó, de a harangláb, és az erdő közepén lévő valaha szebb napokat is látott épület is a túraútvonalon volt.

gocsej_galopp_2015_7 gocsej_galopp_2015_2