Sallós “Hella” László beszámolója a Túrról:
Egy méltánytalanul kevéssé ismert és látogatott vízről küldöm beszámolómat. Sajnos (vagy szerencsére?) sok vízitúrázó nem jár ezen a folyón. Sajnos, mert az igazán “vájtfülüek” is elkerülik, szerencsére, mert a kocatúrázók és a csónakázók is. Pedig igazán szemrevaló, helyre kis folyócska. Aki nem fél egy kis evezéstől és nem idegenkedik a zöld színtől, annak bátran ajánlom. Egy kicsit Mosoni-Duna, mert legalább annyit kalanderezik (kanyarog), egy kicsit Bodrogköz, mert legalább úgy be van nőve, de mindkettőből a java. Itt bizony evezni kell a haladáshoz, ám rohanni nem érdemes, mert a folyó is, a környéke is, és a partján élő emberek is figyelemre méltóak.
Szerda este összeverődött a túrán résztvevők nagyja, Wermesser Károly (a továbbiakban Kari bá) a szabolcsi vízitúrázók egyik nagy öregje (az öregért biztos kapok az arcomra) vezetésével. A túristvándi vízimalom szomszédságában, a Cseresznyéskertben vertünk tanyát, ahol a házigazdánk már kemencében sült kenyérlángossal, és jófajta szatmári szilvával várt.
Kemencében sült
Ha csak ennyi lett volna, már azt mondom megérte eljönni. Jó társaság, jó kaja, nemes ital, mit kívánhatna többet az ember fia. Egy szép túrát! Ha ugyanő vízitúrázó is. Ez is meglett.
A csütörtöki táborbontás és eligazítás után, gyerünk a vízre. A kezdőknek némi gyakorlás, majd előre. Azaz hogy hátra, ugyanis folyásiránnyal szemben megyünk. Kari bá nem az lenne aki, ha nem viccelné meg rögtön a csapatot. Száz méter után átemelés! (Persze hogy nem a malomgát fölött rakatta vízre a kenukat. Azt mondja: nem lehet eleget gyakorolni a ki- és beszállást) A mai etap Túristvándi – Kölcse. Cirka 3 km. A madaraknak légvonalban. Az Öreg-Túron bizton van 10-12 is, sással, náddal, vízitökkel, tavirózsával jól benőve, itt-ott bedőlt fákkal tarkítva. A zöld minden árnyalata látható. Két, háromórai evezés után, megtéve a mára kirótt adag harmadát, pihenő. Kari bá:-„Aki valamit ottfeledett a táborban, az még nyugodtan visszamehet érte. Légvonalban talán jöttünk vagy háromszáz métert is.”
Mivel senki nem élt a lehetőséggel, tovább bújócskáztunk. Sajnos nem vagyok költő, s így a szavak mestere, ezért nem tudom igazán visszaadni a látottakat. Legyen elég ennyi: ME-SE-SZÉP.
Kölcsei dokk
Este Kölcsén táborozunk, ahova időközben megérkeztek fiatal szlovák, és szlovákiai magyar barátaink. Innentől velünk jönnek.
A pénteki menet: Kölcse – Sonkád. Hasonlóan az előző napihoz, a kalanderező Öreg-Túron. Bújócskával, átemelésekkel és egy visítozó szlovák tanár nénivel tarkítva. (azt egészen jól tudta visítani magyarul is: -Szűz Mária!) Nem sokkal a sonkádi üdülőtelep alatt, igen ritkán előforduló vízitúra élményben volt részünk. A meredek partú és iszapos medrű folyóba belecsúszott egy tehén. Na ugye hogy vízitehenet még kevesen láttak. Társaságunk, lévén nagyobbik fele tűzoltó és katasztrófavédelmis volt, nem nézhette tétlenül a szerencsétlenül járt jószágot. Havária gyakorlat képpen megpróbálta partra segíteni, sajnos sikertelenül. A feladat meghaladta erőnket, pedig a tehénke az erőlködéstől és a hideg víztől már erősen lilult, mint a Milka tehén. (megnyugtatásul: a helyi erők végül egy traktor segítségével kihúzták)
Sonkádra érve még egy kellemes kétszáz méteres átemelés várt ránk, mielőtt elmerülhettünk volna a kisbukó által keltett habokba.
Kis bukó Sonkádnál
Táborozás a Túr-csatorna partján. Éjszakára az eső is megjött, de néhány embert ez sem zavart abban, hogy a szabad ég alatt aludjon, a tűz, a parázs, a hamu mellett.
A szombati nap szomorú időjárása sem szeghette kedvünket, folytatás a Túr-csatornán, majd a nagy bukótól a Tiszán Szatmárcsekéig, ahol lovasfogat várta a megfáradt, elázott (ki így, ki úgy), és átfagyott túrázókat, hogy visszavigye őket a túristvándi Cseresznyéskertbe. Előtte azért a nagy bukónál átemelés (vagy 300 m), a Tiszán szakadó eső, viharos szél, 40 cm-es hullámok. Szatmárcsekén vendéglátóink kellemes meglepetést szereztek: forró bográcsos lecsóval, és mégtüzesebb szilvóriummal vártak. Vagy ez is Kari bá trükkjeinek egyike volt? Mindegy, igen jólesett. Túristvándiban pedig a Cseresznyéskert kemencéjének oldalánál nincs jobb hálóhely. Bárkivel kiállok, aki az ellenkezőjét állítja!
A vasárnap már csak az ejtőzésé és a szomorú búcsúzásé. De csak a búcsúzás volt szomorú. Ritka szép túra volt, ritka jó társasággal.
Sallós “Hella” László
