Vltava túra (Moldva túra) – 2008.05.17-18.
Az utolsó Moldva túrán nagyon jó vízállás, Vissy Brod 130 cm volt. Idén a tavaszi vizekről lecsúsztunk, így be kellett érnünk a 85 cm-es vízzel. Indulás előtt körbetelefonáltam, körbeleveleztem az evezős ismerősöket, de Mecsón kívül senki nem csatlakozott Dettihez és hozzám. Úgy néz ki, hogy a jó régi kenus evezős társak teljesen bepunnyadtak, az évi 1-2 evezés elég nekik. Így esett meg, hogy a péntek, kora délutáni indulásnál csak hármunk cuccát, kajakját és egy biciklit próbáltunk bepréselni az autóba.
Mivel csak egy autóval mentünk, így az evezés utáni visszajutás máris nem volt olyan egyszerű, mintha több autó is lenne. Úgy terveztük, hogy kora reggel a bicaj segítségével egyikünk elviszi a kiszállóhoz az autót, aztán visszateker a beszállóhoz. Végül is nem bicajoztunk, a kerékpárt csak megutaztattuk 1000 km-t.
Még világosban megérkeztünk Csehországba. Mivel már máskor is az Inge Tour nevezetű helyi kenukölcsönzővel hozattuk vissza magunkat a kocsiért, így most is első utunk az Inge Tour panziójába vezetett, hogy lebeszéljük velük a másnapi transzfert. Mivel illetékes már nem volt ott, így ezt másnap reggelre halasztottuk. A transzferre az ígéretet viszont megkaptuk, így nem is aggódtunk miatta tovább.
A Lipno II alatti kempingben aludtunk egy faházban. Egész jó ez a kemping, bár sok szebb és nyugisabb kemping van a Moldva mentén.
Azért esett erre a választásunk, mert innen kezdtük szombat reggel az evezést.
A transzferes egyezkedés folytatásaként másnap reggel megegyeztünk fél nyolc körül velük, hogy este visszahozzák egyikünket Krumlov-ból. Aztán 9 után, amikor csak ismétlés miatt kiléptem a telephelyüknél a kajakból útközben, már hirtelen nem akartak visszahozni. Mindegy, már máskor is tapasztaltam, hogy a szavukat nem kell komolyan venni. (A múltkori transzfernél sem a megbeszélt összeget kérték el.) Az egészben az volt a dühítő, hogy simán belefért volna a reggelbe az, hogy bicajjal és kocsival megoldjuk az esti transzfert. Majdcsak lesz valahogy érzéssel indultunk tovább.
Elérkezett az első gát. Semmi extra, az elején egy kis lejtő, végén aprócska fröccs. Vizesek se lettünk igazán.
Mecsó
Ati
Detti
Innen néhol kisebb I-es zúgó, szép meleg, napos idő, gyönyörű környék:
Második zúgó. Múltkor érdekesebb volt, mert akkor nem volt bent a csúszda. Elég víz volt alatta, akkor le lehetett ugratni itt kajakkal, a mellette lévőn még kenuval is. Ott azonban nem árt az óvatosság, nagy víznél kajakmarasztaló henger van, tapasztaltam is. Most ez volt:
Azonban hiába a könnyed vadvíz, azért akadt így is probléma:
Az evezőjüket visszaszereztem a félelmetes Moldva folyótól, így szombati napra a napi jócselekedet kipipálva.
Rožmberk városa és zúgója:
Aztán elkezdődött a melós rész. Kissé lelassulva folyt tovább a folyó, kellett lapátolni rendesen. A cseheknél a szezon sokkal jobban elkezdődött már, mert míg a magyar vizeken elvétve találni evezőst, addig ott már javában eveztek a kenusok, raftosok.
Ebéd a napsütésben.
Aztán megérkeztünk Vetrni-hez. Elrettentésül néhány kép:
Ocsmány egy környék. A település többi része is csúnyácska. Igazi gettó.
A gyár melletti gát kenuval egészen tűrhető lehet, de rövid kajakkal észnél kell lenni, mert a csúszda keskeny, evezni nehezen tudsz, a kajakot meg keresztbe akarja fordítani. Könnyen bele lehet radírozni a kajak orrába ha valaki nem elég elővigyázatos:
Aztán jött az általunk csak Baris gátnak nevezett csúszda:
Ez itt már Krumlov eleje. Az első csúszda Dettivel:
Majd a második Mecsóval és egy rafttal:
Hatalmas élmény átevezni ezen a városon, igazán különleges hangulata van:
Megint egy kajakorr radírozós gát. Mecsó és Detti:
Ennél a gátnál nagyon kevés volt most a víz. Elvitték, így a hajók alját rendesen koptattuk.
Eveztünk tovább ezen a csodaszép városon keresztül:
Aztán a szombati túránk eddig tartott. Szerencsére a kiszállónál lévő raftos pacákkal egyből sikerült is megállapodni a nyelvi nehézségek ellenére. A kilométer-órák és a matematikai alapműveletek arrafelé kissé másként számolandóak, de fene se bánta azt a 4-5.000 Ft-ot. A lényeg az, hogy nem kellett visszasétálni fáradtan, vizesen a beszállóhoz a kocsiért. Mecsó elment, mi meg Dettivel vártunk. Röpke egy óra alatt meg is fordult.
Sokminden ezalatt nem történt, de a tutaj trailer-re helyezése érdekes volt:
Visszaérkeztünk a kempingbe és eldöntöttük, hogy olyan jó a faház, hogy maradunk és majd reggel innen indulunk autóval a beszállóhoz. Jól is döntöttünk, mert éjszaka nagyon nekiállt szakadni az eső.
Reggel ötkor(!) felkeltünk, gyorsan reggeliztünk, összecuccoltunk és indultunk is a beszállóhoz Krumlov-ba. A korai kelésnek és a gyors pakolásnak köszönhetően már 7 órakor el tudtunk indulni a folyón. Időben le szerettünk volna érni Borsov-ba. Az eső szakadatlanul szakadt, így Detti ki is hagyta a vasárnapi evezést. Előző nap keményen eveztünk, a pici vadvízi kajakok nem ekkora vízállású Moldvára valók.
Pakolás az esőben:
Az eső gyakorlatilag egész nap esett. A táj ettől persze még csodaszép volt, de sajnos a fényképek nem lett ilyen időben túl szépek:
Találtunk egy elszabadult kenut is. Kikötöttem, remélhetőleg megtalálja a gazdája:
A talált kenu szerencsésebben megúszta az utazást, mint ez:
Újabb gát:
Zlata Koruna-nál megálltunk tízóraizni. Detti kísért minket autóval, itt is találkoztunk vele. Az itteni táborozók turistáskodtak, esett az eső, így tanúja lehettem annak, hogy a cseh evezősök is papírból vannak. Ha esik az eső ők is iszkolnak haza.
Szinte megállás nélkül eveztünk le innen Borsov-ig:
Egy kicsi fenékküszöb az utolsó gát előtt:
Majd az utolsó gát. Elméletileg átemelős, de mi azért lekajakoztunk. Nagyvíznél izgalmas hely.
Aztán Borsov. Végállomás, kiszállás:
Na ezért jó a kicsi hajó. Befér a kocsiba:
Az osztrák autópályán túlságosan lelkesen előzgetett egy sárga, lesötétített autó. 50 km múlva megint találkoztunk vele. Éppen akkor szállt ki az utolsó utas közel 200 m fejtetőn csúszás után. Szerencséjük volt, hogy így megúszták.
Legyen ez figyelmeztetés mindannyiunk számára. Evezés után (is) haza kell érni.
A baleset után akkora felhőszakadás szakadt ránk, hogy alig lehetett menni vagy ötvennel autópályán.
Aztán hazaértünk. Jó kis túra volt.
