Detti beszámolója:
„A hazai népi időjárási megfigyelés külön elnevezéssel jelöli a nagyböjt időszakában, tehát a tél végén, a tavasz első felében tapasztalható tartós, erős szélfúvást: ezek a böjti szelek, amelyek éppen nem az „önmérsékletről” tesznek tanúbizonyságot.”
Hát, ami azt illeti, ezzel teljesen egyet kell értenem. Szombaton volt a Keszthelyi hegységben megrendezésre kerülő Lepke 40/25/15 teljesítménytúra.
Sok kép az oldal alján
Én ezt túrát már a Göcsej 33 után rögtön kinéztem magamnak, és mivel nagyon sajnáltam, hogy akkor Ati nem tudott velem jönni, ezt közös túrának terveztem. Mivel Ati szívesebben futott volna valami ultra távot, így olyan egyezség született, hogy azokon a szakaszokon ahol bírom futunk, a többit pedig tempósan gyalogoljuk. Tehát a táv 40 km, a szint 1260 méter, Ati által tervezett tempó 8 perces ezrek átlagban.
Reggel, mikor a Garmin futóórámat feltettem tölteni megsértődött, és azóta sem tért magához, pedig a piócás emberen kívül az interneten található összes újraélesztéses trükköt bevetettük rajt. De én pozitívan állok a világhoz, gondoltam, ami rosszul kezdődik, az csak jól végződhet.
9:25-kor, túl a regisztráción indulásra készen voltunk, és totális szembeszélben vágtunk neki a Keszthelyi hegységnek. Ahogy beértünk az erdőbe kevésbé éreztük a szelet, és az emelkedő is hozzátette a magáét, így egy idő múlva lekerült rólunk a széldzseki, ami azért még a nap folyamán persze előkerült néhányszor.
Az útvonal végig jól volt jelölve, bár Ati óráján fent volt a GPS track, így nekünk egyszerű volt az útvonal jelölés nélkül is. A 40 km-en a rajt-célon kívül 12 ellenőrzőpont volt, frissítés is volt, és útközben több helyen is lehetett vásárolni. Nagyon sok túraútvonal van erre, sokat érintettünk, részben megtettünk, vagy csak keresztezte a mi utunkat, de mindegyik szépen ki volt táblázva, jelölve. Ha valaki nem szervezett túrára érkezik ide, akkor is könnyedén eligazodik a környéken. Bár a szél miatt a lepkék elmaradtak, helyettük rengeteg tavaszi virágban gyönyörködhettünk, és persze nem lehet szó nélkül elmenni a rengeteg medvehagyma mellett sem.
Mindent összevetve egy szeles, napsütéses, futós-gyaloglós, de végig tempós túra volt. Ati órája szerint a 40 km a végére 36,76 km lett, a szint 1260 m helyett 1125 m, és tervezett 8 perces ezreket sem tudtuk tartani a vége átlag 9:34 perc / km lett. A bruttó időnk 6 óra 31 perc, amiből a valóban mozgási időnk 5 óra 37 perc volt.
Nagyon jó nap volt.
Következzenek a képek
Indulás a vonyarcvashegyi vasútállomástól.
Az első komoly emelkedő kb. 4 km hosszú volt.
Berzsenyi kilátó és ellenőrző pont.
Az egyetlen hely a nap folyamán, ahol nem tudtunk előzni.
A széldzseki sokszor kellett az erős szél miatt.
Ibolya.
Medvehagyma-legelés.
Délelőtt végig napsütéses idő volt.
Ez mind medvehagyma!
Ahol Detti bírta, futottunk.
Itt bírta. 🙂
Legtöbb helyen könnyű terep futni és gyalogolni is.
Tavaszi hérics.
Valaki elhagyta a fejét.
Ibolya.
Fehér ibolya.
Rengeteg gyerekeknek szóló tábla van kint. Nagyon jók!
Ez a mosoly nem őszinte, itt éppen egy meredek emelkedőn megyünk felfelé.
Háttérben a Balaton.
Sok helyen nagyon szép volt a kilátás.
Sok kutya is volt a túrázókkal. Atinak persze mindet meg kellett dögönyözni. 🙂
Szent Miklós forrás nagyon finom vízzel. Itt töltöttük fel a kulacsainkat mi is.
Kutyatemető az erdőben. “Itt nyugszik Cézár kutyánk hadnagy, ki szolgálat közben meghalt.”
Hérics.
Trail running ON.
Délutánra beborult az idő.
Hosszúszárú kankalin.
Szent Mihály kápolna.
Szent Mihály kápolna kertje.
Kettőnk napja volt.
Nagyon jó volt a puha talajon futni.
Az jóisten segedelmével egy jégdarabrul 40 ember megmenekült.
Detti a hegyikecske. Igazi terepfutás.
Végefelé, és még mindig futunk. Ismét látszik a Balaton.
A bizonyíték. 🙂
Vasárnap
Másnap levezetésnek kéménytisztítás.
Cimborák.
A vasárnapi keresztedzés.
