Detti beszámolója a 2010-es Mentéstechnikai és elsősegélynyújtó tréningről (Gelse – 2010.03.20-21.)
A vidrás honlapot olvasó látogatók hozzászokhattak, hogy minden túránkról, és a csapatunkkal történő fontosabb eseményről készül egy kis beszámoló, leírás, összefoglalás. Engem ért a megtiszteltetés hogy összefoglalhatom az először megrendezésre kerülő, rendkívül jól sikerült mentéstechnikai és elsősegélynyújtó hétvége történéseit és tapasztalatait.
A csapat.
A tréning jegyzete letölthető innen.
Március 19. péntek
Atival már délután elindultunk Gelsére (Zala megye, Nagykanizsa mellett) hogy átvegyük a szállásunkul szolgáló Hét Vezér Turistaszálló kulcsát.
Beköltöztünk és sétáltunk egyet a településen, közben folyamatosan kaptuk az infókat a résztvevők indulási és érkezési szándékáról.
Például: 18 óra, Bp., Bott Máté: – Mindjárt indulunk. – 21 óra, Bp., Szabolcs: – Na, most indultunk el. 22:45, Szabolcs, Siófok: -Adódott egy kis technikai gond, de már minden rendben.
A teljes csapat 80%-a ígérte péntekre az érkezést, és nem sokkal éjfél előtt a kisebb műszaki gondokkal küszködő utolsó mikrobusz is befutott.
Az eddig lassan vánszorgó idő hirtelen szárnyakra kapott, és mire mindenki bemutatkozott és elmondta, hogy mit vár a hétvégétől, már hajnali két óra volt.
Ez egy nagyon jó hangulatú (Köszi Szabolcs, ezt te alapoztad meg!) oldott beszélgetés volt, ami meghatározta a hétvége hangulatát, és talán kijelenthetem, hogy csapattá kovácsolta a jelenlévőket.
Ha már a csapatnál tartunk, itt kell megemlítenem, hogy a jelenlévők között voltak elismert síkvízi- és vadvízi túravezetők, vadvízi- és tengeri hobbikajakosok.
Március 20 szombat
Ez a hétvége egy munkás hétvégének lett meghirdetve, ehhez tartottuk is magunkat.
Reggel 6:30 ébresztő.
8órakor már az uszodában volt a kis csapat, kiegészülve a reggel érkezőkkel.
Gyors átöltözés után elkezdődött a munka.
Először a parton átbeszéltük a bajbajutott mentését, majd a sérülések megelőzése miatt Miki vezetésével alaposan bemelegítettünk, aztán irány a víz.
Első körben mindenki úszott néhány hosszt a partról elég viccesnek tűnő mentőúszásban, majd erre a mozgásra alapozva többféle mentési módszert is begyakoroltunk. Közreműködésre képes bajbajutott esetére.
Közreműködésre képtelen bajbajutott esetére.
Itt egy kis szünet következett, amit a csapat nagy része a büfében egy kávé elfogyasztásával töltött, majd folytattuk a tanulást. Ezután a mentőugrások következtek, aminek a begyakorlása nem kis hanggal és locsolással járt, de itt is sokat tanultunk egymástól. A magyar vízimentők által tanított ugrásokat kiegészítettük a szlovén vízimentők Superman ugrásával. Az uszodai program végére kombinált mentési feladatokat is gyakoroltunk.
A délelőtt már el is szaladt, de 10 perc luxust engedélyeztünk magunknak, így meglátogattuk a fürdő kék medencéjét (itt a legmelegebb a víz), majd visszamentünk a turistaházba.
Miki, Miki! Kóla, chips, jégkrém? 🙂
Ebédszünet után az elsősegély témái következtek.
Először néhány dolgot átbeszéltünk az általános elsősegélynyújtásról, főként azokról az esetekről amelyekkel a túrák során találkozhatunk (hőártalmak, rándulás, ficam, vérzéscsillapítás, áramütés, fulladás).
Ezt követően az alapszintű újraélesztés, stabil oldalfekvés volt a téma, először elméletben, majd gyakorlatban.
Mivel Miki kettő CPR babát is tudott hozni, két csoportban tudtuk gyakorolni az újraélesztést.
Ez azt eredményezte, hogy mindenki egyszer meghallgatta Atitól, majd a csoportokban mindenki meghallgatta a csoportjának a tagjait is, így az este folyamán legalább tízszer hallotta a teljes folyamatot, így tanulni tudtunk a saját és a mások esetleges hibáiból is.
(Napokon belül veszünk egy saját CPR babát, így az újraélesztés gyakorlása a mentéstechnikai hétvégére a továbbiakban megoldottá válik.)
Közben megérkezett a vacsora is, amit a település vendéglőjéből rendeltünk. Hát ezt megérdemeltük a mai nap után.
Vacsi után kezdődhetett volna a nagyotmondó est, de a csapat az egész napi kő kemény munka után még mindig tanulni akart, így előkerültek a kötelek, és Hornyák Szabolcs néhány alapdolgot megmutatott,
majd Bott Máté a dobókötélről, és a mentőmellényről, valamint a vadvízen általuk használt jelrendszerről beszélt az érdeklődő hallgatóságnak.
Eddigre már előkerültek a finomabbnál finomabb borok (amit itt szeretnék megköszönni Ibolyának), amelyek mellett még beszélgettünk egy darabig, s mivel tudtuk hogy a vasárnap sem wellness-szel fog telni, még éjfél előtt nyugovóra tértünk.
Március 21 vasárnap
Ébresztő ma is 6:30-kor, 8:00 uszoda. Mára a szabaduló fogások szárazföldi és vízben történő gyakorlása volt vissza. Ma reggel is Miki vezetésével melegítettük be izomláztól sajgó testünket. A szabaduló fogások szárazföldi begyakorlása után 2-3 fős csoportokban összetett mentési feladatokat gyakoroltunk, a bajbajutott vízből való kimentésétől a mentőhíváson át a stabil oldalfekvésig, vagy újraélesztésig.
A délelőtti kávészünet után Máté segítségével a dobókötél használatát lehetett gyakorolni.
Kipróbáltuk azt is, hogy a mentőmellény mennyiben könnyíti meg a mentést. Nagyban.
Ezután visszamentünk a szállásra, ahol tovább folytattuk a dobókötelezést.
Szabolcs, István, és Ákos segítségével építettünk két csigarendszert is, melynek segítésével bebizonyítottuk, hogy Pali nem tud parkolni.
Ekkor már csak az elmaradhatatlan csoportkép volt hátra, illetve az, hogy a szállásról kipakoljunk. Csárli dudaszóval búcsúzott a szállástól.
Szabolcs rántott békacombja:
Átmentünk a Hét Ördög Vendéglőbe, hogy egy finom ebéd mellett beszéljük meg a hétvége történéseit.
Mielőtt néhány mondattal összefoglalom az elmúlt két napot feltétlenül meg kell említenem – és azt hiszem, mindenki nevében bátran mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat Gelsén. Egy szép, rendezett település fogadott minket nagyon szépen kialakított Turistaházzal.
Az udvar lehetőséget ad a szabadtéri programok lebonyolítására és biztonságos parkolásra.
Az uszoda is minden igényünket kielégítette.
Számomra nagyon pozitív élmény volt, szinte mindenki mindent végigcsinált és kipróbált, a csapatmunkánál nem voltak állandó csoportok, hanem váltották egymást az emberek.
A tréning végig úgy zajlott, hogy mindig lehetett kérdezni, javasolni, jobb ötlettel előállni.
Az anyag összeállítása, a résztvevők hozzáállása egy olyan tréninget eredményezett, ahol nem volt probléma, hogy ki melyik részét műveli az evezésnek, mindenki hozzátette a saját tudását tapasztalatát, és így egy átfogó, összetett ismeretanyagot tudott elsajátítani az, akinek szinte minden új volt, feleleveníthette a tudását az, aki már találkozott ezekkel a dolgokkal, és végül, de nem utolsó sorban nagyon hasznos ötleteket, megoldásokat tudtunk ellesni egymástól.
Nem gondolom, hogy most aztán egy életre megtanultuk az előforduló dolgokat, ez a tudás csak folyamatos gyakorlással és ismétléssel tartható szinten.
A szervező Vidra Vízitúra nevében köszönöm mindenkinek a közös munkát, a tartalmas hozzászólásokat, a baráti légkört!
Jövőre ugyanígy, ugyanitt!
Akik fontosnak tartották, hogy jelen legyenek ezen a tréningen:
- Bott Máté (vadvíztechnikai szakmérnök)
- Csárli (Czigány Tamás, hobbikajakos)
- Demecs Gergely (Kalandor Vízitúra)
- Dóri (Tóth Dorottya, Budapest)
- Fésűs Ákos (vadvíztechnikai szakmérnök, vadviz.com)
- Gyuri (Barna György, Kalandor Vízitúra)
- Hagyma Pali (hobbikajakos)
- Hagymáné Ibolya (hobbikajakosok)
- Hornyák Szabolcs (vadvíztechnikai szakmérnök)
- Klemencz Henrik (a manager, aki mindenáron gégemetszést akart tanulni, Víziló Vízitúra)
- Mecsó (Mecséri Krisztián, hobbikajakos)
- Mikici (Kecskés Miklós, hobbikajakos)
- Nyúlpeti (Lazafröccs, tengeri kajak)
- Rábai Zoltán (Kalandor Vízitúra)
- Sauter István (vadvíztechnikai szakmérnök, Popeye)
- Szemkeő András (Kalandor Vízitúra)
- Vidra Ati (Kele Attila, Vidra Vízitúra)
- Vidra Detti (Rigyác, Vidra Vízitúra)
- Vincze Gábor (Víziló Vízitúra)
- Zoli (Jassó Zoli ,Vitál Club SE)
- Zsuzsi (Papp Zsuzsi, Bugyborék)
Sziasztok!
Detti
